HOCK ZOLTÁN
HOCK ZOLTÁN
HOCK ZOLTÁN (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igen tisztelt Ház! Ennek a három napnak az esszenciájaként megfogalmazható, hogy kormány és ellenzéke mindössze egyetlenegy dologban ért egyet, abban, hogy baj van, méghozzá nagy a baj, hiszen a hiány szinte elviselhetetlen, és meglehetősen nagy feszültségek kezdenek el kialakulni az országban. A megoldások tekintetében szinte semmiben nincs egyetértés, egy kívülálló szemével azt is mondhatnánk, hogy süketek párbeszéde zajlik ebben a Házban.
Mit várhat az ország, mit várhat a lakosság a 2007. évi költségvetéstől? Ha ezt végignézi, akkor nem sok jót vár ettől a költségvetéstől, hiszen részint nem is érti, miről folyik itt a vita, hiszen ugyanazon oldalakról, ugyanazon számokról egészen mások hangzanak el. A kétszer kettő néha négy, néha öt, néha hat, nem lehet tudni, hogy egészen pontosan milyen műveletek indukálják ezt.
Vizsgálni kell egy ilyen költségvetésben, hogy a célok, a törekvések adekvátak-e, helyesek-e, jó irányba igyekszik-e terelni a közösségi erőforrásokat, jó célokat fogalmaz-e meg, amelyek valóban a közösség gyarapodását szolgálják, adott esetben kilábolást egy válságból. Azok az eszközök, amelyeket megfogalmaz a költségvetési törvény, alkalmasak-e, adekvátak-e arra, hogy ezeket a célokat ténylegesen elérje? És egyáltalán, van-e víziója ennek a költségvetésnek? Hiszen önmagában nemcsak számokról van szó, mert azt főkönyvelők is megcsinálhatnák, nemcsak arról van szó, hogy egy halom pénzt valamilyen algoritmusban szét kell néhány kis csoportnak osztani, hanem valóságos társadalompolitikai célokat kellene megfogalmaznia ebben a költségvetésben a kormánynak, valóságos folyamatokat kellene indukálnia, és válaszokat kellene tudnia adni azokra a kihívásokra, amelyeket önmaguk teremtettek saját maguknak. Azt kell mondani szomorúan, tömören, hogy ennek a költségvetésnek nincs víziója, és úgy tűnik, hogy a válaszok is rosszak, nem alkalmasak arra, hogy kivezessék a válságból ezt az országot.
Fodor Gábor szimpatikus mondatát csak megerősíteni tudom, hogy igen, a kormánypártoknak és a kormánynak az elmúlt négyéves tevékenységéért vélhetően némi maliciózus önkritikát kell gyakorolnia. Kétségtelen tény, hogy nemcsak az elmúlt négy évért, de az elmúlt négy évben történt egy s más, amely alapvetően befolyásolta és kialakította ezt a helyzetet. Nem lehet megkerülni 2002 augusztusát, amikor a jóléti rendszerváltást hirdette meg a kormány, szavazták meg a parlamenti képviselők - kivéve a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportját -, amely szinte lavinát indított el ebben az országban, és azóta sem tudott ebből feltápászkodni, hiszen egy át nem gondolt, egy végig nem gondolt, egy ki nem érlelt gazdaságpolitikát zúdítottak az országra. Ezt tették két éven keresztül, majd a következő két évben meg resten hallgattak, és nem tették meg azokat a lépéseket, amiket meg kellett volna tenni. Most már erről is bizonyság van, hiszen maga a miniszterelnök ismerte ezt el.
Ez a költségvetés ezen túlmenően, úgy tűnik, rendkívül koncepciótlan. Klasszikus baloldali reflex alapján, ha nincs pénz a kasszában, akkor csavarok egyet az adóprésen, kitalálok új adónemeket, és elkezdem vele feltölteni. A másik oldala: át és végig nem gondolt módon a kormány egész egyszerűen felült egy nagy kombájnra, és ahol lehetett, normatív alapon lekaszálta ezt a költségvetést, illetve ezt az országot.
