DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap meg ma itt már egy komoly vetélkedés folyt, hogy melyik az az ágazat, az állampolgárok mely csoportja az, amelyik a 2007-es költségvetéssel a legrosszabbul jár. Én úgy gondolom, egyetérthetünk abban, hogy van egy olyan terület, amely talán, talán és sajnos teljes joggal pályázik a legrosszabbul járt címre, és ezek az önkormányzatok.
Ha a költségvetés betűjét nézzük, akkor az összes önkormányzati forrásnövekedés 815 milliárdról 831 milliárdra növekedett, tehát nominálértéken van egy növekedés, ami bizonyára kiváló alapot fog nyújtani kormánypárti képviselőtársaimnak és a kormány képviselőinek, hogy elmondják, hogy nem csökkentek, hanem növekedtek az önkormányzati források. Anélkül, hogy részletezném a - gondolom, mindnyájunk által ismert - belső tartalmi anomáliákat, engedjék meg, hogy csak arra utaljak, hogy emellett ezen a növekedésen belül a reálértéknél azért alappal számolni kell azzal, hogy az szja helyben maradó része 10-ről 8 százalékra csökken, hogy a költségvetés nem számolt az energiaár-növekedéssel, nem számolt az áfanövekedéssel, és több olyan más eleme van, amely a számításaink szerint a szerény nominálérték-növekedés mellett a reálértéknek mintegy 12-13 százalékos csökkenésével számol az önkormányzati forrásoknál.
Figyelemmel arra, hogy az országban a legnagyobb önkormányzat a főváros, így nyilvánvaló, hogy a legnagyobb veszteséget a fővárosnak kell elszenvednie. Miért sújtja különösen az önkormányzatokat a 2007. év, és ezen belül az önkormányzatra miért jelenti ez egy beláthatatlan következményekkel járó folyamatnak sajnos nem a kezdetét, hanem a megerősödését? Azért, mert az önkormányzatokat ez a helyzet egy évek óta romló pozícióban éri. Ha már említettem a fővárost, engedjék meg, hogy konkrét számokat mondjak. A főváros adósságállománya 2005-ben 99 milliárd forint volt, 2006-ban mintegy 152 milliárd várható, 2007-re 180 milliárdot prognosztizálnak, de a számítások szerint a már ismert adósságállomány alapján ez 2010-ig mintegy 215-220 milliárdra szalad föl. Tehát egy erősen romló pozícióra terhel rá a 2007-es költségvetés, amikor újabb forrásokat vonnak el az önkormányzatoktól.
Az önkormányzati forráscsökkenés nem szimpátia kérdése; nem párt, állam kérdése, és ennek megfelelően nyilvánvalóan nem egyik vagy másik érdekcsoport, állampolgár vagy gazdasági erőcsoport ügye. Az önkormányzatok ügye kivétel nélkül minden magyar állampolgár ügye, és kivétel nélkül minden magyar és Magyarországon gazdálkodó szervezetnek az ügye. Mindenkit érint az egészségügyi alapellátás, érint mindenkit a közoktatás, érint mindenkit a víz, gáz. Tehát egy olyan általános területet sért újabb mértékben a 2007-es költségvetés, ami mindegyikünket érinti.
Az önkormányzatokon belül említettem Budapest konkrét számait. Engedjék meg, hogy csak jellemzőül mondjam, hogy például Budapesten az egyik legnagyobb szolgáltató, a Budapesti Közlekedési Vállalat milyen pozícióban várja a 2007-es és ezt követő éveket. A BKV-nak a 2004-es adósságállománya 61 milliárd volt, 2005-ben ez 83 milliárd volt, és 2006-ra, tehát a folyó évre valahol 90-95 milliárd között prognosztizálják. Erre jön rá az újabb hiány.
Tisztelt Képviselőtársaim! A BKV mint egy önkormányzati érdekeltségben levő vállalat, önmagában is alkalmas ilyen mutatók mellett, hogy bedöntse a főváros költségvetését, és ilyen mutatók mellett a főváros alkalmas arra, hogy bedöntse a Magyar Köztársaság költségvetését.
Ha már közlekedési vállalatról és a költségvetésből kiolvasható veszélyforrásokról beszélek, akkor engedjék meg, hogy két mondat erejéig külön érintsem a Magyar Államvasutakat. A 2007-es költségvetési javaslat 111 milliárd forint támogatást irányoz elő, és a szöveges indokolásból kitűnően azzal, hogy ezzel javítják a Magyar Államvasutak kondícióit.
(13.20)
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem javítják vele. Ez a 111 milliárd egy kisebbik része annak a törzstőkecsökkentésnek, amelyet az elmúlt három évben szenvedett el az egyébként is száz sebből vérző magyar vasút, a 270 milliárdos törzstőkéjét az elmúlt két-két és fél évben gyakorlatilag az egynyolcad részére csökkentették. Ez a 111 milliárd, ez a törzstőkeemelés a legsürgetőbb adósságszolgálatra alkalmas, amely adósságszolgálat ma már meghaladja a 350 milliárd forintot. Ennek a 350 milliárdos tehernek egy része, kisebb része, mintegy 70 milliárd közép- és hosszú fejlesztési hitel, de közel 300 milliárd forint likvid működési hitel, amelyet az elmaradt közszolgáltatási díjfizetés helyett kormánygaranciával felvett hitelből fedeztek. Ez a folyamat folytatódik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egy 300 milliárd forintos kormánygaranciával megtámogatott hitel - megint csak azt mondom - önmagában megkérdőjelezi a 2007-es költségvetés megalapozását, hiszen ez a tétel nem szerepel ebben a költségvetésben. Elintézett ügynek tekintik az előterjesztők, holott nem az. Sajnos nem az. Bár az volna!
S hogy nem is nagyon akarnak ezen változtatni, ezt mutatja, hogy a közel egy évvel ezelőtt az Országgyűlés torkán lenyomott vasúti törvénynek a most, napjainkban futó módosítása sem hozza be a közszolgáltatásnak sem a definícióját, sem mértékének a kiszámítási módját. Tehát a kormány ma sem hajlandó ezzel az álságos magatartással felhagyni, és most sem hajlandó elfogadni, hogy mindenfajta álreform és privatizációs előkészületek örve alatt a Magyar Államvasutak közszolgáltatási teljesítményét a költségvetés nem ismeri el, hiszen MÁV-működési célokra nem tartalmaz előirányzatot.
Mindezek alapján tisztelettel kérem kormánypárti képviselőtársaimat is, fontolják meg, amikor ezt a költségvetést támogatják, és érjék el, hogy legalább ezeket a legégetőbb, legsürgetőbb tételeket, mint az önkormányzatok, ezen belül a nagy közlekedési cégeket helyén kezelje a költségvetés, és az ismert gazdasági helyzet ellenére legalább ezek létének a továbbvitelét tegyék lehetővé.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
