DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Meggyőződésem, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi bölcsességéhez alkotmányos aggály nem fűzhető, mégis azt gondolom, hogy amikor most értékként fogalmazzuk meg, hogy végre egy olyan költségvetést tárgyalunk, amely költségvetési törvényjavaslat nem tartalmazza az annak a megalapozásához szükséges egyéb törvények módosítását, amikor oda érkezünk, hogy az egyéb törvényekről szóljunk, olyan vita folytatható, ahol meg is lehet akár feledkezni a célról. Nevesen: akár tetszik, akár nem, itt oly szigorúan összekötött két, illetőleg még akár ennél is több törvényjavaslat tárgyalásáról van szó, hogy eljátszhatjuk, hogy ez egy külön törvényjavaslat, de egymás nélkül értelmezhetetlenek, és nagy hiba lenne a mostani, a 2007-es költségvetést megalapozó törvényjavaslatnak bármilyen különálló célt tételezni, mint ami célja egyáltalán a költségvetési törvénynek van. Az ezzel kapcsolatos álláspontomat elmondtam annak a törvénynek a vitájában, itt csak szeretném még egyszer megerősíteni: összhang a konvergenciaprogrammal, egyensúly, reformok és fejlesztések az új Magyarország érdekében. S amikor a megalapozó törvényről, tehát sorszám szerint a T/1296. számú törvényjavaslatról beszélünk, akkor nyilván a bevételi és kiadási oldal néhány tételéhez fűződő, nem lényegtelen törvénymódosításokról beszélünk.
Beszélnek salátatörvényről. Én tisztességesebbnek tartanám, ha úgy mondanánk, hogy ez egy negyedszázados törvény, mert ahogy én számoltam, éppen 25 törvény az, ami módosításra kerül ebben: 24 az első 24 paragrafusban - egy törvény, egy paragrafus -, a 30. § foglalkozik az alkalmi munkavállalói könyvről szóló törvény módosításával, ez tehát a huszonötödik. Összességében egyébként 31 paragrafusból áll ez a törvényjavaslat, S minthogy a vezérszónokunk, Kovács Tibor úr elmondta a frakciónknak az egészhez fűződő véleményét, én a 25 törvényből hárommal kívánnék foglalkozni, ezek azok, amelyek a környezetvédelem ügyével kapcsolatosak.
Ezek sorában elsőként a környezet védelmének általános szabályairól szóló '95. évi LIII. törvény az, aminek a módosítását tartalmazza ez a javaslat, két tételben. Az egyik tétel lényegében nem más, mint a közigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény egy felhatalmazó rendelkezésének a tartalommal való kitöltése, nevezetesen meghatározza a költségvetési törvényben, hogy a környezetvédelmi hatósági eljárásokban mit tekint egyéb eljárási költségnek: az adott eljárásban felmerülő mintavételi, laboratóriumi, illetve egyéb műszeres vizsgálatok költségeit, továbbá az eljárás során a tényállás tisztázása kapcsán felmerült személyi és dologi kiadásokat. Ez a meghatározás a költségvetés bevételi oldalához kapcsolódik, hasonlatosan, mint az ugyanezen törvény másik javasolt módosítása, amelyik megteremti az úgynevezett felügyeleti díjat, amit azoknak a vállalkozásoknak kell majdan megfizetniük, akik olyan tevékenységet folytatnak, ami az egységes környezethasználati engedélyezés hatálya alá tartozik.
Amikor ezekről a rendelkezésekről szólunk, tudnunk kell, hogy összességében az úgynevezett zöldhatóságok bevételeiből - hiszen ezek a tételek az ő bevételét, mégpedig közvetlen bevételét és közvetlenül a működésre fordítható bevételét jelentik - az össz-környezetvédelmi kiadáson belül, ami, ha a működést nézzük, nem éri el a 60 milliárd forintot, ebből 2,5 milliárd forintos bevétel az, amit befolyásolnak ezek a bizonyos rendelkezések. Tehát a közvetlen bevételi előirányzatát a zöldhatóságoknak mintegy 10 százalékban érinti. Bizottsági ülésen rákérdezésre kaptuk azt a választ, hogy durván 300 millió forint az az összeg, amit például felügyeleti díj befizetéséből várnak.
Egységesen 200 ezer forintos felügyeleti díjról van szó - mert a jobb kéznek tudni kell, hogy mit csinál a bal kéz -; az agrárfejlesztésben az állattenyésztésre azért számítanak ennek megfelelően, bár egységes környezethasználatiengedély-köteles tevékenység a nagy létszámú állattartás és annak a telepei, ezért itt tartalmaz egy olyan kedvezményt ez a felügyeleti díjszabás-megállapítás, ami ez esetben ezt a bizonyos felügyeleti díjat 100 ezer forintban határozza meg. Egyébként ez a nagy létszám baromfi esetében 40 ezer férőhely, 30 kilón felüli sertések esetében 2 ezer férőhely, a kocák esetében 750 férőhely. Ebből pedig az is következik, hogy egyébként a kisebb telepek esetében ilyen kötelezettség nincsen, tehát még a kedvezményezett díj fizetésére sem kötelesek a nem nagy létszámú állattartással foglalkozók.
