DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom erről a törvénycsomagról, amelyik mégiscsak valamelyik formában, ha nem is a költségvetéshez illesztetten, nem a költségvetési törvényjavaslat keretei között jelenik meg, mégiscsak salátatörvényről van szó. A jogászok vitatkoznak, hogy így, salátatörvényként megfelel-e az Alkotmánybíróság határozatának. De hát most, azt hiszem, boríthatunk erre fátylat, lépjünk tovább, és foglalkozzunk azzal, annak a költségvetésnek a vonzatában, amelyiknek a feltételeit szabályozza, amelyik növeli, mégpedig drasztikusan növeli a polgárok kötelezettségeit. Hisz beszélhetünk bármiről, mondhatunk bármit, az áfaemelés, az evaemelés, a munkavállalói járulékszigorítások, a gázár-kompenzáció átalakítása és a hozzá rendelkezésre álló források lecsökkentése, a vizitdíj, a kórházi napidíj bevezetése, az önkormányzati normatíva csökkentése az oktatásban, valamint a már itt ma többször elhangzott egészségügyi hozzájárulás fizetésének bevezetése a háztartásbeliek és az őstermelők számára, ez mind- mind olyan újabb és újabb áldozat a magyar állampolgárok részéről, amelyeknek hatásait még senki nem vizsgálta, amelyeknek az egészségügyi állapotra, a jövőképre vonatkozó érdemi vizsgálata még szociológiai szinten sem történt meg. És ha valami ebben az országban igazán sújtja a vidéket, a vidék lakosságát, az egyfajta tudatos leszakítás, az iskola, az egészségügy, valamint a szociális ellátás lerontása - nem lehet ennél kedvezőbb szavakkal minősíteni ezt, ez tudatos vállalás -, a kitörés lehetőségeinek elsivárítása, a vidéki sorból való kiemelkedés megnehezítése, a foglalkoztatás hiánya.
Tegnap a költségvetéssel kapcsolatos beszédemben magam is foglalkoztam a foglalkoztatás magyarországi helyzetével, mert ha valamiben igazán tragikus helyzetben van ez az ország, az egyértelműen a foglalkoztatás. Nem lehet találni olyan gazdaságpolitikust, felelősen gondolkodó elemzőt, de azt is mondhatnám, politikust, aki el tudja azt fogadni, vagy akivel el lehetne azt fogadtatni, hogy az élő lakosság nem egész 40 százalékával lehet annyi materiális javat előállítani ebben az országban, amely alkalmas arra, hogy biztonsággal fedezze a teljes lakosság megélhetését, iskolai, egészségügyi és szociális ellátását.
(13.10)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Pedig mindez jövőre általánossá válik, és ha hinni lehet azoknak a foglalkoztatáspolitikával foglalkozó elemzőknek, akik az elmúlt időszakban igencsak kongatták már a vészharangot, akkor azt is kénytelenek vagyunk megállapítani, vagy legalábbis vélelmezhetjük, hogy nemhogy növekedés, azaz pozitív változás fog bekövetkezni ezen a területen, hanem még rosszabb, még nehezebb helyzetbe kerülünk. Hiszen a mostani költségvetési vitából is világosan látható volt, hogy a kormány a megélhetési terhek növekedésével bünteti a munkavállalást, bünteti a munkahelyteremtést.
Azt is szeretném itt megemlíteni - bár nem látom, hogy Kovács Tibor képviselőtársam bent van-e még a teremben, ő is nagyon sokat említette, és mindenki említette a költségvetési vita során -, hogy ez a költségvetés éppen azt a konvergenciaprogramot, éppen azt a II. nemzeti fejlesztési tervet próbálja megalapozni, amelynek eredményei alapján majd mintegy 7000-8000 milliárd forint európai uniós támogatáshoz jutunk.
