ALMÁSSY KORNÉL
ALMÁSSY KORNÉL
ALMÁSSY KORNÉL (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Én oktatásról fogok beszélni, mégpedig azért, mert a költségvetésben is meg egyébként az elmúlt hetekben, elmúlt hónapokban talán a közoktatás és a felsőoktatás az, amiről a legtöbb szó esik a “reformok” kapcsán.
De mielőtt erre rátérnék, egy fél mondatban hadd reagáljak Deák képviselő úr szavaira, aki azt kifogásolta, hogy az Audi miért tudott különmegállapodást kötni a kutatás-fejlesztések támogatását illetően, a szolidaritási adó kikerülése okán a magyar kormánnyal. Én azt gondolom, ez önmagában nem probléma, hogy különalkut kötött, sőt örülnék, ha minél több multinacionális cég, amely Magyarországon tartózkodik, szolidaritási adó helyett inkább ilyen kutatás-fejlesztésre tudná fordítani a támogatást. A probléma azonban az, hogy a magyar kormány egyszerűen elijeszti azokat a nagybefektetőket, pontosan a lehetetlen adóterhekkel, a szolidaritási adóval és olyan számos adóteherrel, ami miatt a nagy multinacionális cégek kétszer is meggondolják, hogy érdemes-e Magyarországon befektetni, vagy érdemes-e egyáltalán Magyarországon maradniuk.
Úgyhogy Deák képviselő úr szavaival ennyiben értek egyet, a felvetés jó volt, de mint oktatáspolitikus és kutatásban dolgozó fiatal ember örülök annak, hogy legalább az Audi itt marad Magyarországon, és ez a pénz nem a nagy kormányzati büdzsébe kerül, hanem a kutatásokra fordítják.
Rátérve az oktatásra: azt gondolom, hogy a közoktatás egyértelműen vesztese a jövő évről szóló költségvetési törvénynek. Két fontos pontot hadd említsek: megszűnik a nagycsaládosok, gyermeküket egyedül nevelők számára az ingyenes tankönyvellátás. Azt gondolom, hogy nyilván reformokra szükség van, és reformokra szükség van ezen a területen is, de így egyértelműen megszüntetni azon társadalmi réteg számára az ingyenes tankönyvellátást, amely talán a legrászorultabb... - és itt nem arról van szó, hogy azok az embereket akik 29 ezer forintból élnek, még talán jobban rászorultak lennének, hanem arról van szó, hogy azt a középosztálybeli réteget, amely nem jó fizetésből él, de próbálja tisztességgel ellátni és eltartani a gyermekeit, terheli ennek a költségvetési tételnek a kimaradása.
Még egy pontot hadd említsek: a sajátos nevelési igényű gyermekek számára biztosított normatíva gyakorlatilag megszűnik. Ez megint csak nehéz helyzetbe hozza a pedagógusokat, hiszen pontosan azokban az iskolákban, ahol ezekre a gyermekekre komoly figyelmet kellene fordítani, nehéz a pedagógusok helyzete is, és ha ez a normatíva megszűnik, akkor az önkormányzatok megint csak egy nagy teherrel találkoznak. Ez nem jó irány. Egyébként összességében az, amit a közoktatás kapcsán a kormányzat az elmúlt hetekben, elmúlt hónapokban próbált kialakítani a reform szó kapcsán, az semmi másról nem szól, mint pedagóguselbocsátásról és iskolabezárásokról.
A felsőoktatási részre rátérve: itt azt kell mondjam, hogy ez már egy jóval trükkösebb költségvetés. Elsőre, ha ránézünk a felsőoktatási számokra, akkor azt mondhatjuk, hogy milyen jó, mert költségvetési növekedés történik. Azonban ki kell azt hangsúlyozzam, hogy a felsőoktatásban az elmúlt három-négy esztendőben folyamatos forráskivonás történt, megvonások év közben, az előző évhez képest kevesebb költségvetési támogatás, kötelező tartalékolások, tehát azt lehet mondani, hogy most a felsőoktatás végre visszakapja azt a támogatást, amit az elmúlt három-négy évben elvettek tőle.
