KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor felszólalásom első részében én is elvonatkoztatok attól, hogy egy konkrét törvényjavaslatot tárgyalunk, és az általános irányából közelítek, vitatkozva Varga Mihály képviselőtársammal.
Azzal szeretném kezdeni, hogy a költségvetés általános vitájában elég részletesen beszéltünk már arról, hogy mi is volt az a helyzet, ami odáig vezetett, hogy most egy nagyon kemény, szigorú költségvetést kell benyújtani, sőt továbbmegyek, hogy a következő években nagyon kemény, szigorú költségvetési gazdálkodást kell folytatnunk.
Elmondtam, ennek oka elsősorban az, hogy az elmúlt négy évben, középtávon jó célok elérését kitűzve magunk elé, kísérletet tettünk ezek rövid távú megvalósítására, és ennek az lett a következménye, hogy ez az akarat szembekerült a költségvetés adta lehetőségekkel. Ennek elemei voltak: az 50 százalékos béremelés; ki vitatná, hogy az adott esetben szükséges volt, ismerve a pedagógusok, egészségügyi dolgozók, orvosok bérhelyzetét. Ennek része volt a tizenharmadik havi nyugdíj; ki vitatkozna azon, hogy a nyugdíjasok rossz helyzetben vannak, különösen az alacsonynyugdíjasok, segíteni kell rajtuk. Ennek eleme volt a különböző szociális juttatások igen jelentős növelése az elmúlt négy évben; eleme volt az infrastrukturális lemaradásunk felszámolására tett kísérlet, egy nagyon erőltetett autópálya- és autóút-hálózati fejlesztési program végrehajtásával; és ennek eleme volt az is, hogy fokozzuk a gazdaság versenyképességét, tegyünk kísérletet az adó- és járulékterhek csökkentésére.
Összességében azért is gondolom, hogy ezek talán olyan célok lehettek, amelyek hosszú távon támogathatóak, mert ezeket fideszes képviselőtársaim is megszavazták, teszem még hozzá, hogy a megelőző két évben pedig, amikor a kétéves költségvetést elfogadták, olyan javaslatokat tettek, illetve fogadtak el a törvényekben, amelyek aztán növelték ezt a fajta eladósodást, illetve a hiány mértékét. Hogy csak egy példát említsek, az idei évben pusztán a Fidesz által annak idején elfogadtatott lakástámogatási rendszer következtében, ami egyébként lehetővé tette sok ember számára, hogy befektetési céllal is lakást építsen jelentős állami támogatással az adófizetők finanszírozásában, szóval ennek a lakásépítési rendszernek a kamattámogatása az idei költségvetésben már 230 milliárd forintot meghaladó összeget igényel.
Azt is elmondtam a felszólalásomban, hogy természetesen a fő felelősség az elmúlt négy év kormánykoalíciójáé, hiszen megállíthattuk volna a Fidesz által elindított folyamatot, ehelyett rátettünk egy lapáttal. Ugyanakkor azonban persze azt el kellene vagy el kell ismerni, hogy ezeket az összegeket jó célokra költötte a kormányzat, a problémát az a feszültség okozza, hogy ezek túlnövekedtek a költségvetés adta lehetőségeken. Ennek volt a következménye az egyre gyorsuló mértékben növekvő hiány, amit mindig tetéz az, hogy aztán a hiányt hitelből kell finanszírozni, a hitel után kamatot fizet a költségvetés, és egy olyan spirálba kerültünk, ez a kamatfizetési kötelezettség például a jövő évben több mint 200 milliárd forinttal növeli meg a kiadásokat, csak a kamatsoron több mint 200 milliárd forinttal többet kell fizetni, ami aztán egy olyan spirált eredményez, ahonnan nincs kiút. Akkor pedig ennek az a következménye, hogy riasztja a befektetőket, visszafogja a gazdaság fejlődését, aztán a későbbiek során még arra is sor kerülhet, hogy miután nem teljesítjük a konvergenciaprogramot, elvonják tőlünk a különböző fejlesztési lehetőségeket.
