DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Más is mondta már ebben a vitában, hogy ennek a költségvetésnek az igazmondás költségvetésének kell lennie, és ezt én szeretném megismételni. Ez az első költségvetés, amelyet a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által az új kormány megalakításakor meghirdetett gyökeres fordulat jegyében állítottak össze, és ennek a jegyében született meg többek között a konvergenciaprogram, és ezekkel van összhangban mindaz, ami előttünk van.
Ebből persze olyan dolgok következnek, amelyeknek senki nem örül. Ebből az következik, hogy a költségvetés a korábbinál magasabb adókra épül. A költségvetés jelentős lépést tesz az egyensúly felé, amikor 10 százalék körüli értékről 6-7 százalék közötti értékre csökkenti a költségvetés hiányát. Ez egy jelentős hiánycsökkentés még akkor is, ha a 2006-os rekordhiányban olyan egyszeri tételek is vannak, amelyek 2007-ben már nem jelennek meg.
Ezt a hiánycsökkentést elsősorban a bevételek növelésével éri el a költségvetés, de a kiadások mérséklésével is próbálkozik, mint ahogy látjuk. Míg egyik szemünk nevet a hiány csökkenése miatt, a másik pedig sír, hiszen a közszférában nem nőhetnek a keresetek, és a nyugdíjak emelése sem haladhatja meg az inflációt. Megáll tehát az elmúlt évtized töretlen reálbér- és reálnyugdíj-emelkedése. Az persze nem igaz, amit a Fidesz ismételget, hogy valamiféle megélhetési válság alakul ki Magyarországon. Tudjuk valamennyien, hogy az elmúlt négy évben Magyarországon példátlan mértékben, mintegy egyharmadával növekedtek a bérek és a nyugdíjak, de azt is tudjuk, hogy 2007-ben a reálbérek mintegy 4 százalékkal csökkennek, és 1-2 százalékkal csökkenhet a nyugdíjak reálértéke is.
Ennyit tehát elveszítünk az elmúlt négy év mintegy 30 százalékos növekedéséből. Ez semmiképpen nem megélhetési válság, de kétségtelenül családok százezreinek okozhat súlyos gondot, mikor hónapról hónapra összeállítják a maguk háztartási költségvetését. És hasonlóképpen nehézséget okoz majd számos önkormányzatnak, hogy feladatait az eddiginél kevesebb pénzből kell megoldania. Ha ellenzéki képviselőtársaink azzal vádolnak bennünket, hogy a 2007-es költségvetés megszorító költségvetés, akkor mi nem vonhatjuk kétségbe ezt az állítást, mert egyébként valóban az. Ez a költségvetés ráadásul még felelős költségvetés is, amelyik komoly lépéseket tesz a kialakult feszültségek oldására. De ha mi, kormánypártiak ezt mondjuk, akkor nem hallgathatunk arról, hogyan állt elő ez a helyzet, amelyben most ilyen költségvetést kell tárgyalnunk és elfogadnunk. Mi, kormánypártiak és a pénzügyminiszter sem hallgathat arról, hogy ezt a helyzetet mi hoztuk létre. Ha a most tárgyalt költségvetés felelős - és ez igaz -, akkor el kell ismernünk, hogy az előző évek költségvetései mások voltak.
Az is igaz persze, hogy nemcsak az előző négy év költségvetéséről mondhatjuk ezt el, hanem azt megelőzően a Fidesz-kormány költségvetési politikájáról is, a kétéves költségvetésről és az abból kicsempészett állami költekezésről is. De annak a nemzetközileg példátlan hiánynövekedésnek, aminek a levét most isszuk, a nagyobb részéért kétségtelenül mi vagyunk a felelősek, és nem mond igazat kormánypárti politikus, ha erről nem beszél.