Tisztelt képviselőtársaim, ez valóban így van, ebben reménykedünk, de azért azt ne tessenek már elfelejteni és kész tényként kezelni, hogy ez be is fog így következni. Hisszük és bízunk benne, hogy minél nagyobb hatékonyság mellett jó pályázatokkal az országnak erre lehetősége nyílik. De ha egy kicsit belelapozunk az Európai Unió elmúlt időszakának sikertörténeteibe, azt látjuk, hogy például Írország is csak 70 százalék körüli hatékonysággal tudott a pályázatokból részesülni. Nem szeretnék lineáris kapcsolatot teremteni, de ne tessenek haragudni, az pedig már sunyi elhallgatás, hogy arról senki nem akar beszélni, hogy az országnak emellett közel 4000 milliárd forintot be kell fizetnie az Európai Unióba, és az ország számára igazából csak ennek az egyenlege fog hasznosulni. Erről is kellene beszélni, mégpedig őszintén. Ez nem azt jelenti, hogy az a pénz, ami így 1600, 2000 vagy netán 3000 milliárdként beérkezik, nem nagyon jó, de az igazság az, hogy az egyenleg ebből csak ennyi.
Szeretnék még egy pontosítást tenni, mert ez is rendkívül fontos: a világon még sehol nem történt az meg, sehol nem fordult elő olyan helyzet, hogy csak az adók emelésével egy drámai helyzetből sikerrel kecsegtető módon ki lehetett jutni. A történelmi tapasztalatok éppen, de éppen mást támasztanak alá. Azt támasztják alá, hogy az adók, a járulékok növekedésével a gazdaság mindig szürkül, feketedik, és csak ritkán, de nagyon ritkán fordul elő - sőt irodalmi adatok alapján igazából nem is lehet találni arra vonatkozó érdemi információt -, hogy ez valahol fehéredést okozott volna. Ezek azért nagyon lényegesek, mert mindezek ennek a salátatörvény-csomagnak a társadalmi-gazdasági hátterét jelentik. Azt hiszem, ez az ország megérdemelné azt, hogy ezekről a problémákról ilyen őszintén és tisztességesen beszélgessünk.
Azt gondolom, egy ilyen bevezetés után rá lehet térni magára a csomagra, és a Kereszténydemokrata Néppárt részéről szeretnék is néhány észrevételt megfogalmazni.
Az államháztartásról szóló törvény módosítása kapcsán alapvetően alá kell húzni, hogy a módosítás szűkíti az állami kezességvállalás határait, mert kiveszi a kötelezettségvállalás fogalma alól a jogerős döntésen alapuló kötelezettségeket és az állami kezességvállalást. A javaslat úgy fogalmaz, hogy a tárgyévi kifizetési keret tárgyévben nem kifizethető részét a kormány nyilvános határozatban, az indok részletes bemutatása mellett átcsoportosíthatja a következő költségvetési évre.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a módosítás növeli annak a kockázatát, hogy tovább nő a költségvetési hiány, mivel lehetővé teszi a deficit törlesztése helyett az átütemezést a következő pénzügyi évre. Azaz ez is egy ügyes trükk annak érdekében, hogy mindezt át lehessen tolni arra a bizonyos másik oldalra, a már annyira jól ismert analógia mintájára.
Azt is el kell mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány a módosítások után a nemzetközi fejlesztési intézményekkel kötendő hitelszerződéseknél összegszerű korlátozás nélkül egyedi állami kezességet, illetve egyedi állami garanciát vállalhat, ami - úgy gondolom - megint nagymértékben növelheti az eladósodás, az államadósság növekedésének az esélyét és veszélyét. Márpedig mi ez, ha nem egy olyan törvényi klauzulának a befogalmazása, amelyik éppen az Országgyűlés adott évi ellenőrzési jogköréből vonja ki ezeket a forrásokat, teremtve - mint ahogy említettem - a trükközésre kiváló lehetőséget. A készfizető kezesség pedig, jól tudjuk, az államadósság indokolatlan növekedésének veszélyét jelentheti. Azzal, hogy a kormány eltekinthet az egyedi állami kezesség-, állami garanciavállalás feltételétől, a kezesség-, illetve garanciavállalási díj megfizetésétől - ami szintén rontja a deficit kontrollálhatóságát -, tulajdonképpen ismételten valamiféle új trükk alkalmazására ad lehetőséget.
