DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! 2007-ről beszélünk, márpedig ha a 2007. évi költségvetés van előttünk, akkor az egészségügyet illetően azt mondhatjuk, hogy félidőhöz érkeztünk. Azért mondom, hogy félidőhöz érkeztünk, mert a 2002-ben megalakuló szocialista-liberális kormány programjában azt írta, hogy meghirdettük és megkezdjük az egészség évtizede programját.
Amikor számszerűleg próbáljuk analizálni a jövő évi költségvetést, nem árt egy pillanatig visszatekinteni, hogy az akkor megfogalmazódott elképzelésekből mi valósul meg.
Azt ígérték önök, hogy a szolgáltatásokat igénybe vevő állampolgárok egyéni választása, önállósága kiteljesedik, méltóságuk és személyiségi jogaik nem sérülnek az átfogó konszolidációs program során. Azt most csak zárójelbe teszem, amit az ÁSZ is említ, hogy jóllehet, a korábbi költségvetésekhez képest valamivel megalapozottabbnak tekinti úgy általában a költségvetést, az egészségüggyel kapcsolatban árnyaltabban, nagyon cizelláltan fogalmaz akkor, amikor azt mondja, hogy egy csomó tárgyalás alatt, illetve benyújtás előtt álló törvényjavaslat módosíthatja a jövő évi pályát. Emlékezzünk csak a gyógyszer-gazdaságossági törvényre, aminek a végszavazása elméletileg hétfőn lenne, és még mindig nem tudjuk azt, jóllehet a módosító javaslatok szavazásán túl vagyunk, hogy mit fog jóváhagyni a kormánypárti többség; nem tudjuk, hogy milyen háttéralkuk, milyen egyéb megállapodások fogják módosítani azt a törvényt, ami az egyik jelentős tételét adja, illetve befolyásolja az egészségügyi költségvetésnek.
Mint ahogy nem tudjuk azt sem, hogy jövőre a költségvetés, mondjuk, hány ággyal számol. Az ÁSZ-jelentésben még azt olvashatjuk, hogy 3800 aktív ágyat fognak krónikus ággyá alakítani, közben az úgynevezett kapacitástörvénynek a szamizdatban közforgalmon lévő példányai 16 ezer aktív ágy megszűnéséről és 7500 krónikuságy-bővítésről szól, indokolva, hogy lakosság közelibbé teszik az ellátást - ez véleményünk szerint azért egy kicsit cinikus. Ugyanakkor most várjuk - mert tegnap este megszületett állítólag a döntés -, hogy benyújtsák a törvényjavaslatokat.
De a vizitdíjról is lehet beszélni; azt hiszem, abban egyet kell értsünk, hogy január 1-jétől a program nem indulhat. Ha csak arra az alkotmánybírósági döntésre, határozatra gondolunk, amely egyértelműen kimondta, hogy ilyen jellegű változtatás esetén kellő időt kell hagyni az érintetteknek a felkészülésre, és ezt a kellő időt minimálisan három hónapban határozta meg az Alkotmánybíróság, akkor nem lehet azt mondani, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat, amelynek a módosítóiról hétfőn fogunk szavazni, január 1-jétől biztosan be fog indulni, nem lehet azt mondani, hogy az arra is alapozódó költségvetés egy kiszámítható jövőt jelent. Márpedig ebben az egészség évtizede programban önök az egészségügy számára kiszámíthatóságot ígértek, azt ígérték, hogy minden évet megelőzően jó előre, biztosan megmondják a finanszírozási feltételeket, hogy az intézmények aszerint tudjanak kalkulálni és működésüket meghatározni.
(10.10)
Ehhez képest, ha megnézzük, hogy az elmúlt öt évben az elhíresült 43-as finanszírozási rendelet hányszor módosult, akkor azt tapasztaljuk, hogy 2,7 havonként a kormány módosítja a rendeletet, lehetetlenné téve a tervezést.
De nézzük meg, hogy félidőben a számok mit mutatnak, mit sikerült elérni. Ha összehasonlítjuk a várható élettartamot tekintve a 2002-es és a 2005-ös adatokat, akkor azt kell mondani, hogy lényegében változás nem történt, hisz a férfiak esetében 68,15 százalékról 68,56-ra, a nők esetében ez 76,46-ról 76,93-ra növekedett, ez fél-fél százalék, miközben az előző évtizedben három évet nőtt a várható élettartam. A fő halálozási mutatókban sem lehet azt mondani, hogy bárminemű javulást értünk el. Bár a daganatos halálozás esetében a statisztikai adatok 5 százalékos csökkenést mutatnak, vélhetőleg itt a patológus szakma bizonyos fokú átstrukturálódása állhat a háttérben. Keringési betegségek esetében pedig kifejezetten romlott az állapot, 5 százalékos romlást mutat.
