DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A rendelkezésemre álló néhány percben a költségvetésnek az igazságszolgáltatással, az igazságügyi tárcával foglalkozó fejezeteivel kapcsolatban szeretnék én magam is néhány gondolatot megosztani önökkel, és talán akkor kezdjük is a bíróságokkal, amely az igazságszolgáltatás legfőbb bástyája Magyarországon.
1997 óta létezik az Országos Igazságszolgáltatási Tanács. Egy nagyon jelentős változás 2002-ben következett be e fontos szerv működésében, amikortól kezdődően abba a speciális helyzetbe került, amelybe egyébként a különböző minisztériumok, tárcák nem nagyon kerülhetnek, nevezetesen az Országos Igazságszolgáltatási Tanács maga állíthatja össze a költségvetését, és ennek a költségvetésnek ugyan egy kormányzati szűrőn keresztül kell mennie, de nem kell lefolytatni azt az alkut, amelyet minden tárcának egyébként természetesen végig kell folytatnia; közvetlenül az Országgyűlés elé kerül, változatlan formában az OIT költségvetése.
Ez véleményünk szerint helyes döntés volt, annak idején természetesen kétharmados törvénnyel állapítottuk ezt meg. Bár vita folyt róla, de úgy gondolom, az idő egyértelműen igazolta, hogy az ilyen módon történő költségvetés összeállítása lehetőséget ad az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak, magának a bírói szervezetnek, hogy saját elképzeléseiket, saját prioritásaikat próbálják meg megjeleníteni a költségvetésben, a fejlesztési irányokat ők maguk határozzák meg.
Ez az időszak, ami mögöttünk áll, az elmúlt néhány év más szempontból is nagyon fontos volt a bíróságok működése szempontjából, mert amíg a 2002-t megelőző időszakban nagyon nehéz volt akár a szinten tartást is a költségvetésben biztosítani, addig a 2003. és a 2004. év költségvetése egy más területeknél, más fejezeteknél nem látott, nagyon nagy arányú fejlesztési lehetőséget biztosított a bíróságok számára. Közel 50 százalékkal, 44-45 százalékkal emelkedett egyik évről a másikra, két egymást követő évben ez a költségvetési keretszám, amelynek következtében egy-két év alatt megduplázódott a bírósági fejezet költségvetése.
Azt hiszem, hogy ez nagyon fontos. Nagyon fontos, mert hozzátartozik a bírói függetlenséghez az, hogy méltó körülmények között, megfelelő munkakörülmények mellett, elfogadható jövedelmi szint mellett végezzék a rendkívül felelősségteljes munkájukat a bíróságok. Az elmúlt egy-két évben és az előttünk álló következő évben már azt is egy nagyon jó eredménynek gondolom, ha a szinten tartást, a nagyjából hasonló színvonalat sikerül majd elérni.
Amikor nyáron az Országos Igazságszolgáltatási Tanács döntött arról az elképzeléséről, hogy milyen költségvetési igénnyel fordul az Országgyűléshez a kormányzaton keresztül, az azt követő egyeztetéseken maga az OIT állapította meg azt az összeget, amelyet végül is a Ház elé terjesztettek, és ez nagyjából 65 milliárd forint. Egészen biztosan sokkal többet, értelmesen és jó célokra el tudna költeni az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, hiszen mindannyian, itt a teremben ülők közül is sokan jártunk olyan vidéki bírósági épületekben, ahol bizony a munkakörülmények még messze nem érik el azt a szintet, amelyet joggal várhat el mindenki, az ott dolgozók is, és azok is, akik igazságszolgáltatási ügyekben, jogszolgáltatásért fordulnak az adott bíróságokhoz. Biztosan jut majd ütemesen fejlesztésre is pénz a következő években, és nagyon reméljük, hogy sikerül ezeket a komoly hiányosságokat felszámolni.
Azt hiszem, hogy az a közel 2800-2900 bíró, akik dolgoznak Magyarországon, és mellettük még 8 ezren körülbelül, akik igazságügyi alkalmazottak, tehát összesen körülbelül 11 ezer ember, azoknak a jövedelmi viszonyaik is elfogadhatóak. Elsősorban a bírák kezdő fizetését, alapilletményét szoktuk figyelembe venni, és ha ezt nézzük, akkor az a 339 ezer forintos összeg egészen biztosan nem éri el a nyugat-európai kollégák által megkeresett színvonalat, de a hazai lehetőségek mellett, úgy gondolom, egy méltányos és tisztességes összeg, és ez fontos is, hogy így legyen.