Módosítja a javaslat azt a bizonyos felhatalmazó szabályt is, amely a kormányt, illetőleg a pénzügyminisztert meg a minisztert följogosítja arra, hogy milyen végrehajtási szabályokat állapítsanak meg. Itt szeretném fölhívni a figyelmet két összefüggésre. Az egyik, hogy miközben az egyéb költségek közé a mintavételezés beletartozik, a felhatalmazó szabályban a mintavételezésre vonatkozóan nincsen felhatalmazó rendelkezés. Ha ez véletlen - bár mind a vízgazdálkodási törvény, mind a környezetvédelmi törvény módosítási előírásában ez nem szerepel -, akkor pótolni kell, ha tudatos, hogy a mintavételezésre ne legyen kötelező kormányelőírás, hogy ebből mennyi a költség, akkor ez a dolog korrekt és egyértelmű.
Ugyanakkor azért is fontos, hogy ezt a bizonyos egyéb felügyeleti díjat bevezeti ez a jogszabály, mert az idei esztendőben már bevezetésre került a zöldhatóságok esetében is az úgynevezett igazgatási szolgáltatási díj. Azt gondolom, azt gondoljuk, hogy a felügyeleti díj, amelyik valóban a környezettel kapcsolatosan leginkább veszélyesnek tekinthető tevékenységekre és objektumokra szorítkozik, lehetőséget teremt arra, hogy ebben az igazgatási szolgáltatási díjról szóló rendeletben lévő anomáliák egy megfelelőbb differenciálással a kevésbé veszélyes, nota bene veszélytelen tevékenységek esetében még tovább csökkenhessenek.
Itt szeretném fölhívni a figyelmet arra is, hogy mind a vízgazdálkodási törvény, mind pedig a környezetvédelmi törvény módosítása tartalmazza ugyanazokat a felhatalmazó szabályokat. A költségvetési vitában is jeleztem, hogy az államreform még a környezetvédelmi létszámleépítések esetében sem azonosítható kizárólag szervezeti változtatásokkal. Van egy zöldhatóság, van három alaptörvény, most két törvényt - lényegében azonos szövegű módosítással - hozott ide be az Országgyűlés elé a kormány ebben a negyedszázados törvényben, ami fölveti azt a kérdést, hogy vajon a harmadik, korábban ágazatinak tekintett, most az egységes zöldhatósági eljárásban a környezetvédelemmel és a vízgazdálkodással párhuzamosan futó, harmadik esetleges eljárásoknál, nevezetesen a természetvédelmi eljárásoknál mi is van.
(15.00)
Felvetődik a kérdés, szükséges-e e három törvény külön fenntartása, vagy az egységes zöldhatóságnak megfelelően e három törvény megfelelő deregulációs végiggondolásával a zöldhatóságok egy törvényben való szabályozását írjuk elő.
Említettem, hogy három - legalábbis remélem, hogy említettem, hogy három - törvényről szólok. Nagyon gyorsan még egyről, az utolsóról, hiszen a környezetvédelmi, illetőleg a vízgazdálkodási törvény módosítása mellett a tervezet foglalkozik a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló ’95. évi XCIII. törvény módosításával is. A módosítás lényege, hogy 2010. december 31-ig kitolja az egyébként ez év december 31-ig… (Közbeszólás: Jövő év.) - jövő év december 31-én lejárni gondolt határidőt, amely a címből is következik, ezen bizonyos kisajátítások végrehajtására.
Ez annál is inkább érdekes, mert Ékes úr korábbi kétpercesében megszólított engem; szeretném mondani az ott felvetett kérdésére, hogy a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló törvény is egy, a kárpótlási törvény meglehetősen kusza és sok igazságtalanságot is tartalmazó végrehajtási folyamatának egy adott pillanatában született alkotmánybírósági döntés hatására került bele a magyar jogrendbe. Mert volt, amikor a védett területeket védte a kárpótlással kapcsolatos osztogatásokat szabályozó törvény, volt, amikor nem. Ezáltal egészen faramuci helyzetek álltak elő, és az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a természet jogszabályban biztosított védettségi szintjét csökkenteni nem lehet. Erre tekintettel néhány dolgot helyre kell állítani.
Ebben a folyamatban az államot terhelő kötelezettség mint kiadás jelentkezik a költségvetésnél. Most, ahogyan mondani szokás, ugyan jár, jár, csak nem jut. Ezért van szükség a módosításra. Az az eset azonban, amit ön elmondott, miszerint önkormányzati rendeletben valamely önkormányzat védetté nyilvánítja - erre joga van, ez ugyanolyan jogszabály és ugyanolyan jogi védettségi szint, mintha bármely más jogalkotó tette volna -, ha ezután, ennek ellenére mégis másfajta beruházás létesül rajta, az meggyőződésem szerint alkotmányellenes önkormányzati döntés, ennek az összes következményével. Én, személyesen egyébként sem tudnám pártolni, hogy sokkal komolyabb, fontosabb természeti - akár agrártermészeti - célokra való használat helyett, mondjuk, plazákat építsenek ezekre a helyekre. De ez csak apropó volt, és itt be is fejezném, hiszen hosszúra nyúlt a hozzászólásom.
A költségvetési törvényt azzal zártam: felelős lépés a tisztább és élhetőbb Magyarországért, ezt néhány ponton e környezetvédelmi törvénymódosítások bevételi, illetőleg kiadási oldalról is igyekeznek alátámasztani.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