Nekem mint szabad demokrata képviselőnek arról is helyes beszélnem, hogy mi a mi felelősségünk a helyzet kialakulásában. Mi a 2002-es kampányban adócsökkentést ígértünk, emellett diplomás-minimálbért, autópálya-építést. Amikor a Medgyessy-kormány a maga száznapos programjában egyszerre emelte a közalkalmazotti béreket, bevezette a tizenharmadik havi nyugdíjat, emelte az ösztöndíjakat, az agrártámogatásokat, a családi pótlékot, akkor mi nem vetettünk számot azzal, hogy ezek után az adók csökkentése nehezen lesz tartható. Továbbra is ragaszkodtunk az adók csökkentéséhez, és jórészt ez meg is valósult, eljutottunk oda, hogy a személyi jövedelemadó kétkulcsos, 18 és 36 százalékos, ahogy ezt az SZDSZ egyébként ígérte. Mégsem örülhetünk felhőtlenül, mert ennek a lépésnek is szerepe volt a helyzet kialakulásában.
Az igazmondást azonban nemcsak tőlünk, kormánypárti képviselőktől kérhetjük számon. Számon kérhetjük ezt az ellenzéki képviselőktől is, és az, amit tőlük hallottunk, hiába van benne a valóság sok eleme, nem az igazság. Azt hallottuk itt, a Fidesz képviselőitől, hogy ez a költségvetés újabb elvesztegetett évet jelent. Ez nem igaz, hiszen a költségvetés a hiány csökkentésének, az egyensúly javításának a költségvetése.
Azt hallottuk például a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjétől, hogy ez a költségvetés megélhetési válságot okoz a családoknak. Ez, kedves képviselőtársaim, nem igaz. A reálbérek 4 százalékos csökkenése a 30 százalékos emelkedés után, a nyugdíjak reálértéke 1-2 százalékos csökkenés után, több mint 30 százalékos emelkedés után nem okoz megélhetési válságot. A kormány ráadásul az alacsony jövedelműeket megkíméli a gázár emelésétől, a nyugdíjak és a családi pótlék ebben az évben is emelkedik, és nem érintik a megszorítások a legalacsonyabb jövedelműeket.
Azt halljuk a Fidesz képviselőitől, hogy az elmúlt évek politikája, a jelenlegi két koalíciós párt politikája az oka annak, hogy most megszorításra van szükség. Ez igaz, ezt el kell ismernünk, de ez csak az igazság egyik fele. Arról, hogy miféle túlköltekezés történt az előző négy évben, vagy miféle kiadásnövelésre vezethető vissza az eladósodás, nem szólnak.
Azt mondta tegnapelőtt Orbán Viktor, hogy a kormány elherdálta a pénzt, ami nem igaz. Mindannyian tudjuk, hogy a kiadásnövekedés elsősorban a keresetek, a nyugdíjak növekedését jelentette, az 50 százalékos közalkalmazotti béremelést, a tizenharmadik havi nyugdíjat, emellett az állami beruházások növekedését is jelentette, és erről a Fidesz hallgat. Hallgatott a kampányban, sőt az ellenkezőjét mondta, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve, és hallgat most is arról, hogy a költségvetési feszültségek mögött a reálisnál gyorsabb életszínvonal-emelkedés húzódik meg. Azért hallgat, mert ha nem hallgatna, akkor el kellene ismernie, hogy az átmeneti reálbércsökkenés nemcsak elkerülhetetlen az egyensúly helyreállításához, hanem egy évre el is fogadható.
Azt halljuk a Fidesz képviselőitől, hogy ami e költségvetés mögött meghúzódik, az nem reform, csak pénzbehajtás. Ez nem igaz, az egészségügyben például arra szánta rá magát a kormány, amiről hosszú évek óta csak ábrándoznak a szakemberek, vagyis a valódi reformra. Ennek hatásaira épül az egészségügy, az egészségbiztosító költségvetése. A felsőoktatásban azt a tandíjat vezeti be a kormány, megjegyzem, ami a Fidesz programjában is benne volt, amikor még együtt ültünk többek között Orbán Viktorral és Varga Mihállyal a Fidesz-frakcióban. Ennek figyelembevételével alakult a felsőoktatás költségvetése. A közigazgatásban olyan ésszerűsítéseket tartalmaz a költségvetés, még akkor is, ha a kétharmados törvények módosításához nem kaptunk ellenzéki támogatást, amilyenekre egyébként a Fidesz is gondolt.
