NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Külügyminisztériumra, illetve a határon túli magyarokra vonatkozó fejezetekre térnék ki felszólalásomban. A Külügyminisztérium fejezetének kiadási előirányzata 48,3 milliárd forint, ami a hagyományos szakmai közvélekedés szerint az önálló minisztériumi lét jogosultságát megalapozó kiadási nagyságrend - 40-60 milliárd forintban szokták ezt meghatározni - alsó határát közelíti.
Az említett kiadásból mintegy 6,3 milliárd forint, 13 százalék a KüM központi igazgatási költsége 654 fős átlagos állományi létszámra. 33,7 milliárd forint, 70 százalék a külképviseletek igazgatása, 1039 fő. További jelentősebb tételek: nemzetközi tagdíjak 3,5 milliárd, 7 százalék; schengeni követelmények 1,2 milliárd, 2 százalék; fejezeti tartalék 3 százalék. Ez összesen, tisztelt képviselőtársaim, 96 százaléka a Külügyminisztérium költségvetésének. El lehet képzelni, hogy a maradék 4 százalékból milyen módon tudja majd a Külügyminisztérium végrehajtani az úgynevezett reformokat. Azt hiszem, ezek a reformok sokkal inkább vegetációra ítélik és tudják csak ítélni a magyar diplomáciát az elkövetkezendő négy esztendőben.
Engedjenek meg néhány belső ellentmondásra való utalást, amely belső ellentmondás már súrolja a szándékos megtévesztés határát is. A térségi politikánkkal összefüggésben a következőt olvashatjuk a költségvetés 5. oldalán: “A gazdasági diplomácia követelményeinek jobb érvényesítése jut kifejeződésre a térséget érintő diplomáciai képviseletek személyi állományának erősítésében.” Ezzel szemben a 7. oldalon azt olvashatjuk, hogy a 2007. évtől Krakkó és Kassa állomáshelyek csökkentett létszámmal működnek tovább, Eszék jelenleg szünetelteti tevékenységét. No comment, ahogy erre szoktuk mondani.
Ami a nemzetközi fejlesztési együttműködést illeti, erre 275 millió forintot különít el a költségvetés. Hadd idézzem megint csak a költségvetést a 12. oldalról. “Az OECD- és EU-tagságunkból adódóan a nemzetközi fejlesztési együttműködésben való részvétel hazánk kötelessége a nemzetközi közösség kevésbé fejlett, politikai krízisek vagy természeti csapások által sújtott népeivel szemben.
2010-ig az európai uniós tagállamoknak a fejlesztési pénzösszege el kell hogy érje a 0,51 százalékot, de az újonnan csatlakozott országoktól csak azt várják el, hogy 2007-ig elérjük a 0,17 százalékot. A 2005-ös nemzeti jövedelmünket figyelembe véve - a GNI-t figyelembe véve - 35 milliárd forintot jelentene a 0,17 százalék. Ennyit kellene tehát, ha most kellene bevezetnünk ezt a határértéket, nemzetközi fejlesztési együttműködésre fordítanunk. Ez majdnem eléri a Külügyminisztérium teljes költségvetését, a határon túli magyarokra fordított összegnek pedig a négyszerese. Jelenleg kevesebb mint századrészét fordítjuk erre a célra. Nyugodtan föltehetjük a kérdést, mikor fogja tudni Magyarország a nemzetközi kötelezettségeit teljesíteni.
Ennek fényében egészen különös az utolsó megjegyzése a nemzetközi fejlesztési együttműködés fejezetnek: fontos hitelességünk és megbízhatóságunk fenntartása, aminek meg kell jelennie a pontos tagdíjfizetési gyakorlatban. Azt hiszem, a nemzetközi hitelvesztésünk, ami itt kifejezetten kockán forog.