Mi a kormányprogram vitájában is elmondtuk, ha reformról beszélünk, ha valóban paradigmaváltást akarnak önök kikényszeríteni a költségvetésen keresztül a közszférában, akkor újra kell definiálni az állam fogalmát. Újra kell definiálni és újra kell meghatározni a közösségi szolgáltatások körét, mennyiségét és minőségét. Nem lehet 2005-ben egy új közszolgálati eljárási törvényt elfogadni, majd 2006-ban radikálisan csökkenteni a közszolgálatban dolgozók számát. Ha nem módosítjuk a feladatok mennyiségét, akkor nem csökkenthetjük szignifikánsan a hozzárendelt humán erőforrást, mert ezzel előbb-utóbb a minőség romlását fogjuk eredményezni, és adott esetben elégedetlenséget a lakosságban. Ezért mondom azt, hogy ez a költségvetés ebben a tekintetben sajnos koncepciótlan, hiszen ezekre a kérdésekre nem ad választ.
A vitában számos alkalommal és számos formában fogalmazódott meg a reform kérdése. A mai napon is az első három-négy kormánypárti hozzászólásban is számos alkalommal hallottunk a reform szükségességéről. Tisztelt Képviselőtársaim! Hol van a reform ebben a költségvetésben? Ha az a reform, hogy a házipénztáradót az Alkotmánybíróság éppen alkotmányellenesnek minősítette, nos, ez vélhetően nem reform. Ha az a reform, hogy a közoktatásban a normatív hozzájárulásban olyan zűrzavart alakítottak ki, hogy most már alkalmazott matematikust kell alkalmazni ahhoz, hogy meg lehessen fejteni, mennyi pénz áll egy önkormányzat rendelkezésére az óvodai nevelés, az általános iskolai vagy éppen a középfokú oktatás támogatására, nos, azt gondolom, ez sem reform.
És adott esetben az sem reform, hogy a baloldali kormány, illetve annak képviselői nagy örömünkre felismerték az öngondoskodásnak azt a hihetetlen katartikus élményét, amit itt többen hallottunk. Draskovics Tibor a nyilvánosság előtt, Kóka János itt a parlamentben hivatkozott a napokban az öngondoskodás kérdésére. Rendkívüli önérzettel vágta oda az ellenzéki képviselőknek, hogy nincs mese, ettől kezdve ki-ki gondoskodjék magáról, ahogy tud, az állam nem képes rá, hiszen a hiány akkora, hogy eltemeti az egész országot. Ezt mi támogatjuk. A programunkban is régóta beszélünk arról, hogy az állam nem helyettesítheti az egyén azon képességét, hogy gondoskodjék magáról. Csak, tisztelt hölgyeim és uraim, a másik lépés hiányzik belőle - amivel egyébként kivételesen még az SZDSZ-szel is egyetértettünk -, az adóreform kérdése. Tudniillik egyszerre mindent elvenni a polgártól, majd azt mondani neki, hogy egyébként meg gondoskodjál magadról, ez képtelenség, hiszen a nincsből nem lehet gazdálkodni, a nincsből nem tudunk magunkról gondoskodni. Önök pedig éppen azt teszik, hogy az adók emelésével, a prés szorításával elvonnak mindent a gazdálkodóktól, a vállalkozásoktól, a családoktól, majd azt mondják, hogy egyébként meg éljetek meg, ahogy tudtok.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, a fontolva haladás célszerűbb lett volna. Okulni kellett volna 2002-ből, amikor a száznapos programban gyakorlatilag letérdepeltették ezt az országot. Most kijózanodtak, és ugyanúgy száz nap alatt, egy év alatt akarják mindazt visszavenni, amit akkor száz nap alatt szétosztottak az országban. Képtelenség, mert ennek az lesz a következménye, hogy a vállalkozások versenyképessége csökkenni fog, a ki sem alakult középosztály meg fog roppanni, az adóbefizetések csökkenni fognak, ennek eredményeként azok a várva várt bevételek, amiket a pénzügyminiszter megfogalmazott a költségvetésben, vélhetően nem fognak manifesztálódni.
Mintegy 167 milliárd forintos többletbevételt várnak a személyi jövedelemadótól 2007-ben. S ezzel szemben áll a közszférában egy radikális létszámleépítés, ami a kormányzati szektorban ezrekben, az önkormányzati gazdálkodásban pedig tízezrekben mérhető. Ha csökken az aktív munkában lévők száma, akkor hogyan növekedhet az szja-befizetés? A vállalkozások új adóneme, az elvárt adó, a házipénztáradó, a pénzintézeti járadék és más adónemek erősödése vélhetően rontja a versenyképességet a vállalkozásoknál, azaz vélhetően a munkanélküliséget fogja növelni. Hogyan várható el akkor, hogy 167 milliárddal növekedni fog a személyi jövedelemadó-bevétel?
