ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A háromnapos költségvetési vitát végigülve, reggeltől estig általában, és a vitában részt véve, egypár dolgot azért engedtessenek meg nekem is, hogy elmondjak. Ha önök figyelték volna, amit Kuncze Gábor mondott, akkor nem állandó jelleggel az ellenzéki oldalra mutogatnának. Kuncze Gábor ugyanis úgy fogalmazott az első napi vezérszónoklatában, hogy ez a szomorú valóság. Ma Kuncze Gábor a vezérszónoklatában megismételte, hogy ezért zömében a jelenlegi kormányzópártok a felelősek.
Szeretnék továbbmenni egy kicsit, hiszen az MDF részéről is hangzott el olyan a költségvetéssel kapcsolatosan a végén, amikor a képviselő beszélt, hogy a kivéreztetés és a kizsigerelés költségvetése. Ezt meg szeretném úgy ismételni, mert itt szóba került Szlovákia esete, hogy Szlovákiában az a tendencia van, hogy a gazdaság növekedése példaértékű mindenki számára, és felvetették azt a kérdést, hogy talán vizsgáljuk meg a szlovák szociális kérdéseket. Szlovákia elkezdett egy folyamatot, ami pozitívan fog hatni a szlovák állampolgárokra, és nem állít szembe minden réteget egymással, a másik oldalon pedig nem intéz támadást tulajdonképpen minden csoporttal szemben.
A jelenlegi költségvetés és maga ez a törvénycsomag is tulajdonképpen erről szól. Ezt megkísérlem lefordítani, hiszen nagyon sok helyen úgy fogalmaznak - és ez általában a tisztességet feltételezi -, hogy élni és élni hagyni. Tehát maga ez a költségvetés és ez a törvény is tulajdonképpen arról szól, hogy hogyan lehet a hazai vállalkozókat, hogyan lehet a hazai társadalmat, a magyar állampolgárokat minél jobban kizsigerelni, és úgy helyrehozni ezt a költségvetést, ami sajnos az elmúlt öt év folyamán totálisan fel lett borítva, és ezáltal a magyarországi államadósság többszörösére emelkedett.
Szeretném Jauernik Istvánnak is elmondani, hogy szerencsétlen az, hogy a cél- és címzett támogatásokat megnyirbáljuk, megszüntetjük. Itt vissza szeretnék hivatkozni Elmar Brokra, 2003 novemberében tartott a tíz csatlakozó ország megfigyelőinek egy előadást, ahol elmondta: az az ország, amelyik saját maga nem képes saját forrásaiból saját fejlesztésein segíteni, az nem érdemli meg, hogy az uniós támogatásokat olyan mértékben kapja, amilyen mértékben adott esetben számít rá.
(14.20)
Mert ha csak arra bazírozunk, hogy majd az uniós támogatásból mindent megoldunk, képviselőtársaim, az nem fog menni. Mi lesz adott esetben a gép-műszer beszerzéssel? Rendezzük-e az amortizációs kérdéseket a kórházaknál, intézményeknél? Ez egy óriási nagy kérdés. Mert általában a cél- és címzett támogatások pontosan olyan területre és tevékenységre fordítódtak, ahol a működési feltételek javítását próbálták meg elősegíteni. Az európai uniós források pedig nem erre szolgálnak. Azok kimondottan fejlesztésekre szolgálnak, és lehetőleg olyan fejlesztésekre, ahol a későbbiek folyamán sem a dologi, sem a működtetési költségek nem szaladnak el. Tehát nem teszik tönkre azt a fejlesztést, fogalmazzunk így, amire az uniós forrást biztosítják. Ezt szeretném mindenképpen tisztázni, és szeretném kérni azt, hogy a cél- és címzett támogatásokat átmenetileg tessék meghagyni. És addig, amíg azok a törvények nem születnek meg, amelyek helyre teszik a működtetés feltételeit, Mikola képviselőtársam elmondta, nem szabad megszüntetni.