És most engedjék meg, hogy áttérjek a határon túli magyarokra vonatkozó megállapításokra. A 2007-es költségvetési törvény a határon túli célok végrehajtására hét fejezetben összesen 9,03, tehát összesen 9 milliárd forintot irányoz elő. Ez a 2006. évi összeghez képest 750 millió forintos csökkenést, 8 százalékos csökkenést jelent. A központi költségvetés kiadási főösszege eközben 11 százalékkal növekszik. Tehát nem 11 százalékkal növekszik költségvetés-arányosan, hanem 8 százalékkal csökken. Ez az összeg egyébként a költségvetésnek 1 ezreléke. Azt hiszem, erre az elmúlt 16 esztendőben példa nem volt, hogy a központi költségvetés főösszegének a 11 százalékos növekedése mellett a határon túli magyarokra fordított eszközök 8 százalékkal csökkennek.
(16.20)
Az intézményrendszerről engedjenek meg néhány szót: jelentős közalapítványok, az Illyés, az Új Kézfogás, a Teleki és a HTMH megszüntetésével az intézményrendszer jelentősen átalakul. A tizenhat éves, rendszerváltozás eredményeként létrejött nemzetpolitikai intézményrendszer reformja nem jelent mást, mint ennek az intézményrendszernek a szétverését. Az igazgatási, koordinációs, valamint pénzfelhasználási feladatok végrehajtásának közigazgatási intézményrendszerét egyes minisztériumok feltételezhetően létező belső egységei mellett a Szülőföld Alap - a HTMH megszűnésével most létrejövő, évi 50 millió forintos költségvetéssel rendelkező - titkársága jelenti. Ez utóbbi lesz az elképzelések szerint egyébként a Szülőföld Alap kezelő szervezete is. Milyen feladatkeveredést eredményezhet, ha a közigazgatási intézményrendszer, illetőleg a támogatást végző intézményrendszer egy kézben összpontosul?
Az Illyés Közalapítvány, illetőleg az Új Kézfogás Közalapítvány forrásainak megszűnése mellett meglehetősen érdekes, hogy a nem integrált nemzetpolitikai intézményrendszer fároszaként a Miniszterelnöki Hivatal illetékes szakállamtitkárának főtanácsadója által igazgatott Európai Összehasonlító Kisebbségkutatási Közalapítvány fogja megőrizni az önállóságát. Ez az intézmény feltehetően stratégiai szereplő, noha az ezt megalapozó indokok a személyi összefonódáson túlmenően egyáltalán nem tekinthetőek nyilvánvalónak, és talán kizárólag ezzel a személyi összefonódással magyarázható, hogy nem esett áldozatul ez az intézmény a közalapítványok felszámolási rendjének.
Tisztelt Parlament! A támogatáspolitikát - összegzésképpen - egyfajta dinamikus káosz jellemzi. Az új elvek és intézményrendszer kidolgozása közepette a szervezeti keretek felszámolva, a források lecsökkentve, a feladatok összekeverve. A személyi összetétel ismeretlen, az úgynevezett Szülőföld Alapnál a most Országgyűlés előtt fekvő törvényjavaslat szerint a tanácsi és kollégiumi tagok megbízatása megszűnik, a közalapítványokat felszámolják, a felelős szakállamtitkáron kívül, na meg a többször már emlegetett főtanácsadóján kívül csak annyit lehet tudni, hogy 7,8 milliárd forint összegű előirányzat felhasználásáért fog az államtitkár úr felelni.
Ma már elhangzott, vétlen társadalmi csoportok sokan vannak, amelyeknek viselniük ennek a költségvetésnek a terhét, de némelyek, így a határon túli magyarok különös figyelmet érdemelnének, hiszen az ő kiszolgáltatottságuk fokozott. Minő véletlen, hogy a magyar-román kormányülés és ennek a határon túli magyarokra nézve végzetes költségvetésnek a vitája egy napra esik. Ennek a magyar-román kormányülésnek, illetőleg ennek a költségvetésnek az üzenete az: a határon túli magyarok nem számítanak. Lelkük rajta, tisztelt kormánypárti képviselők!
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
