DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A költségvetéssel kapcsolatos felszólalásom elején engedjék meg, hogy visszautaljak a Kereszténydemokrata Néppárt tegnap elhangzott vezérszónoklatára, mert ahhoz, hogy valóban a helyzet súlyának megfelelően tudjuk kezelni a gondjainkat, problémáinkat, először az országról kellene beszélni.
Ennek keretében pedig elemezni kellene, hogy mi vezetett ide, miért gyengült le a hazai gazdaság versenyképessége, mi okozta azokat a gondokat, amelyekkel most szembenézünk, és amelyek megoldásában reménykedünk. Arról kellene beszélni, ami halaszthatatlan, hogy a hazai tulajdonlású gazdaságot, a kis- és középvállalkozói kört a költségvetés pozícióin keresztül is erősítsük, a leszakadás sebességét legalább fékezzük, és ezzel együtt forrásokat teremtsünk az elmúlt évek haszonélvezői, a bankrendszer és a multinacionális vállalatok felhalmozott extranyereségeiből.
Most nem térek ki azokra az alkotmányossági aggályokra és kifogásokra, amelyeket Hargitai János képviselőtársam tegnap már érintett, de úgy gondolom, hogy ezen kérdések tisztázása is megérne egy misét. Viszont kénytelen vagyok megemlíteni, mint azt már a II. fejlesztési tervvel kapcsolatban e Ház falai között magam is hangoztattam: az alkotmány kötelezővé teszi az Országgyűlés számára, hogy társadalmi és gazdasági tervet alkosson. A kormány, tisztelt képviselőtársaim, mind a mai napig adós ezzel.
Márpedig konvergenciatervet, jövőt biztosító költségvetést hitelesen készíteni mindaddig nem lehet, amíg társadalmi közmegegyezésen alapuló gazdasági terv nem készül. Az áfaemelés, az eva emelése, a munkavállalói járulékszigorítások, a gázár-kompenzáció átalakítása és a rendelkezésre álló források csökkentése, a vizitdíj, a kórházi napidíj bevezetése, az önkormányzatok normatívacsökkentése az oktatásban, valamint az egészségügyi hozzájárulás fizetésének a bevezetése a háztartásbeliek és az őstermelők számára csak és kizárólag megszigorítás, semmi esetre sem nevezhető jövőt adó gazdasági tervnek.
A 2007. évi költségvetés kizárólagos szempontja a megbillent költségvetési egyensúly kapkodó helyreállítása, ami csak rövid távon elérhető eredményekre szorítkozik, a fűnyíróelvszerű megszorítás eszközével. Szakértők állítják: ez a költségvetés csak tüneti kezelést jelent, miközben lefogja a gazdaságot, és növeli a munkanélküliséget.
Ebben a költségvetési törvényjavaslatban nem jelennek meg áttekinthetően a többéves elkötelezettségek hatásai s a többéves kötelezettségvállalások értékei sem. Ez a költségvetés egy adóemelésen, adóprésen alapuló költségvetés, de nem ad semmiféle megoldást az adórendszer évek óta húzódó problémáinak megoldására. A jelenleg is bonyolult és hatásaiban áttekinthetetlen rendszer további négy adónemmel bővül, növelve ezzel az elvonási csatornák számát és az adminisztrációs terheket, miközben úgy gondolom, saját történelmi tapasztalatunk alapján is igazolható, hogy az adó- és járulékterhek növekedésének hatásaként nemhogy fehéredik, hanem egyre inkább szürkül, feketedik a gazdaság.
Az általános forgalmi adó előirányzatának teljesülése - a reálkeresetek várható csökkenésére tekintettel - igen bizonytalan, hiszen azt is valamennyien tudjuk, hogy csökkenő jövedelem mellett a lakossági fogyasztás többnyire nem nő. A regisztrációs adó tervezett előirányzatának teljesülése pedig azért nem várható, mert olyan magas bázissal számoltak, amelyet a gépjárművek értékesítésére vonatkozó prognózisok kapcsán az időarányos adatok egyáltalán nem támasztanak alá.
A megnövekedett terheket viselő állampolgár szempontjából nem egy hatékonyabban működő, kevesebb embert foglalkoztató államigazgatás valósul meg, hanem sajnos egy egyre szétesőbb, széthullóbb, egyre bürokratikusabbá váló intézményrendszer, amely ráadásul a csökkenő színvonalú szolgáltatásait egyre drágábban kínálja.
Ezzel kapcsolatban hadd hivatkozzam az Állami Számvevőszék azon megállapítására, hogy a közszféra létszámcsökkenése ellenére az intézményrendszer szűkítése nem történt meg, ezért a kiadások nem csökkentek, sőt egyes minisztériumok tekintetében még nőttek is. Ennek az egyik legtipikusabb példája a Miniszterelnöki Hivatal, ahol idén a személyi kiadások mintegy 11 százalékkal nőttek, sőt a kommunikációs költségeket még meg is négyszerezték. De a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium is úgy csökkenti a költségeit, hogy bértömeget növel, a fejlesztéseket pedig visszavonja. A jelentős elvonás ellenére alapvetően a személyi költségek nőnek, miközben a szakma lassan kiürül a tárcából.
A hatósági eljárási, engedélyezési, felügyeleti ellenőrzésből és egyéb szaktevékenységekből, szolgáltatásokból származó bevételek és kiadások összhangja messze nem biztosított, pedig az egyes állami feladatok önköltségét már az igénybe vevőkkel, azaz a lakossággal szándékoznak megfizettetni.
Az is elszomorító, hogy jelentősen csökken egyes, korábban az informatikai minisztériumhoz tartozó programok támogatása, így például az e-Magyarország, az e-közháló program támogatása, vagy ami még ennél is riasztóbb, indokolás nélkül megszűnik a Jövő Háza-program.
Jövőre mind a beruházásösztönzések, mind a kis- és közepes vállalkozások támogatása csökken. S ez különösen fájó, hiszen ez a szektor a legnagyobb hazai foglalkoztató, s e területen a csőd- és felszámolási eljárások számában sajnos már nagyhatalommá váltunk.
A jövő évi költségvetésből látható, hogy a gazdaságfejlesztés a kormánynak továbbra sem kiemelt célja. A jövő évi költségvetés ugyan 210 milliárd forintot biztosít a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésére és 111 milliárdot a MÁV veszteségeinek finanszírozására, de azt is el kell mondani, hogy ezek összességükben meghatározóan az idénről determináltak, azaz jövőre fizetjük azt, amit 2006-ban elvégeztek.
Sajnos, jövőre általános érvényű szociális problémává válik a foglalkoztatás. Egy hatékonyan gazdálkodó országban pedig elképzelhetetlen, hogy a lakosság kevesebb mint 44 százalékának a foglalkoztatásával annyi anyagi javat lehessen előállítani, amennyiből az egész tízmilliót el lehet tartani. A jövő évre szóló költségvetés a megélhetési terhek növelésével, úgy gondolom, kijelenthetjük, bünteti a munkavállalást és a munkahelyteremtést. Ez a költségvetés alkalmatlan arra, hogy 377 ezer munkát kereső embernek állást adjon.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ma új megközelítésre, új költségvetés- és gazdaságpolitikára, az adók és az élőmunka terheinek csökkentésére, kisebb és hatékonyabb államra lenne szükség. Ez a költségvetés nemhogy nem biztosítja ezt, de nem biztosítja a társadalmi igazságosságot, a szolidaritást sem. Kifejezetten igazságtalan, hátrányos és megkülönböztető, ezért azt nem támogathatjuk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