Hozzáteszem azt, hogy ezek a számok, amelyekről azt írja a kormányzati előterjesztés, hogy körülbelül 7,5 százalékkal növekszik a felsőoktatási intézményekre fordítandó összeg, körülbelül az infláció mértékével egyeznek meg, mert az infláció mértékét egy kicsit felülreprezentálják. De ha megnézzük azt, hogy ezek az intézmények nagyfogyasztók, és milyen gázáremelkedés lesz például a jövő évben, akkor már semmiképpen sem ilyen kedvező a helyzet. És egyébként, ha megnézzük a felsőoktatási keretszámokat, akkor láthatjuk, hogy fejlesztésekre például egy fillér sem jut.
Ami pozitívum, hogy a hallgatói normatíva - már ha ez pozitívumnak tekinthető - megmarad a tavalyi szinten, hiszen felmerült itt azért év közben az is, hogy az ösztöndíjakhoz is hozzá kellene nyúlni. De azt gondolom, az viszont nem pozitívum, hogy az a hallgatói normatíva, ami a hallgatói ösztöndíjak alapját jelenti, gyakorlatilag most már az elmúlt egy évtizedben folyamatosan nemhogy veszít a reálértékéből, hanem sosem volt közel a reálértékhez. Azt gondolom, hogy ez több kormány felelőssége, csak egy probléma van, hogy az előző kormányok nem kívántak tandíjat bevezetni - illetve a Horn-kormány volt az, amelyik tandíjat vezetett be Magyarországon -, és azt gondolom, hogy a tandíj bevezetése és az, hogy az ösztöndíjak nem növekednek, hanem stagnálnak, sőt reálértéken mindenképpen vesztesei a hallgatók ennek a költségvetésnek, mindez nehézzé teszi a hallgatók megélhetését.
(13.00)
Én komolyan aggódom azért, hogy 2007-től hogyan fognak a magyarországi hallgatók elboldogulni, hiszen a diákhitelből és ezekből a hallgatói ösztöndíjakból nem lehet megélni.
Röviden hadd szóljak arról, hogy nem jut pénz a diákigazolványok támogatására. Itt megint beigazolódott a Magyar Demokrata Fórumnak az a korábbi jóslata, hogy a diákigazolványokat, amelyeket egyébként Magyar Bálint oktalan projektje kapcsán hoztak létre, és semmire nem használhatók, és amikért egyébként milliárdokat fizettek a hallgatók, most le akarják cserélni. Ez nagyon helyes, csak ezt a cserét a hallgatókkal megy egyébként a pedagógusokkal kívánják majd megfizettetni.
Csökken a kutatói ösztöndíjak összege, megszűnik a felsőoktatási szakkönyvekre jutó támogatás. Ezek nem nagy összegek, de üzenetértékűek. Azt sugallják, hogy nem célja a kormányzatnak a fiatal kutatók támogatása, és ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a doktorandusok juttatása is stagnál, sőt a tandíj kérdése is felmerült néhány kormánypárti politikusnál, hogy a doktorandusokat is tandíjjal kéne sújtani, akkor azt mondhatom, hogy kifejezetten barátságtalan a kutatókkal szembeni politikája a kormányzatnak.
Végezetül hadd szóljak egy mondatot arról, hogy a nehéz helyzetben lévő határon túli magyarság oktatási támogatása is jelentősen, közel 40 százalékkal csökkent. Erre mondom azt, hogy trükkös a költségvetés, hiszen be van állítva 700 millió forint erre a számra, azonban az előző évben több fejezetszámon 1,1 milliárd forint állt rendelkezésre. Ez szintén nem jó üzenet, pontosan nem jó üzenet 2004. december 5-e után, és azok után a tragikus számok után, hogy mennyire a fiatalok, a határon túli magyarok köréből vándorolnak el nemcsak Magyarországra, hanem Nyugat-Európa többi országába, és pont az ő oktatásukat kéne támogatni.
Az MDF ezekben az apróbb kérdésekben - azt gondolom, mert ezek nem nagy számok, mégis üzenete van ezeknek a számoknak - fog benyújtani módosító indítványokat, és azt gondolom, hogy meg is lehet nevezni, hogy honnan lehet elvenni a pénzt, hiszen 3 milliárd forintot különített el a Gyurcsány-kormány ezeknek a kiváló reformoknak a propagandájára. Azt gondolom, hogy szívesebben vennék a fiatal kutatók, a doktorandusok meg a határon túli magyarok is, ha a Gyurcsány-kormány propagandája helyett inkább ezekre a célokra jutna forrás.
Köszönöm a figyelmüket. (Közbeszólás az MDF soraiból: Úgy van. - Taps az MDF soraiban.)