Nagyjából hasonló a helyzet az ügyészségekkel kapcsolatban, az elhelyezési körülményeket, a munkavégzési feltételeket egyaránt értem ez alatt. De miután az idő nagyon gyorsan rohan, ezért ezzel a fejezettel hosszabban már nem foglalkoznék, viszont természetesen szeretnék néhány szót szólni az igazságügyi tárcáról.
Ha valaki most megnézi az igazságügyi tárca költségvetését, és ismeri a korábbi évek hasonló fejezetét, akkor bizony bajba kerül, mert nem sok mindent fog elsőre megtalálni, ha csak az előző éveket veszi alapul. Alapvetően átalakult a tárca szerkezete, feladatköre, struktúrája, egy csomó feladat és intézmény került a tárcához, amely nagyon nagy mértékű változásokat eredményez, nyilván nagyon sok szempontból. De ha azt vesszük alapul, ami ma már itt többször is elhangzott, hogy ennek a költségvetésnek az a célja, hogy egyensúly, reform és fejlesztés történjen a jövő év során, akkor úgy gondolom, hogy ez a költségvetés a tárca tekintetében is megfelel az alapvető elvárásoknak, mert egyrészt folytatódhat az az igazságügyi reform, amely lassan már tíz éve ütemesen halad előre, és nagyon örülök, hogy a jövő évben a költségvetés lehetővé teszi, hogy ne szenvedjen törést ez a folyamat, és biztos vagyok abban is, hogy a tárcánál működő különböző intézmények törvényes és színvonalas működése ezáltal is fenntartható lesz.
Hogy az igazságügyi reformnak csak egy-két elemét említsem meg, egyáltalán nem a teljesség igényével, már lassan a parlament elé kerülhet a büntetőeljárás során alkalmazott közvetítői tevékenységről szóló önálló törvény, folyik az új polgári törvénykönyv előkészítése, valószínűleg új Btk. lesz hamarosan Magyarországon, és kezdheti majd esetleg belátható időn belül tárgyalni az Országgyűlés. És akkor itt csak egyetlenegy elemet hadd említsek meg, az új Ptk.-val kapcsolatban nem tudom megállni, hogy itt ne szóljak arról: alkalmam volt néhány nappal ezelőtt Vékás Lajos professzor úrral eszmecserét folytatni arról, hogy hogyan is néz ki az új Ptk. Jól halad az előkészítés, és ha államtitkár úrra nézek, tudom, hogy nem vele kell vitatkoznom, viszont egy kormányzati feladatot ezzel kapcsolatban szerintem mindenképpen érdemes lenne megfontolni és megoldani: maga a professzor is félkarú óriásnak nevezte a leendő Ptk.-t, hogyha az ingatlan-nyilvántartás nem kerülhet bírói ellenőrzés alá. Ez egy olyan fontos része az új polgári törvénykönyvnek, hogy valóban e nélkül nagyon nehéz azt mondani, hogy egy valódi új, korszerű Ptk.-t sikerült elfogadni. Idegen a rendszertől az a mai megoldás, hogy nem a közvetlen bírói ellenőrzés alatt áll az ingatlan-nyilvántartás.
(16.10)
De tudom, hogy a szakma ebben igazából teljes mértékben egyetért. Talán meg kell próbálni a kormányzati struktúrában az intézményrendszer átalakításával megteremteni ennek a feltételeit. Tudom, hogy az előkészületek a tárca részéről erre vonatkozóan megtörténtek, és nem az igazságügyi tárcán múlik a dolog.
Talán még egy mondatra marad időm: a büntetés-végrehajtás rendkívüli költségekkel jár. Most is, ha jól nézem, 35 milliárd forint körüli támogatást kap a költségvetésből. A magyar börtönök zsúfoltak, és helyenként embertelen körülményeket jelent a fogva tartottak számára. Indokolt a fejlesztése, indokolt a szinten tartás, ahol ez szükséges. Nagyon drága intézményről van szó, és én örülök annak, hogy PPP keretében két regionális börtön építése is elkezdődhetett Magyarországon. Úgy gondolom, hogy ha ezek elkészülnek - és ez egy éven belül várható -, akkor egy fokkal emberibb körülményeket tudunk teremteni az ott fogva tartottaknak.
Sok minden másra nem maradt időm, sőt semmi másra, mert éppen elfogyott az időkeretem.
Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