Ez a módosítás egyértelműen tovább nehezíti az önkormányzatok gazdasági helyzetét, mivel a módosítások után a fejlesztési támogatásban részesülő helyi önkormányzat vagy központi költségvetési szerv közvetlenül, vagy más szervezet - például alapítvány, költségvetési szerv, illetve gazdasági társaság - útján közvetve a beruházás megvalósítására tekintettel a kivitelezést végző szervezettől vagy annak alvállalkozójától - például közterület-használati díj, földterület, épület, irodatechnikai berendezés, felvonulási terület bérbeadása, végleges vagy öt éven túl visszatérítendő ideiglenes pénzeszközátadás, s még sorolhatnám tovább a jogcímeket - olyan bevételhez jut és úgy, hogy az ennek a bevételnek az összegére jutó arányos állami támogatást vissza kell fizetni a központi költségvetésbe.
Tisztelt Képviselőtársaim! A központi költségvetési szerv vagyonkezelésében lévő ingatlan értékesítéséből származó bevétel fejlesztési célokra történő felhasználását kormányrendeletben szabályozottak szerint a pénzügyminiszter engedélyezheti majd, ami a korábban hatályban lévő törvényben a költségvetés központos bevételeinek való kizárólagos alárendelést változtatja meg. Varga Mihály képviselőtársam ezzel kapcsolatban egy nagyon plasztikus hasonlattal élt, olyan hasonlattal, amire már volt példa, ez ugyanis azt jelenti, hogy ennek a módosításnak az elfogadása után az eladott nagy értékű állami ingatlanok bevételeinek a felhasználásáról a miniszter dönt. Így például a Budapest Airport privatizációs története bármikor megismétlődhet a jövőben, csak most már törvényben felhatalmazott keretek között.
A bányászatról szóló törvény módosításával kapcsolatban - bár arra hivatkoznak, hogy ez csupán technikai jellegű - bizonyos kételyemet kénytelen vagyok megfogalmazni az energiaár-kompenzációs alap tekintetében.
(13.20)
Azért vagyok kénytelen megfogalmazni, mert hozunk egy törvényi módosítást valami olyan dologra, aminek a tartalmát nem ismerjük. Ha ez körül lenne írva, ha ez szerkezetében, a feltöltés módjában már szabályozott volna, akkor úgy gondolom, gondolkodás nélkül ezt a módosítást megszavazhatnánk. Azonban, tisztelt képviselőtársaim, szintén egy biankó felhatalmazást kérnek valamire, amelynek ebben a pillanatban a funkcióját nem ismerjük, azt kérik, hogy az energiagazdálkodási célelőirányzat helyére - amit egy rendkívül jól körülhatárolt és működőképes pénzügyi keret - rakjuk oda, és aztán majd nézzük meg.
Amivel igazán gondom van, az az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvénymódosítás, annak a bizonyos mellékletnek a módosítása, amiről már annyiszor beszéltünk. Tisztelt hölgyeim és uraim, itt kilóg a lóláb. Teljes egészében kilóg a lóláb. Ez semmi, de semmi más célt nem szolgál, mint ezeknek a közhasznú társaságoknak a későbbiekben történő privatizációját. De nem is értem, igazán a gondolkodást nem értem ennek kapcsán, azokat a motivációkat, amelyek az egyszerű pénzszerzésen, a költségvetés lyukainak gyors betömésén kívül motiválták az előterjesztőt, illetve önöket. Ezek a gyümölcstermesztési kutató-fejlesztő kht.