Ha ennek fényében tekintjük azokat az állítólagos reformtörekvéseket, ami többek között a ma benyújtandó törvényjavaslat mellékleteként a különböző aktív ágyaknak a megszüntetését jelenti, akkor azt tapasztaljuk, hogy retorikailag önök azt mondják, hogy az onkológia és a keringési betegségek kezelése kiemelt fontossággal bír a kormány programjában, és azt tapasztaljuk, hogy az onkológia és a keringési betegségek aktív ágyszámát is elég jelentősen kívánják csökkenteni. Erre mondhatják, hogy még nincs benyújtva a törvényjavaslat, de mi annak a törvényjavaslatnak az alapján tárgyaljuk ezt a költségvetést.
De nézzük a költségvetés fényében! Akkor azt ígérték, hogy 300-400 praxissal fogják bővíteni az alapellátást, azt az alapellátást, amelyben - mindannyian egyetértünk - mindenféleképpen olyan feltételeket kell teremteni az alapellátás számára, hogy a lehető legtöbb definitív ellátás ott valósuljon meg. Ehhez képest az, hogy a praxisok nem növekednek, az egy kérdés, de az alapellátás nominálisan kevesebbet fog kapni a jövő évi költségvetésben, tehát lehetőség sem lesz arra, hogy bárminemű javulást mutasson a helyzet. És ha még hozzáteszem azt, hogy a vizitdíj meg egyéb adminisztratív és más jellegű megterhelések is az alapellátást fogják terhelni, akkor bizony itt nemcsak anyagilag, hanem egyébként is hatékonyságcsökkenésre lehet számítani.
Önök öt évvel ezelőtt azt ígérték - és ez valahol pont az átalakuláshoz szorosan hozzátartozik -, hogy az egészségügyi szaktestületeket, a kamarákat megerősítik, számítanak rájuk. Hát éppen most folyik lényegében ezeknek a megszüntetése azzal, hogy a kötelező tagságot megszüntetjük, pedig ha valamikor, akkor egy ilyen átalakulás során ezekre a köztestületekre nagyon nagy szükség lenne.
Nagyon nehéz értékelni, hisz az idei évben is elfelejtették a parlamenttel közölni a 2006-os várható zárásokat, mert lényegében az adhat hiteles összehasonlítást, pedig az államháztartási törvény szerint ezt be kellett volna nyújtani. De Magyarország azért Magyarország, azért adatok olyan nagyon titokban nem maradnak, és az ember hozzájut bizonyos számításokhoz. Ha ebből a szempontból nézzük, és ezzel hasonlítjuk össze a jövő évi költségvetést, akkor a rendszerváltoztatás óta másodszor fordul elő, hogy nominálisan csökken az erre az ágazatra fordítandó összeg: a természetbeni ellátások soron mínusz 41 milliárd szerepel, ha összehasonlítjuk az adatokat. Úgy szerepel mínusz 41 milliárd, hogy lényegében önök elég furcsa és egyértelműen politikai okok miatt bevételi, illetve kiadási oldalon is szerepeltetik a teljesen bizonytalan vizitdíjat 22 milliárddal. Ha ezzel növeljük ezt a tételt, akkor eléggé jelentős a csökkenés.
Most lényegében majdnem minden területet érint a csökkentés, hisz ahol nominálisan szinten marad... - ilyen a mentés, az a mentés, amelynek kiemelkedő feladata lenne, hogy abban az esetben, amennyiben aktív ágyakat krónikussá alakítanak át, az érintett területekről biztosítsa a magas szintű beszállításokat, az a mentés nominálisan szinten marad, tehát nem növekszik a költségvetése, de a belső szerkezetében a dologi kiadások 21 százalékkal csökkennek; 21 százalékkal csökkennek, ami nyilvánvalóan a működőképességet eléggé fogja sérteni.
De mehetünk tovább. Nem tudjuk esténként akár a rádiót, akár a televíziót úgy bekapcsolni, hogy a híradások élén ne az lenne, most éppen a calici vírus az, ami a sláger, de néhány héttel ezelőtt szalmonella, és lehetne tulajdonképpen sorolni; sőt múltkor, nem tudom, igazolódott-e, már kolera is fölmerült, vagy a hepatitis A-nak a terjedése. Tehát komoly közegészségügyi problémák mutatkoznak az országban, és mit nézünk, mit látunk a költségvetésben: a közegészségügyért felelős ÁNTSZ költségvetését tovább csökkentik. Az ÁSZ is megállapítja, hogy az elmúlt egy évben a költségvetés 21 százalékkal, a létszám pedig 25 százalékkal csökkent. Ez mindannyiunkat érint, és komoly kockázatokat rejt magában, mint ahogy az Élelmiszer-biztonsági Hivatal költségvetését is önök jelentősen csökkentik akkor, amikor az élelmiszer-biztonság területén szintén komoly problémák vannak, és ha gazdasági oldalról nézem, a mezőgazdaság egyik protektora lehetne az élelmiszer-biztonság. Pont ezek azok a területek, ahova jóval több forrást kellene a kormánynak biztosítani, hisz az gazdaságilag a későbbiek folyamán hatványozottan térülne meg.