Valamilyen ismeretlen okból a legnagyobb ellenzéki párt az elmúlt hónapokban azt szokta mondani, hogy a reformok növekvő kiadásokat igényelnek. Szándékosan nem az ellenzéket mondom általában, mert az MDF-fel ugyan van vitánk bizonyos kérdésekben, de felelősen nyilatkoznak meg a költségvetés ügyeiben is. A legnagyobb ellenzéki párt képviselői viszont nézzenek körül Európában, kérdezzék meg az Európai Néppárt kormányon lévő német, francia, dán, holland, osztrák tagpártjait: vajon ők nem azért csinálnak reformokat, az elmúlt években nem azért csinálták ezeket, vállalva sok százezres tüntetéseket, hogy olcsóbb legyen az állami ellátórendszerek működtetése? Miért nem hajlandóak elismerni, hogy a mi kormányunk reformjai ehhez hasonlóak, amelyeket a nyugat-európai országok vezettek be, köztük azok, amelyeket egyébként néppárti kormányok vezetnek? Ez is része lenne természetesen az igazság kimondásának.
Elutasítják a nyugdíjrendszer korrekcióját, óvnak a nyugdíjkorhatár emelésétől. Körülnéztek Európában? Megkérdezték erről néppárti kollégáikat? Az igazmondáshoz az is hozzátartozik, hogy megmondják, hogy önök hogyan képzelik a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságának fenntartását.
Azt is mondta itt tegnapelőtt a legnagyobb ellenzéki párt elnöke, hogy a költségvetés mögött nem húzódnak meg társadalompolitikai célok. Ez sem igaz állítás. Az, hogy megújuljon az egészségügy, hogy annyi kiadásból, amellyel az ország megterhelhető, jobb egészségügyi ellátást biztosítsunk, ez az egyik legfontosabb társadalmi cél. Az, hogy úgy alakuljon a felsőoktatás szerkezete, hogy ne diplomás munkanélkülieket képezzünk, hanem olyan diplomásokat, akikre a magyar gazdaságnak szüksége van, hogy a fiatal értelmiség megtalálja a maga helyét, ez is egy fontos társadalmi cél.
Orbán Viktor erkölcsi kérdésnek tekinti, hogy ne legyen tandíj. Mi pedig azt tekintjük erkölcsi kérdésnek, hogy azok, akik a diploma hozamát majd élvezni fogják, ezt ne csak az egész társadalom adófizetéseiből finanszírozva tegyék, hanem maguk is vegyenek részt a felsőoktatás finanszírozásában. Mi ezt bizony így tartjuk erkölcsösnek. Ez a költségvetés egyébként a rászorulókat is védi, leginkább azoktól vesz, akiktől inkább van miből elvenni.
(8.20)
Tisztelt Országgyűlés! Egy dologban azonban Orbán Viktor tegnapelőtt kétségtelenül kimondta az igazat. Abban, hogy a Fidesz népszavazási kezdeményezésének a kormányzás megbénítása a célja. Azt mondta, hogy ne döntsön a költségvetés azokban a kérdésekben, amelyekben a Fidesz népszavazást kezdeményezett, a kormány álljon le a reformokkal, álljon le a kormányzással. Én erről lebeszélném a kormányt, lebeszélném a kormánykoalíciót. A Fidesz két évvel ezelőtt két kérdésben állt oda egy-egy népszavazási kezdeményezés mellé, a népszavazás egyik kérdésben sem lett érvényes. Várjuk meg, hogy lesz-e népszavazás. Orbán Viktor elismerte, hogy az általuk megfogalmazott kérdések érintik a költségvetést, tehát alkotmányosan nem írható ki róluk népszavazás. Várjuk meg, hogy ha mégis lenne népszavazás, miként döntenek a választók. Addig pedig kormányozzon a kormány!
Nem azt várom az ellenzéktől, hogy értsen egyet a költségvetéssel. Ez nem dolga az ellenzéknek. Azt várom, hogy igazat mondjon, amikor bírál. Mint láthattuk a vitákban, nekünk sem könnyű. De egyikünk sem úszhatja meg az igazmondás gyötrelmeit.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
