DEÁK ANDRÁS
DEÁK ANDRÁS
DEÁK ANDRÁS (KDNP): Volt egyszer egy ember, úgy hívták, hogy: magyar polgár. Ez az ember úgy gondolta, hogy az egészségi állapotát felül kell vizsgálni, és elment meghallgatni orvosokat arról, hogy milyen az állapota. Az egyik orvos azt mondta: nézze, barátom, maga dohányzik, kövér ember, életmódot kell változtatnia. Meg kell változtatnia az életét, mert különben nagy baj lesz. És ezt javaslom magának mint gyógymódot.
Ez a polgár aztán elment egy másik orvoshoz, aki harsányan kikacagta az előző orvos véleményét, hazugsággal vádolta, és azt mondta: barátom, jól érzi magát a cigarettával, jól érzi magát kövéren? - Azt mondja: hát persze, jól érzem magamat. - Akkor meg mit akar csinálni? Ne hallgasson másokra, nincs magának semmi baja. Hogy a maga lábát előbb-utóbb amputálni kell? Ugyan már, ne vicceljenek!
Aztán telik-múlik az idő, a magyar polgár természetesen a kellemesebbik orvosi tanácsot akarta elfogadni - és fordítsuk le a költségvetésre a dolgot -, és elfogadta Gyurcsány miniszterelnök úr javaslatát, aki azt mondta, hogy minden rendben van, mindenki, aki mást mond a magyar gazdaságról, az nyílt hazudozó, a nép ellensége. És sikerült is megválasztatnia magát és az MSZP-SZDSZ-koalíciót a következő négy évre. Igen ám, de a betegnek egyre jobban fáj a lába.
A Fidesz és a kereszténydemokraták eredetileg egy életmód-változtatással, munkahelyteremtéssel, az állami szektor csökkentésével kívántak változtatni a magyar gazdaság helyzetén, de valóban, ezt most egyéni képviselőként mondom, ahogy telik-múlik az idő, a beteg állapota egyre romlik, és valamit már tényleg csinálni kell a lábával. Komolyan felmerül a lehetőség, hogy ma már talán nem is lehet meggyógyítani, tényleg lábat kell amputálni. Gyurcsány doktor pedig azt mondja: kérem, igaz, hogy én régen mást mondtam, de a szakmában mindenki nagyon jól tudja, és aki ért hozzá, az tudhatta volna idáig is, hogy ez a beteg igenis beteg volt, le kell vágni a lábát - de most minek idegesítettük volna időnek előtte? (Szórványos derültség az ellenzéki pártok padsoraiból.)
Ez a költségvetés, még egyszer mondom, egyéni képviselőként szólok itt, mikor lenne támogatható? Véleményem szerint akkor, hogyha elismerjük azt, hogy a megszorításokra ma már valóban szükség van a gazdaságban, hiszen elmúlt annyi idő, amennyi elmúlt, és a betegség visszafordíthatatlan. Csökkenteni kell a kiadásokat, csökkenteni kell az állami kiadásokat - én ezt elfogadom; növelni kell a terheket, a magyar gazdaság terheit - ezt is elfogadom.
De mikor lenne ez támogatható? Akkor lenne támogatható, hogyha megfelelő szimmetria érvényesülne a megszorításokban. A szegények és a gazdagok ugyanúgy arányosan vennék ki a terhekből a részüket, nem az lenne, hogy mindig a szegények fizetnek többet, a gazdagok pedig jól járnak. Ma a magyar gazdaságban a legszegényebbek és a leggazdagabbak talán egész Európában a legtávolabb vannak egymástól, s mégis egyenlőképpen sújtja őket a teher.
Támogatható lenne a költségvetésben a megszorítás, hogyha a szimmetria érvényes lenne, és nemcsak a kisvállalkozások, hanem a nagyvállalatok is megfelelően, arányosan vennének részt a teherviselésben. Véleményem szerint támogatható lenne ez a költségvetési megszorítás akkor, hogyha a magyar vállalatok és a külföldi vállalatok egyaránt viselnék a terheket. Akkor azonban, amikor az Audi cég a rá kirótt adót sérelmesnek tartja, és két nap alatt elintézi a kormánynál, hogy - a szolidaritási adónak megfelelő mértékben - a kutatásokra és a tervezésekre fordított költség arányában ezt leírhassa az adóból, akkor azt kell mondanom, hogy egy kiskereskedő, egy fodrász vagy egy vízvezeték-szerelő a saját kutatás-fejlesztését, ami természetesen nincsen, soha nem fogja tudni leírni az adóból.
