ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Szóval, az a helyzet, tisztelt Ház, tisztelt képviselő urak, hogy a tankönyvtámogatás tehát nem csökken, ugyanakkor nagyobb mozgásteret szeretnénk biztosítani az intézményeknek.
(15.40)
Ami a művészeti oktatást illeti, Tatai képviselő úr részletesen elemezte ezt a kérdést, azonban Révész Máriusz képviselő úr egy ügyben téved, és ez egy fontos vita köztünk. Természetesen folytattunk egyeztetést a művészeti intézmények képviselőivel, szervezeteivel, többek között - ön a zeneoktatást említette - a zeneművészet képviselőivel is. Teljesen világos az, hogy az öt órára való emelés nemhogy idegen lenne a zeneművészeti ágtól, éppen ellenkezőleg: azon zeneiskolák gyakorlatának felel meg, amelyek eddig is, az ön korábbi hozzászólásában említett négy órán felül további órákat, egyéni foglalkozásokat illesztettek be.
Tehát az öt órára való emelés azoknak a művészeti iskoláknak az érdekét szolgálja, amelyek többet foglalkoznak a gyerekkel, több munkát végeznek a gyerekekkel, és nem ellentétes az érdekeikkel, éppen azoknak a nagy hagyományú zeneiskoláknak előnyös, amelyek eddig is magasabb foglalkozási számot, időkeret vállaltak.
Még két ügyről érdemes ebben a kérdésben beszélni. Ezek egyike a minőségbiztosítás, minőség-ellenőrzés kérdése. Az jól látható szakmai vita a művészetoktatáson belül is, hogy a művészeti iskolák között jelentős különbségek vannak, és ezek a különbségek egyébként nagyon sokfajta okból származnak, de szükségessé teszik azt, hogy legyen valamifajta differenciálás. Két lehetőség képzelhető el. Az egyik az, hogy valamifajta központi eszközzel, kormánydöntéssel vagy országgyűlési döntéssel megmondjuk azt, hogy melyik fajta zeneművészeti tevékenység vagy melyik fajta művészeti tevékenység az, amelyik magasabb színvonalú, jobb, felállítunk valamilyen állami hivatalt, amely ezt ellenőrzi.
Mi nem ezt választottuk, azt mondtuk - egyébként szintén a művészetoktatás szervezeteivel egyeztetve -, hogy bízzuk ezt a szakmára. Ne minisztériumi tisztségviselők döntsék el azt, hogy melyik intézményben végzett munka a magasabb színvonalú, döntse el maga a szakma, hogy melyik fajta tevékenység érdemel több támogatást.
Ez persze terhet jelent, szakmai vitákat jelent, ez persze többletfeladatot jelent a szövetségek számára is, de úgy tudjuk és arra számítunk, hogy ők képesek és hajlandóak elvégezni ezt a feladatot, aminek pedig az lesz a következménye, hogy több forrás jut azoknak az intézményeknek, ahol jobb minőségű munkát végzünk.
Ami a sajátos nevelési igényű diákokat és az ő helyzetüket illeti, azt hiszem, itt is félreértésről van szó. Ugyanis a törvényjavaslat valóban szétválaszt két, ugyanúgy gondoskodásra és támogatásra szoruló, de egymástól különböző csoportot.
Ezek egyike azok a diákok, akik valóban fogyatékkal élnek, érzékszervi fogyatékosok vagy értelmi fogyatékosok, vagy beteg gyerekek, tehát akiket érdemes teljesen külön támogatni és külön rendszerben kezelni, és azok a diákok, akiknek egyébként van valamifajta részképességzavara, szintén támogatásra szorulnak, de ezt a támogatást más eszközökön, más csatornákon keresztül lehet hozzájuk eljuttatni szakszerűen.
Nem esnék abba a hibába, hogy a költségvetési törvényről sokat beszélek, de a költségvetési törvényben is megjelenik ez a különbségtétel, a szakmai szolgáltatások támogatásánál erre egy külön támogatási sort állítottunk be, egy másfajta támogatási rendszerben.
Ami az egyházi támogatást illeti, képviselő úr a vatikáni megállapodásra hivatkozik, de talán elfeledkezett róla, hogy a vatikáni megállapodás nem tartalmazza az 1 százalékos kiegészítést, lévén, hogy 1 százalék még ennek idején nem is létezett. Ennek következtében az ön hivatkozása természetesen téves.
Hozzá kell tennem, hogy folytattunk egyeztetéseket az egyházi képviselőkkel ebben a kérdésben is. Azt gondolom, hogy ez egy olyan típusú ügy, ahol látható egyébként az, hogy az egyházak támogatása a tavalyi összegnek megfelel, itt nincs érdemi változás az összegyházi támogatásban. Azt gondolom, hogy az egy vállalható pontosítás, ami a törvényjavaslatban szerepel.
Végül egy kérdésről a képviselő urak nem beszéltek, de érdemes talán egy mondatban megemlíteni, ez pedig a kéthavi időkerettel kapcsolatos kérdés. Ott a kormány egy olyan javaslatot tesz, amelyik rugalmasabbá teszi, egy kormányfelhatalmazással lehetővé teszi azt, hogy a kéthavi időkeret rendszerében olyan tevékenységeket is el lehessen ismerni, amelyek az iskolai élethez szorosan kapcsolódnak, bár nem tanórajellegűek. Ez egy fontos kérése az iskoláknak, intézményeknek.
Összefoglalva: azt gondoljuk, hogy ez a törvényjavaslat a közoktatás területén olyan kérdésekben teremt vitalehetőséget és elmozdulási lehetőséget, ahol az eddigi szabályozás - mindannyiunk által tudottan - nem jó, nem megfelelő, problémás.
Nem biztos, hogy a kormány által beterjesztett javaslat minden létező javaslatok legjobbika, sőt biztosan nem az. Örömmel várjuk azt, akár kormánypárti oldalról, akár ellenzéki oldalról, hogy a képviselő urak és hölgyek, tehát a tisztelt Országgyűlés fogalmazzon meg jobb javaslatokat. A kormány ezeket meg fogja vizsgálni, megvitatja a szakmai szervezetekkel, mint ahogy ezeket a javaslatokat is megvitatta, és ha ezek valóban jobbak, valóban a gyerekek érdekét szolgálják, akkor támogatni fogjuk őket.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