A szakellátás és a fekvőbeteg-ellátás kapcsán folytatódott az a trükk: tavaly összevont szakellátás, tehát jóformán összehasonlíthatatlan adatokat közöltek; most ezen csavartak egyet, ebbe az összevont szakellátásba még berakták a krónikus ágyak költségvetési tételét is, illetve a krónikus sor lényegében megszűnik. De így is, ha számolgatunk és összehasonlítunk, akkor azt tudjuk megállapítani, hogy nominálisan 1,7 százalékkal csökkent az összevont szakellátásba beletartozó képalkotó diagnosztika, szakrendelések, aktív fekvőbeteg-ellátás, krónikus ellátás, ami semmivel sem magyarázható, illetve egy módon magyarázható, a költségvetési megszigorításokkal. De kérdés, hogy nem struccpolitika-e ezen a területen és az oktatás területén ilyen megszorításokat életbe léptetni, hisz a humán erőforrás állapota a gazdaság jövője szempontjából nagyon fontos.
Amiről feltétlenül szólni kell még, az az egybiztosítós, több-biztosítós modell, hisz ez is kapcsolódik valahogy a költségvetéshez. Bizottsági ülésen... - de sajnos szkeptikus ilyenkor az ember, amikor a kormánypárt, a nagyobbik kormánypárt képviselői leteszik a főesküt, hogy ők ragaszkodnak a nemzeti kockázatközösség fenntartásához és ezen belül természetesen az egybiztosítós modellhez, hisz három évvel ezelőtt a kamarákhoz ragaszkodtak, két hónappal ezelőtt azt mondták, hogy a gyógyszerpiacot nem fogják liberalizálni, tehát ez enyhén szólva is egy kicsit kétségessé teszi ezeket a kijelentéseket. De azon azért elgondolkozik az ember, hogy az amúgy is hihetetlen alacsony költségvetéssel dolgozó OEP költségvetését miért kell tovább nyirbálni 19,4 százalékkal, ami azt jelenti, hogy 1,19 százalékra csökken az összköltségvetésen belül. Sehol a világon biztosító ilyen alacsony összeggel nem tud működni.
(10.20)
Ennek a fényében azok a kinyilatkoztatások, hogy nem megfelelőek az ellenőrzések, és ezért az OEP-et hibáztatni, úgy gondolom, enyhén szólva cinikus.
A mai nap első előadója azzal kezdte a hozzászólását, hogy egy elavult, rosszul működő szerkezet a magyar egészségügy. Nem tudom, hogy hol vannak azok az indikátorok, amelyek ezt bizonyítani tudják. Vannak összehasonlító adatok. Mindig azt szokták mondani, hogy túl nagy a GDP-ből a részesedése a magyar egészségügynek. Arról ezek a kinyilatkoztatók azért nem beszélnek, hogy a magyar egészségügy költségvetése elég sok úgynevezett szociális problémát hurcol magával. Ennek a változtatására a kezdő lépések - gondolok a harmadik csoportos rokkantnyugdíjakra - megtörténnek, habár anyagi vonzatában nem, mert az E-alaptól rakják át az ehhez szükséges pénzeket. De azt hiszem, összehasonlítani az egy főre eső egészségügyi kiadások tekintetében lehet a különböző országokat, és itt általában az OECD-országokat tekinthetik mérvadónak. Az OECD-átlag - és ez egy 2003-as adat - 2745 dollár, Magyarország pedig 1259 dollár, a rangsor hátulján kullog. Minket Szlovákia és Lengyelország követ. De itt azért meg kell jegyezni, hogy főleg Lengyelországban, de Szlovákiában is a demográfiai viszonyok, a korfa teljesen másmilyen. S egyet ne felejtsünk el: most lépnek a ’40-es évek végén, ’50-es évek elején, az úgynevezett Ratkó-korszakban született honfitársaink abba az életkorba, amikor tömegesen jelentkezik az egészségüggyel szembeni igényük.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Mindig reménykedünk, hogy a következő év valamivel többet, valamivel jobbat fog hozni a magyar egészségügynek. Nem merem azt mondani, mert azzal vádolnak minket, hogy itt sötét képet vetítünk fel, hogy riogatjuk az embereket - hihetetlenül kemény év elé néz a magyar egészségügy. Bizony a szolgáltatásokhoz való hozzáférés csökkenni fog, hiába mondják, hogy kiemelt kórházak lesznek. A magyar belső infrastruktúrát is figyelembe véve ki lehet jelenteni, hogy csökkenni fog, és ami már sajnos érződik, az ellátás színvonala, az egész ellátórendszer moralitása is csökken. Ez pedig iszonyú gazdasági károkat fog okozni.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
