DR. NYUL ISTVÁN
DR. NYUL ISTVÁN
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Amikor átjöttem ide, a szociális bizottság üléséről jöttem, és ott a nyugdíjra vonatkozó résszel foglalkozott az ÁSZ-jelentés. Eddig minden évben azt hallottuk, és az ellenzéki képviselőtársak valóban hivatkoztak az ÁSZ-jelentésre, hogy ilyen-olyan-amolyan kifogásokat tartalmaz. Érdekes módon az ÁSZ-jelentés most reális, jól tervezett költségvetésről beszélt, ami bevételi és kiadási oldalról is betartható.
Azt hiszem, hogy ez egy új dolog, és valahol tükrözi az új szemléletet is, és nem kifogásolta különösebben azt, amit a nyugdíjváltozások terén a kormányzat kíván a jövőben.
(12.50)
Válaszolni szeretnék Soltész képviselőtársamnak a nemzeti fejlesztési tervvel kapcsolatos felvetésére. Igen, nekem meggyőződésem, hogy azok a fejlesztések, amik várhatók, igenis a foglalkoztatást javítani fogják várhatóan. Ott, ahol nincs közlekedés, nincs infrastruktúra, ott ne várjunk jelentős befektetést és foglalkoztatást. Ilyennek a dél-dunántúli régiót megjelölhetnénk, de azt hiszem, az Alföld és az ország keleti oldala is jó példa erre. Tehát a fő cél a biztos foglalkoztatás. Jó foglalkoztatás mellett lehet csak igazán megbízható, stabil nyugdíjrendszerről is beszélni.
Az előrehozott nyugdíj, ha belegondolunk, valahol egy menekülési útvonalat jelent nagyon sok ember számára. Menekülési útvonal, mert veszélyeztetve érzi az állását, leépítések jöhetnek, ez kétségtelenül várható dolog. S ha ilyen kontextusban nézzük azt, hogy a foglalkoztatás hogyan alakul, akkor ezen a területen nagyon sokszor nem lehet foglalkoztatásról beszélni, mert ilyen gondok is vannak, ezzel is szembesülnünk kell. Ott, ahol viszont van foglalkoztatási lehetőség, véleményem szerint kétségtelenül a minimálbér tartható. Igen, azon is el lehetne gondolkodni, hogy ennek a mértéke nagyobb legyen, de erre ritkább a példa, mint az előbb elmondottakra. Azt hiszem, hogy ez is egy reális lehetőség, a foglalkoztatást valamilyen módon biztosítja itt is. Amennyiben pedig az időskori, normál korhatárt eléri valaki, akkor semmi korlát nincs, hogy mennyi ideig és milyen bérért dolgozik az illető. Nagyon fontos erről is beszélnünk.
Mint ahogy az előbb szó volt erről, nekünk is van javaslatunk arra, hogy a nagyon sok évet, akár 40 évet vagy negyvennél több évet dolgozó emberek, ha előrehozott nyugdíjba kerülnek, valóban a malusszal ne büntessük őket, valóban ez ne sújtsa őket, ha nem dolgoznak, különösen nem, de foglalkoztatás mellett is a malusérték mint olyan megvan, ez független a foglalkoztatásuktól. Az előrehozott nyugdíj azonban nem egy követendő példa, és szeretnék reagálni arra is, hogy Nyugatról, a nyugati világból nem kell természetesen mindent átvenni, kétségtelen, nincsenek olyan nyugdíjaink, ez is biztos, de vannak olyan mutatók is, olyan példák, amelyeket célszerű átvenni, és nekünk is célszerű bevezetni, hiszen még egyszer mondom, valóban az új nyugdíjtörvény egy hosszú távú biztonságos nyugdíjellátási rendszerben gondolkodik.
A demográfiai mutatók olyanok, amilyenek. Kétségtelen, hogy az átlagéletkorunk hála istennek növekszik, és várhatóan növekedni is fog. Ez az időskor egészségügyi problémáit is erősíteni, növelni fogja. Itt azért utalni szeretnék arra, hogy igazán az egészségügyi törvényi változások egy jó része is ebbe az irányba mutat, hogy valahol egy stabilabb, jobb, biztonságosabb egészségügyi ellátást nyújtson a társadalom a nyugdíjasainak. Utalnék a közgyógyellátás átalakítására, amely véleményem szerint szintén egy igazságosabb, kiszámíthatóbb és az egész gyógyszerpalettát fölölelő gyógyszer-ellátási lehetőséget hordoz magában.
A magánnyugdíjpénztárak vonatkozásában azt hiszem, hogy az álláspontunk Csákabonyi képviselőtársammal azonos. Ennek a léte mindenképpen jó, erősíti az öngondoskodás lehetőségét, és igazán több lábon álló ellátást biztosít az időstársadalom részére.
Köszönöm szépen.