Nézzük az önkormányzatok adósságrendezését! Önök visszaemlékeznek arra, hogy 2003-ban született egy törvény, államtitkár úrnak mondom, hogy minden önkormányzatnál a forgalomképes és a forgalomképtelen vagyont kellett felértékelni. Ennek alapján vehettek fel 2003 után az önkormányzatok hiteleket. A többszörösét vehették fel, mint a forgalomképes vagyoni érték nagyságrendje, mert a forgalomképtelen vagyont is besorolhatták. Mi történik jelen pillanatban? Nézzük meg az önkormányzatok jelenlegi állapotát: hihetetlen mértékben megnőtt a hitelállomány; hihetetlen mértékben megnőtt a vagyonfelélés. És pontosan ebből adódóan, mire oda jutnának, hogy az uniós forrásokat kellőképpen fel tudnák használni, az önkormányzatok döntő többsége eladja a saját vagyonát, a másik oldalon pedig olyan hitelmértékkel rendelkezik, hogy egy ilyen dologikiadás-szűkítéssel, normatívatámogatás-szűkítéssel, vagy a személyi jövedelemadó visszaáramoltatásának szűkítésével be fog következni a csőd, az önkormányzatok, amelyek nagyon magas hiteleket vettek fel, képtelenek lesznek fizetni a hitelállományt, és be fognak csődölni - ez a félelem.
Önmagában nagyon helyesnek tartom, hogy van egy határ, amíg az önkormányzatok ebben a kérdésben nyújtózkodhatnak. De törvényileg nagyon szigorúan fel kell hívni az önkormányzatok figyelmét arra, hogy a következő lépés az, hogy az önkormányzati feladatok döntő többségét ki kell söpörni, mert a kormány és a költségvetés nem fog emiatt helytállni. Ezt rendezni kellene mindenképpen, államtitkár úr.
Nézzük a következő lépcsőt! Önök beszélnek a szolidaritás kérdéséről. Mit mond Gyurcsány Ferenc, amikor megpróbálja ezt a törvényt a Házzal elfogadtatni: nem lesz pardon, mindenkivel szemben ugyanazt alkalmazzuk. Mi történik? Jön egy nagy cég, saját maga azt mondja, hogy ejnye-ejnye, magyar kormány. Tessék már ezt átgondolni! Tessék nekem megmondani, hogyan fog nyílni a multinacionális cégek és a hazai vállalkozások közötti olló. Nyílni fog, vagy nem fog nyílni? Persze, hogy nyílni fog, mert ő kapja a kedvezményt, a hazai kis- és középvállalkozás pedig kapja a további adóemeléseket, adókat, amelyeket önök most kitaláltak.
Ezért is javasoljuk azt a Vállalkozók Pártja részéről és az ellenzéki oldalról is, hogy igenis tessenek a szolidaritási adó esetében a hazai kis- és középvállalkozásoknak olyan kedvezményt adni, hogy ha beruház, és munkahelyet teremt, hiszen a foglalkoztatás kérdéséről Gúr Nándor beszélt, akkor legyen lehetősége arra, hogy a szolidaritási adót ő is leírhassa. Neki nincs más lehetősége; nem áll mindenki mögött egy fejlesztési, kutatás-fejlesztési központ.
Apropó, a másik ilyen kérdés: a környezetvédelem területén beszélünk a különböző lépcsőkről. Tessék megnézni akár az FVM-nél, akár a környezetvédelmi tárcánál, akár az egészségügynél, az összes háttérintézmény felszámolása folyik jelenleg, a laborok, kutatóállomások totális felszámolása folyik. Nagy kérdés, hogy akkor hogyan fogunk helytállni az élelmiszer-biztonság területén, a növénytermesztés, az ÁNTSZ, a Vöröskereszt területén. Lehetne millió dolgot mondani, amivel jobbítani lehetne magát a törvényt. Nagyon sokszor elmondtuk a három nap folyamán, önök nem figyelnek oda, állandóan azt mondják, hogy nincs javaslata az ellenzéknek. Ezek is mind a javaslati körbe tartoznak.
