GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a költségvetés, úgy, ahogy a pénzügyminiszter úr elmondta, az egyensúlyról, a reformokról és a fejlesztésről, a jövőbe való beruházásról beszél (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Te komolyan gondolod?). És ha itt visszahivatkozhatnék néhány gondolat erejéig arra, amiről Varga Mihály is beszélt a bizottsági véleményben, azt gondolom, hogy igen, nagy szükség lenne arra, hogy néhány dologban próbáljunk meg párbeszédet folytatni, és próbáljunk meg talán közös véleményre jutni. Csak így elég nehéz.
Az önök pártelnöke azt mondta, más összetételben ugyan, hogy egy rossz hagyományú vitakultúra van Magyarországon. Ez körülbelül ennyit jelent, mint az öreg indián: én beszéltem - aztán elmegy; nem mondok semmit, mondok néhány valótlanságot - aztán elmegy. De majd szeretném ezt egészen pontossá tenni, képviselő urak. (Közbeszólások és zaj a Fidesz padsoraiból. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)
Azt mondta Orbán Viktor itt az önök füle hallatára, hogy baj van a demokratikus kontrollal. Azt, hogy nem tud számolni, Kuncze Gábor bemutatta a példáján, de én megfordítanám. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Te még rosszabbul állsz!) A háromhetenkénti ülés kapcsán a három tényleg több, mint az egy. De hogy egész pontos legyek, kedves Varga képviselő úr, az azt megelőző ciklusokban átlagosan több mint százzal több ülésnapot tartott a Magyar Országgyűlés, mint az önök által vezetett ciklusban. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Azt követően az ülések száma csak másfélszerese annak, mint amennyi volt az önök idején. És mondok még egy példát, hogy ennyire világos legyen ez a demokratikus deficit: az önök által elmondott interpellációk száma csak háromszor nagyobb, mint abban az időszakban a szocialisták által elmondott interpellációk száma.
Szeretném folytatni a sort, és közben én magam is nem a beszédem végén, hanem az elején köszönöm meg az Állami Számvevőszék munkáját. Nagyon egyetértek Orbán Viktorral abban, hogy az Állami Számvevőszék valóban pártsemlegesen, az Országgyűlésnek felelősen mond véleményt.
Az önök pártelnöke azt mondta, hogy a 2001. évet tekintsük etalonnak - igaz, hogy más összefüggésben. Engedjenek meg nekem három szó szerinti idézetet a 2001. évi költségvetés ÁSZ-jelentéséből:
“Hiányzik a költségvetési rendszerből az állami feladatok, a költségvetési szervek által elérendő célok és az elvárt eredmények meghatározása.” Mintha innen idézett volna Orbán Viktor úr. “A céljellegű előirányzatok teljesítése a jelenlegi beszámolási rendszerben nem jelenik meg teljeskörűen. A célok és a feladatok teljesítéséről csak esetlegesen kap információt az Országgyűlés.” Ennyit a demokratikus deficitről.
De folytatom a következővel. “Eltér a kincstári adatoktól a központi költségvetés mérlegében szereplő kiadási és bevételi főösszeg, valamint a hiány összege minden évben.” Ugye, tudják, itt kétéves költségvetésről volt szó. “A makroszintű adateltérések levezetése nem teljes körű, nem támasztja alá megnyugtató módon a mérleg megbízhatóságát.”
És mondanám a harmadikat: “Nem áll fenn a fejezetek és intézményeik zárszámadási adatai és a kincstári adatok között az egyezőség a teljesítési adatokkal. Elsősorban az intézmények gazdálkodási fegyelmének hiányossága rendszeresen ismétlődő.”