-k, amelyek a speciális magyar növénynemesítés meghatározó területei - ami már önmagában csoda, hogy eddig életben tudtak maradni, hiszen azért, legyünk őszinték, az elmúlt 16 év kormányzati magatartása nem igazán volt kedves hozzájuk, és nem igazán segítette őket -, kérem szépen, a magyar föld számára génbankul szolgálnak! Ha ezeket egy ilyen laza kézlegyintéssel, egy ilyen közömbösség mellett, mi ami ezzel kapcsolatban most megnyilvánul itt, ebben a vitában is, szabadon eladhatóvá teszik, akkor holnaptól kezdve semmi, de semmi ellenőrzési garanciánk nincs arra, hogy ezekben is génmanipulált termékeket próbáljanak előállítani, vagy éppenséggel olyan dolgokkal kísérletezzenek, amelyek semmiféleképpen nem kívánatosak az országnak; de ami ettől sokkal, de sokkal nagyobb probléma, hogy ingyen, minimális magyarországi kutatói bérekért olyan, nemzetközileg elismert tudományos kutatási eredmények birtokába jussanak, amelyek példa nélküliek, és példa nélküli módon szerezhetők meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nemrég Kóka miniszter úr itt, a parlamentben arról beszélt, hogy az önök kormánya mennyire elkötelezett a kutatás-fejlesztés mellett. Bocsánatot kérek, azon túl, hogy magától értetődően nem éri el jövő évben az 1 százalékot a kutatás-fejlesztésre fordítható pénzek összege - és azért ebben az országban már 1990-et követően is voltunk ezen a szinten, ami azért önmagában minősítő tényező -, hát hogyan egyeztethető ez össze? Hogyan mer ebben a Házban a mennyezet leszakadása nélkül ilyet mondani a miniszter, fölvállalva mindazt, ami ezzel együtt jár?
Szeretnék néhány szót szólni még az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről is, mert, ahogy önök fogalmaznak, a törvény egyszerűsíti a nyugdíj-biztosítási járulék és a pénzbeli egészségbiztosítási járulék befizetését. Ez így igaz. Valóban, technikailag az eljárás ezt az egyszerűsítést megteszi. Azonban ne felejtsük már el, hogy a módosítás után, ami valóban egyszerűsítés, a Nyugdíj-biztosítási Alapnak mégiscsak 58 százalékról 76 százalékra, az Egészségbiztosítási Alap esetében 9-ről 13 százalékra, a Munkaerő-piaci Alap esetében pedig 9-ről 11 százalékra növeli a Kincstár befizetési kötelezettségét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én még emlékszem arra, és örültem, amikor itt a parlamentben Kiss Péter miniszter úr, akkor még szociális miniszterként vezette elő ezt a könyvvel történő alkalmi foglalkoztatás kérdését. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor az indokolás és ennek a Háznak az alátámasztó-minősítő szavai azt fogalmazták meg, hogy erre éppen azért van szükség, mert ez garanciát ad ezeknek az így foglalkoztatott embereknek a teljes egészségbiztosítási ellátására. Ez volt az a többlet, amely úgy hangzott el onnan, abból a székből. Akkor most hogyan állunk? A XXI. század jegyében valaki, mert dolgozik, de valóban a magánszférában háztartásiként alkalmazzák őt, akkor őneki ezek most már nem járnak? Legyünk őszinték! Mennyit kaphat naponta? Mennyit lehet elérni Magyarországon 2007 küszöbén, mondjuk, a háztartásban dolgozók részéről? 8 ezer vagy 10 ezer forintot naponta? Nagyon-nagyon nagy pénz, ha ennyit tudnak kapni! Tessék mondani, ha őket kizárjuk az egészségügyi ellátás köréből, és csak a baleset-biztosítás szempontjából tekinthetők biztosítottnak, miből fogják tudni kifizetni egy-egy ilyen helyzetben azokat az összegeket, amelyeket Magyarországon az önök jóvoltából egyre jobban privatizálódó és külön bevételekre szoruló kórházak számlái szerint majd fizetniük kell!?
Én úgy gondolom, ezek mind-mind olyan kérdések, tisztelt képviselőtársaim, amelyek azt jelzik, hogy ez a törvény messze nem a szociális igazságosság és a másik fél szeretete által motivált törvény, de ez a törvénycsomag nem is szolgálja azt, ami a XXI. század elején egy magyar átlagfoglalkozott számára szükséges és nélkülözhetetlen, ezért, tisztelt képviselőtársaim, ezt a törvényt mi, kereszténydemokraták nem támogathatjuk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
(Béki Gabriellát a jegyzői székben Podolák György váltja fel.)
