DE BLASIO ANTONIO
DE BLASIO ANTONIO
DE BLASIO ANTONIO (Európai Néppárt - Európai Demokraták): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miért van az, hogy a régió többi országában lényegesen fegyelmezettebb a költségvetési politika, mint nálunk? Miért van az, hogy a kormányok tudják, hogy ha a költségvetési hiány az égbe szökik, akkor az a minimum, hogy a kiadási oldal nem haladja meg a bevételi oldalt? Miért van az, hogy évek óta nem tanultuk meg, hogy addig nyújtózkodjunk, amíg a takaró ér, vagyis sok-sok millió magyar családhoz hasonlóan annyit költsünk, amennyi a bevétel, sőt, ha lehet, egy kicsit még kevesebbet?
Tisztelt Képviselőtársaim! Elérkezett az az idő, hogy tegyünk valamit. A laza fiskális politikát sem adófizetőink, sem a magyarországi befektetők, sem az Európai Unió nem díjazza. A költségvetésünkbe vetett bizalom elvesztése sajnos azzal jár, hogy az egész magyar társadalom előtt hiteltelenné vált a munkánk. Ezt a bizalmat visszaszerezni nem lehetetlen, de hosszú s kitartó munka. Engedjék meg, hogy ennek a kitartó munkának az első, legfontosabb lépéseiről néhány javaslatomat megosszam önökkel.
Kiinduló lépésként a költségvetési statisztikák minőségét, hitelességét kellene visszaállítani.
(10.50)
A költségvetési előrejelzések elkészítésével, valamint a költségvetés realitásának elbírálásával egy független szervet kellene megbízni, olyan szervet, amelynek az elnökét a kormány nem mozdíthatja el egyik pillanatról a másikra, mert nincs erre hatásköre. Mint az Európai Parlament költségvetési ellenőrzési bizottságának tagja, sürgetem a tisztelt Házat, hogy mihamarabb hozzon olyan törvényeket, amelyek gátat szabnak az ellenőrző rendszerek önkényes irányításának.
A következő lépés a fiskális fegyelem betartása. Meg kellene tanulnunk nem elkölteni azt, ami még vagy már nincs; amennyiben pedig a kibocsátott korai, hiteles előrejelzések szerint mégis túlzott hiánnyal kell számolnunk, akkor életbe lépnének azok az eljárások, amelyek féket tesznek az adósság rohanó kocsijára.
A harmadik lépés a teljes átláthatóság megvalósítása. Az átláthatóság nemcsak azt jelenti, hogy az adatok nyilvánosak, hanem azt is, hogy a döntéshozatali és a felügyeleti rendszerei is átláthatók, a rendszerben mindenki tudja, hogy ki kinek tartozik elszámolással, felelősséggel. Ebben a rendszerben az Országgyűlés az, amely előtt végső soron mindenki elszámoltatható.
A negyedik lépés, hogy a költségvetés irányszámainak irreális tervezésével fel kellene hagyni, azt a szabályt is meg kellene szigorítani, hogy mikor lehet pótköltségvetést benyújtani, mindeközben pedig az alapvető struktúrákat meg kell reformálni. Az Állami Számvevőszék javaslatát megfontolva egy közpénzügyi törvény megalkotása szükséges, hogy a közpénzeket végre egy átlátható szabályrendszer alapján költsük el. Hasonlóan az ÁSZ többször felrója a kormánynak, hogy az önkormányzatok forrásszabályozásának részletes szabályait nem határozta még meg, káosz uralkodik a területen, ezért a sürgős szabályozás itt is elkerülhetetlen.
Bevallom, én is amellett teszem le a voksomat, hogy azonnali lépésekre van szükség. A legfontosabb talán az objektív felelősségvállalás bevezetése, amely reményeink szerint fiskális fegyelmet eredményezne. Erre a fegyelemre nem az EU-nak van szüksége, félre ne értsük, hanem nekünk, magyaroknak. A folyamatos pazarlás ugyanis oda vezet, vezetett, hogy nőtt a korrupció, nőtt az elégedetlenség, nőtt azoknak a száma, akik nem látják értelmét, hogy dolgozzanak. Jelenleg a magyar alkotmány szerint a kormány tagjai az Országgyűlésnek és a kormány vezetőjének tartoznak felelősséggel. Ez a felelősség kimerül abban, hogy amennyiben egy kormánytag hibázott, akkor az vagy önszántából lemond, vagy lemondatja a kormányfő - felelőssége tehát pusztán politikai. Ezt a felelősséget anyagi felelősséggel kiegészíteni komoly lépést jelentene a megrendült bizalom helyreállításában. Ha a kormánypártok komolyan gondolják, hogy a 2007-es költségvetés a felelősség költségvetése - és ezt ma többször is hallottuk -, akkor nem kerülhetik el a kormánytagok objektív felelősségének bevezetését. Kérem, tegyék! És akkor még nem beszéltünk a források jogszerű, kiszámítható és demokratikus elosztásáról, valamint hatékony, átlátható felhasználásáról, hiszen az európaiság nemcsak jogokat, hanem szigorú kötelezettségeket is jelent.
Bár a magyar képviselők Brüsszelben is különböző frakciókban dolgoznak, a magyar ügyek mögé általában egyöntetűen felsorakoznak, és próbálják meggyőzni azok helyességéről más nemzetiségű frakciótársaikat. Nem szokás mások felszólalásának minősítése, hiszen gyenge az az érvrendszer, amely csak erre tud támaszkodni - ott ezt nem is teszik. Kérem, hogy a kormánypártok tagjai és az EP-képviselők az ellenzék ostorozása és hibáztatása helyett inkább próbálják meggyőzni saját magyarországi frakciójukat, hogy itthon is támogatást nyerjenek az ország érdekei, ne csak Brüsszelben.
Kérem, fontolják meg javaslataimat, hiszen azok országunk fejlesztését szolgálják. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