Szóval, tisztelt képviselőtársaim, ehhez még egyet teszek hozzá, és akkor már lehet beszélni az igazságról. Szóval, tényleg nagyon egyoldalú az a vitakultúra, amikor valaki nem tűri el azt, hogy szembesülnie kelljen konkrét statisztikai számadatokkal. Herényi frakcióvezető úr ugyan említette, de én szeretnék konkrét számot mondani. A GDP százalékában a bevételek: 2001-ben, a hivatkozott évben 43,3; 2005-ben - mert 2006-ot még nem fejeztük be - 42,2. Én azt hiszem, hogy ez a kisebb.
Aztán az adócentralizációról, szintén a GDP százalékában: 2001-ben 25,4 százalék, 2005-ben 24,6 százalék. Itt megyek vissza: Varga Mihály képviselő úr nagyon nagy erőfeszítéseket tett, hogy néhány tételt kiemeljen, ami mint új adó megjelent a mi kormányzati politikánkban, de összességében, azt hiszem, ezek a mutatók a fontosak. De mondhatom az összes adó- és járulékcentralizációt: 38,3 százalékról 37,2 százalékra csökkent, tisztelt képviselő urak és hölgyek. (Varga Mihály: Most fog nőni 43-ra! Miről beszélsz, Pista?)
Szeretném folytatni, képviselő úr. Tudom, amikor arról beszélünk, hogy egyensúly- és hiánycsökkentés, amiről ön évekig beszélt ebben a patkóban, ez teherrel jár. Azt is tudom, hogy ez fáj. Ide én egyetlen példát hozok: amikor a képviselők jövedelmi viszonyaiban változást okoztunk most, 2006 nyár elején, akkor tudom, hogy a képviselők is milyen nehezen viselték el a jövedelemcsökkenést a költségtérítésben és más egyebekben. Meg vagyok győződve arról, hogy mások is így vannak.
Amiben önnel egyetértek, képviselő úr, ön használt egy olyan kifejezést, hogy ha a lemondás azért van, hogy a jövőnk szebb és jobb legyen, akkor az értelmes lemondás. Ebben egyetértek önnel, képviselő úr. Azt gondolom, amiért most a lemondások - és azok is csak bizonyos körben - igazak, az azért van, hogy hozzájussunk azokhoz a fejlesztési forrásokhoz, amelyek a jövőnk számára a növekedést, a munkahelyeket jelenthetik.
De hadd hozzam szóba, és én szeretném azt javasolni, hogy Orbán Viktor úrnak meg kellene tanulni néhány új szóösszetételt, jelesül az egyik ilyen, amikor azt mondanám, hogy: a munkavállaló. Szeretném, ha azt ő is elfogadná, hogy az általa az emelvényről ostorozott multinacionális cégekben is többségében magyar munkavállalók dolgoznak. De mondanám a másik szóösszetételt is, a beszállítókat.
(13.40)
Az, hogy az export Magyarországon így növekszik, abban zömében magyar beszállítók működnek közre.
Kedves Képviselőtársaim! Amikor arról beszélünk, és mindenki próbál karikatúrát rajzolni, hogy milyen állapotban van a magyar gazdaság, képviselőtársaim, ez a magyar gazdaság úgy teljesít, hogy évi átlagban 1-2 százalékkal javul a fizetési mérleg hiánya annak eredményeként, hogy a külkereskedelmi mérlegünk szaldója évi átlagban 1-1,5 milliárd euróval pozitív. És ezt a magyar gazdaság éri el. Ezt a magyar gazdaság, a magyar munkavállalók teljesítik.