Szignifikánsan javasolja ez a költségvetés vagy az előirányzata az áfabevételek növekedését. A vélhetően 96 százalékos növekményt a lakossági fogyasztásból vezeti le a kormány. Ha csökkennek a jövedelmek, ha nő a munkanélküliség, tisztelt hölgyeim és uraim, miért gondoljuk azt, hogy az áfabevételek növekedni fognak? Vélhetően ezek mind-mind téves számítások. Arra már nem is akarnék külön kitérni, hogy a Számvevőszék is teljesen megalapozatlannak tartja az illetékbevételeket. Ez önmagában százmilliárdos nagyságrendű bizonytalanságot jelent ebben a költségvetésben.
S akkor még nem beszéltünk arról, hogy az önkormányzati gazdálkodásban elegáns módon - amit most divatosan forrásszabályozásnak hívnak - azt a helyzetet gyártják le, hogy az önkormányzatoknak egyetlenegy lehetőségük van a talpon maradásra: a saját adóik növelése, vagy adott esetben a rendelkezésre álló új adónemek bevezetése.
(8.50)
Ez azt jelenti, hogy a lakosság és a vállalkozások terhei vélhetően tovább fognak nőni, hiszen önök ebben a javaslatban mintegy 6 százalékkal csökkentik az önkormányzatok működési támogatását 2007-ben. Ezzel szemben áll, hogy a gázár tekintetében a kormány ugye tegnap elfogadta a gázár emelését január 1-jétől, ami azt jelenti, hogy 2006. január 1-je és 2007. január 1-je között az önkormányzati gazdálkodásban a gázárak nominálisan 100 százalékkal emelkednek. Ezt valamiből vélhetően ki kell gazdálkodni. Az elektromos áram a tavalyi szintezéshez képest 30 százalékkal nő, de ezt nem akarom végigragozni. Azaz az önkormányzati gazdálkodás inflációs kosara lényegesen nagyobb mértékben fog emelkedni, mint adott esetben a lakossági infláció, amit 6-7 százalékban prognosztizálnak.
Úgy gondolom, ez vélhetően egy olyan önkormányzati eladósodási hullámot fog indukálni, amely nem kívánatos, mert miközben úgy tűnik, hogy az állami költségvetés kiadásait ezzel a költségvetéssel sem tudják releváns módon csökkenteni, az önkormányzatok esetében tehát drámaian fog növekedni a hiány. 2002-ben az önkormányzatok hiánya hozzávetőlegesen 230-240 milliárd forint volt. Ez a hiány 2005-ben 450 milliárdra emelkedett, és 2006-ban ez vélhetően meghaladja az 500 milliárd forintot. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor vélhetően előbb-utóbb önök, illetve a kormány és a költségvetés egy meglehetősen nagy csődhullámmal lesz kénytelen szembenézni 2007-ben és 2008-ban.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Látható, hogy a kormány felismerte a baj nagyságát. Tiszteletre méltó, hogy ennek érdekében igyekszik bizonyos intézkedéseket meghozni. Külön alázattal figyeltem a kormánypárti képviselőknek azt az önérzetességét, amilyen lendülettel visszautasították az ellenzéki képviselők hozzászólásaiban megfogalmazott esetleges bírálatokat. Csak azt azért elvárhatja a patkó ezen oldalán ülő képviselők halmaza is, hogy azt, amit az önök elhibázott gazdaságpolitikája eredményeként kénytelen megélni az ország ebben az esztendőben, illetve ebben a költségvetésben és az azt követő költségvetésben is, ezt ne adott esetben ne egy ilyen durva, személyeskedő támadásnak éljék meg, hanem emlékezzenek vissza, és kutassanak az emlékeikben, hogy például 2002 augusztusában az MDF képviselői elmondták és tiltakoztak a száznapos programban megfogalmazott jóléti intézkedésekkel kapcsolatban, elutasítottuk a látványos 50 százalékos béremelést; mert az nagyon jó volt. Emlékezzünk vissza: mindennap legalább hétszer, nyolcszor, tízszer valamennyiünk elmondta az 50 százalékos béremelés tényét, amely néhány hétig, néhány hónapig valóban a közalkalmazottak körében elégedettséget eredményezett, és jött 2003, amikor már mindenki várta a további béremeléseket, miközben annak a fedezete már akkor sem volt meg.