Milyen arányos teherviselés az, amikor a családoktól jövőre, a számítások szerint évente körülbelül 200 ezer forintot elvonnak? A családoktól 200 ezer forintot évente! Milyen üzenetet fejt ki ez a költségvetés? Azt, hogy a gyereknevelés egyéni szórakozás; nem a nemzet jövőjét jelentő tevékenység, hanem szórakozás, hiszen mindig a szórakozást adóztatjuk meg.
A hétfői hozzászólásomban a gázáremelésről beszéltem. Kiszámítottuk, hogy minden háztartás havi 8 ezer forinttal fog többet fizetni a gázáremelkedés miatt. Én most nem mondom azt, hogy önök azt ígérték, hogy nem lesz gázáremelés. Elmúlt ez az idő, mindannyian jól tudjuk, hogy a Gyurcsány-féle terápiának ez a lényege: egy ideig nem csinálni semmit, utána pedig mindent behajtani a szegényeken.
(12.40)
De az a tény, hogy önök ezt igazságos teherviselésnek nevezik, vagy hogy az igazságos teherviselés az oka e támogatási rendszer kidolgozásának, az egyszerűen humbug. Mindenki nagyon jól tudja, tavaly 150 milliárd forint támogatást kapott a gázár, ebből önök az idén levettek 40 milliárdot, és a meglévő 110 milliárdot osztják el szerintem is igazságosabb elvek szerint. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a mostani támogatási rendszert az önök kormánya hozta létre, tehát amit most igazságtalannak neveznek, az az önök munkájának a gyümölcse.
Végezetül - mert nagyon elment az idő - az egyházi ügyekkel kapcsolatban kell két dolgot megemlítenem. Hiszen annyira dicsekedtek MSZP-s képviselőtársaim, milyen jó a magyar egyházaknak! Én azért hadd tegyem hozzá, hogy a Magyar Katolikus Egyház az általa aláírt vatikáni megállapodást szeretné újratárgyalni, hiszen erre ez a nemzetközi szerződés jogot biztosít. Igen ám, de mit tegyünk akkor, ha Hiller miniszter úrnak az írásban feltett kérdésre - dr. Erdő Péter két levelet írt a miniszter úrnak, és azt kérte, hogy nevezze meg a tárgyaló küldöttség tagjait, hogy elkezdődhessenek a tárgyalások - a múlt heti információ szerint nem volt ideje válaszolni?
Az egyházi oktatás támogatását dicsekvésként említették meg, és azt mondták, hogy micsoda fejlődés ez a tavalyihoz képest. Akkor nem tudom, hogy miért kellett tavaly is tüntetniük a katolikus iskoláknak és más egyházi iskoláknak a támogatás csökkentése miatt, és az idei költségvetésben miért van erre megint kevesebb, mint amennyi a megállapodás alapján járna. Az egyház közszolgálati tevékenységét valóban támogatja az állam - nem finanszírozza, de támogatja -, de ebben az esetben kizárólag arról van szó, hogy állami feladatot vállalnak át az egyházak, és az átvállalás mértéke arányában az állam kiegészítő támogatást nyújt. Egy forinttal sem nyújt többet, mint amennyi jár, szintén ezeknek a megállapodásoknak az alapján.
A jövő évi költségvetés csak a megszorításra alapozódik - függetlenül attól, hogy láttam, ki van adva mindenkinek, hogy különféle papírokból mindenféle számokat soroljanak fel a költségvetésből, amit persze senki nem tud követni, tehát függetlenül ezektől a rózsaszín hozzászólásoktól, ahogy Mikola képviselőtársam ezeket nevezte -, a jövő évi költségvetés tehát megszorításokra alapul, és annak a hazugságnak az ára, amit önök tavasszal az országgal szemben előre megfontolt szándékkal elkövettek. Ennek a hazugságnak az ára! Mert a politikában nincsen semmi, és egyszer ki kell fizetni az árat. A baj csak az, hogy mindig a szegények, mindig a kicsik és mindig az elesettek fizetik meg az árat, nem önök és nem a gazdagok. (Taps az ellenzéki oldalon.)