Ugyanez vonatkozik a gázártámogatásra és -kompenzációra. 2004-ben itt a parlamentben, éjszaka mondtuk el a vitában, hogy teljesen helytelen folyamat, mert olyanokat fognak támogatni a kompenzációból, akik abszolút nem is érdemlik meg. Nem azt kell támogatni, aki egy év alatt a vagyonát 30 milliárdról 90-re tudja emelni, és a legkorszerűbb lakástechnológiával rendelkezik, hanem valóban a rászorultakat. Tehát nem a kompenzáció mennyiségét kell halmozni, hanem minden egyes szociális támogatási rendszert. Az állampolgárt az nem érdekli, hogy a bányajáradék kapcsán fogja kapni majd a szociális támogatást. Az érdekli, hogy jelenleg az életkörülményei romlanak, ezáltal valamilyen szinten a kormánynak igenis kötelessége gondoskodni róla támogatás formájában. Hogy ezt minek nevezik, az állampolgárt abszolút nem érdekli, ezt higgyék el nekem.
A következő ilyen kérdés, amit egyszerűen az ember nem tud felfogni: ebben a költségvetésben, ebben a törvényben sem találkozunk azzal, hogy mi lesz a magyarországi demográfiai kérdéssel. Azzal találkozunk, hogy a háztartásbelinek is adóznia kell, vagyis járulékot kell fizetnie. Elnézést, megvizsgálta már azt valaki, hogy ha az a háztartásbeli már gyesre, gyedre nem jogosult, de nevel négy gyermeket, és szeretné azt a négy gyermeket tisztességgel felnevelni és biztonságba helyezni, akkor annak inkább azt kellene mondani a kormány részéről, hogy gyermekenként ötéves nyugdíj-korkedvezményt fogok neki adni, mert mer vállalni négy gyermeket. De ezzel az állapottal, hogyha egy család így marad otthon, háztartásbeliként, alkalmazottként, akkor melyik generáció fogja vállalni akár az egy gyereket is? Demográfiai kérdés, foglalkoztatási kérdés, tisztelt képviselőtársaim (Varga Mihály tapsol. - Így van!), sajnos a törvényből ezek abszolút nem köszönnek vissza.
Ugyanez a művészeti oktatás vagy a magatartászavarral küzdő gyermekek kérdése. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért nekünk volt Kodályunk, Lisztünk, lehetne mondani, majd pár év múlva lehet, hogy Japánba megyünk a Kodály-képzést tanulni, ha ezen a szinten maradunk, és sorvasztjuk el a zeneművészeti vagy művészeti oktatásunkat. Tessék már belegondolni, apró dolgok ezek. Nagyon sok dolgot igenis törvénnyel lehetne rendezni, és nagyon sok dologban, mint ahogy a génmanipulált terméknél, vagy egyéb más területen, ha jól tudom, most a közbeszerzési törvénynél, a körbetartozások kérdésénél ötpárti tárgyalással lehet elrendezni. Tessenek már egyszer komolyan venni! Maga a kormányfő is vegye komolyan, hogy ha lépni akarunk ebben az országban, és az ír példát szeretnénk követni, akkor igenis összefogásra van szükség. Nem diktátumra van szükség, hanem összefogásra.
Kovács képviselőtársam, ezért is próbáltam úgy fogalmazni, nem bántva sem önt, sem az elmúlt időszakot, igenis lépéskényszerben van az ország, és ha ezt nem vesszük komolyan, és ha egymást nem vesszük komolyan, akkor sajnos az önök lépései sorra diktátumként jelennek meg, és ebből soha nem lesz olyan ötpárti egyezség vagy olyan hosszú távú stratégia, vagy cél megfogalmazása, amihez az állampolgárok tudnának igazodni. Mert a jelenlegi törvények, akár a költségvetés, akár az adók területén, tessék megmondani nekem, milyen célt sejtetnek egy fiatal pályakezdővel? Milyen célt, milyen biztonságot, milyen stratégiát? Hová fog ez az ország jutni? Vagy ő személy szerint hová fog jutni? Tud-e, mer-e egyáltalán családot alapítani? Ezek a nagy kérdések.
Tessék komolyan venni a magyar demográfia jelenlegi helyzetét! Mert ez a költségvetés, ez a törvény nem azt szolgálja. Sajnos, elöregedő társadalomban élünk, és ha ezt nem vesszük komolyan, akkor ezek a gondok súlyosbodnak, és nemhogy 2009-re, de 2015-re sem lehet a konvergenciaprogramot helyrehozni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