Tehát amikor arról beszélt Varga Mihály, hogy a gazdaságpolitika válságban van és váltásra van szükség, képviselő úr, az ön pénzügyminisztere, aki később jegybankelnök lett, szó szerint elismerte, hogy a fordulat bekövetkezett, mert a gazdaság az export és beruházás által van vezérelve, de a mondatot továbbfolytatom: a beruházásban az ipari beruházások dominálnak, és nem a lakásépítés. (Varga Mihály: Meg a vizitdíj. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mégiscsak működik?) Tehát azt gondolom, hogy amikor a gazdaságról beszélünk, akkor tényleg el kell ismerjük, hogy a gazdaság teljesít, és amikor a jövőről beszélünk, és itt sokan beszéltek az államadósság kérdéséről, és megint csak a legszembetűnőbb, amikor azt mondja Orbán úr, hogy miért az államadósság törlesztésére fordítjuk. Herényi Károly beszélt arról, hogy mekkora a kamatteher. Ha a kamatterhet csökkentjük, ez azt jelenti, hogy forrásokat tudunk felszabadítani a gazdaság számára.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azért beszéljünk arról, hogy kiknek a pozíciója változik, és kinek nem változik. Nagyon érdekes, mert mi, kormánypártiak beszélünk arról, hogy csökkentjük a közösségi fogyasztást - ha valaki belenéz a költségvetésbe, akkor azt mondja, hogy ez mégsem így van, mert növekszik. De ha valaki nem veszi magának a fáradságot, hogy ezt a több kötetet tételesen megnézze, akkor nem veszi észre, hogy a közösségi fogyasztásban egy nagyon jelentős tétel - például a Gripenek - kiadásai benne vannak, olyan mértékben, ami teljesen semlegesíti a közigazgatási takarékosságot. S ha már erről beszélek, én azt örömmel hallottam volna, amikor Soltész képviselő úr arról beszélt, hogy elbocsátások vannak.
Tisztelt Képviselő Úr! Ha megnézik, akkor Magyarországon a közszféra működésének kiadásai 10 százalékos részarányt képviselnek, több mint 2,5 százalékkal nagyobb, mint az Európai Unió átlagában. Azt gondolom, felelősen tényleg arról kellene beszélnünk ebben a Házban, hogy hol az a határ, amit a közös adóforintjainkból finanszírozni akarunk, miközben teljesen természetes az, hogy jobb minőségű szolgáltatást akarunk mindannyian.
Nagyon érdekesnek tartom a nyugdíjakkal kapcsolatos megközelítéseket. Mindenki arról beszél, hogy kiadások lesznek, mindenki úgy tesz, mintha nem tudná, hogy létezik Magyarországon törvényben rögzítetten a svájciindex-rendszer, ahol az infláció - hangsúlyoznám, képviselő urak, amelybe a gázár, a villamos energia ára, a kenyérár, minden beletartozik - és a bérek átlagával a nyugdíjak növekszenek. Ennek még a biztosítéka is megvan, hogy ezt ősszel, amennyiben a kormány rosszul készítené el a következő évi prognózisát, akkor ezt ki kell egyenlíteni.
Hogy milyen reformok vannak ebben a költségvetésben (Babák Mihály: Semmilyen!) a közszférán túl? Igen, azt gondolom, az egészségügyi rendszerben mindannyian szeretnénk jobb ellátást, de felelősségünk van abban, hogy a társadalombiztosítás rendszere a biztosítási elvre figyelemmel lehetőség szerint nullszaldós legyen. Ez nem megy másképp, mint kell hogy a kiadásokat lefaragjuk, és kell hogy a bevételeket növeljük. A bevételeket pedig megint csak a szolidaritáselven csak azoktól kérhetjük, akiknek jövedelmük van.
Nem tovább húzva az időt, még nagyon sok dologról szeretnék beszélni, de az utolsó kétpercesek a felsőoktatást érintették. Azt remélném, képviselő urak, van még elég idő előttünk, ha ebben a Házban beszélni tudnánk arról, hogy felelős és jó beruházás-e az az arány, amiről Kuncze Gábor beszél, hogy a beiratkozás pillanatában tudjuk, hogy milliárdokat költünk közös adóforintjainkból olyan emberek képzésére, a diplomás munkanélküliek előállítására, vagy ebben tudunk-e valamilyen más megoldást választani és kitalálni.
Összességében azt gondolom, hölgyek, urak, verseny van a világban, verseny van itthon is. A nagy mérkőzések lezajlottak, most a közjó érdekében tényleg érdemi, tartalmi kérdésekről kellene vitatkoznunk.
Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