Engedjék meg, hogy az idő előrehaladtával csak néhány apró gyöngyszemet hadd ismertessek meg önökkel a költségvetési törvény önkormányzati fejezetéből. Azt mondtam, hogy a közoktatás tekintetében, legalábbis annak finanszírozásában nagy zűrzavar várható. Igen, bújtatottan a közoktatás durva, restriktív megnyirbálására fog sor kerülni. Az óvodai és az általános iskolai nevelés területén 2006-hoz képest összességében mintegy 6 százalékos normatív támogatáscsökkentés várható nominális értékben. Ehhez képest a bújtatott kötelező óraszámemeléssel további forráskivonás történik a rendszerben.
Ha valaki az oktatási tárcától, amelytől nincs itt senki, meg tudná nekem indokolni, hogy miért indokolt az óvoda kiscsoportjában 20 fős átlagos létszámmal számolni, majd a középső és a nagycsoportban 17 fővel, az általános iskola első osztályában 21 fővel számolni az átlagos csoportlétszámot, majd a második, a harmadik és a negyedik évfolyamon 18 fővel, majd az ötödik osztályban 23 fővel, a hetedik, nyolcadik, kilencedik évfolyamon 20 fővel - tisztelt hölgyeim és uraim, hova tűnnek ezek a gyerekek? Ha belép valaki a rendszerbe, mi lesz vele a következő években? Eltűnnek? Elvesznek egyszerűen? Mi az oka a különbözőségnek? Mi az a logika, amely ezt a finanszírozást így átalakítja? Mert hogy a csoportfinanszírozásra áttér a kormány, az üdvözlendő, ez egy nagyon helyes dolog, humánus, sokkal régebben meg kellett volna tenni. De jobb később, mint sohasem. Viszont ennek örve alatt forrásokat kivonni a közoktatásból legalábbis nem támogatható, és nem teljesen korrekt eljárás.
Ugyanez vonatkozik az érettségivel kapcsolatos kérdésekre. A kormány 470 millió forintot ad, illetve különít el a szakvizsgák, illetve az érettségik finanszírozására; miközben valamennyien tudjuk, aki ebben a szakmában dolgozik, hogy legalább másfél milliárd forintra van szükség ahhoz, hogy ez kigazdálkodható legyen. Ebből logikusan egy dolog következik, hogy az önkormányzatok vagy ki fogják fizetni, vagy nem.
Végül engedjék meg, hogy a napközikről egy fél mondatot mondjak. Ez a költségvetési javaslat gyakorlatilag felszámolja az általános iskolák napközi otthonos gondoskodását, miközben az oktatási törvény más helyein az esélyegyenlőség megteremtésének egyik színtereként fogalmazza meg ezt a területet. Meglepő dolog ebben a vitában... - azt hiszem, talán az első vitanapon többen bekiabáltak, hogy kétéves költségvetést fogadott el az Orbán-kormány anno, annak idején; igen, kétéves költségvetést fogadott el, ehhez képest önök feltalálták a 20 hónapos költségvetést. Mi indokolja, hogy 2008. augusztus 31-éig határozzák meg a közoktatás normatíváit? (Dr. Veres János: Kiszámíthatóság.) 2006 decemberében 2008. augusztus 31-éig gyakorlatilag előre rögzítik a normatív támogatást, de csak ilyen apró kérdések merülnek fel, hogy mi lesz a 2007-es inflációval, és egyáltalán mi lesz azokkal a költségvetési tételekkel, amelyek tekintetében fogalmunk sincs, hogy mi lesz 2008-ban.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt hölgyeim és uraim, a szándék és a felismerés pozitív élményén túlmenően ez a költségvetési törvény, ez a költségvetési javaslat nem alkalmas arra, hogy ezt az országot kivezesse abból a válságból, amelybe önök sodorták. Ez a költségvetési törvény pontosan és kizárólag csak arra alkalmas, hogy a maguk baloldali logikája mentén fűnyíróelven lekaszáljanak mindent, ami az útjukba kerül, és gyakorlatilag kisarcoljanak, kipréseljenek mindenből és mindenkiből, amiből csak lehet, azért, hogy ezzel adott esetben kis tapaszokat tudjanak betömni. Csak egy dolgot ne felejtsenek el: egy bárányt egy évben csak egyszer lehet megnyírni. Egy országot kifosztani, egy vállalkozói szektort kirabolni is csak egyszer lehet. Lehet, hogy ez valami gyógyír lesz 2007-re - a többletadó, a megszorítások, a visszafogások -, de 2008-ra nem lesz már birka, amelyet meg lehet nyírni adott esetben.
Ennek eredményeként és ennek összegzéseként ez a költségvetési törvény ebben a formában nem támogatható.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