(12.50)
Szóval, ez egy olyan helyzet volt, ami miatt a kormánynak és a kormánykoalíciónak arra a következtetésre kellett jutnia, hogy gyökeresen szakít ezzel a helyzettel, és egészen mást csinál, megpróbálja ezt visszafordítani. És ez, tisztelt képviselőtársaim, nem megy másként, mint egy megszorító jellegű, nagyon szigorú költségvetésen keresztül. A kormánykoalíció ezt a tanulságot már levonta, az előbbi felszólalásból és egyébként a költségvetési vitából is azt a következtetést vontam le, hogy az ellenzék pártjai, illetve az ellenzék legnagyobb pártja részére ez a tanulság még nem adódott. Ugyanis hadd emlékeztessek arra, hogy lehet kritikákat megfogalmazni az elmúlt négy év gazdaságpolitikájával kapcsolatban, csak nem volt egyetlen olyan kiadási tétel sem, ahol önök ne követeltek volna még nagyobb kiadást, azoknak is többet, meg azoknak is, meg azoknak is, és nem volt olyan adócsökkentési tétel, ahol önök ne követeltek volna még nagyobb adócsökkentést. Vagyis minden javaslatuk arra irányult, hogy ezt a bizonyos hiányt még tovább növeljék.
Ebből a szempontból érdekes egyébként a költségvetési tanács létrehozására vonatkozó, Varga Mihály-, illetve fideszes felvetés, amire azt javasolnám, hogy tegyék hitelessé ezt a javaslatukat, valósítsák meg kicsiben. Mondjuk, hozzon létre a Fidesz frakciója egy fideszes kis költségvetési tanácsocskát, és bizonyítsák be, hogy komolyan gondolják az ötletüket. Ne nyújtsanak be a költségvetéshez olyan módosító csomagot, ami nem növeli eszement mértékben a költségvetés hiányát, ahogy azt önöktől egyébként megszoktuk. (Derültség az ellenzéki padsorokban. - Varga Mihályhoz:) Képviselőtársam, a helyzet az, hogy ez az önök javaslatának lekicsinyítése, és mihelyst önökhöz érkezik, Áder képviselőtársunk rögtön nevetésben tör ki. Körülbelül ugyanez a véleményem az önök javaslatáról is (Derültség a Fidesz padsoraiban.); ami nagyon hiteles lenne akkor, ha például az önök kormányzása idején tettek volna egy ilyen javaslatot, ezzel szemben viszont önök a kétéves költségvetés készítésére tettek javaslatot. Tudjuk, hogy annak persze elsősorban az a politikai indoka volt, hogy ilyen módon akartak megszabadulni attól a lehetőségtől, hogy Torgyán József módosító indítványokkal zsarolhassa önöket a 2002-es költségvetés elfogadásakor. (Varga Mihály: És a Postabankkal mi van, Gábor?), mint ezt már akkor, a kétéves költségvetés vitájában is elmondtam.
Tény, hogy a megszorító csomag következményeként a gazdasági növekedés csökkenni fog. Ez sajnálatos, és sajnos tény. Hozzáteszem rögtön, hogy a költségvetésnek nagy erénye, hogy konzervatív módon tervez, a gazdasági növekedést például 2,2 százalékban határozza meg a jövő évre vonatkozóan, miközben egyébként az elemzők körében meglehetősen nagy konszenzus kezd kialakulni a tekintetben, hogy feltehetően ez a növekedési ütem magasabb lesz. Mégis helyesnek tartom, ha a kormányzat végre reális számokkal, konzervatív módon, inkább mindenütt a szigorúbb elemeket figyelembe véve állítja össze a költségvetését.
Az is tény egyébként, hogy ez a növekedés elmarad Szlovákiáétól, ahol valóban a legutóbbi negyedévben egészen kiugró, egyelőre a szakértők által sem magyarázott növekedést regisztráltak. De, képviselőtársaim, tegye fel a kezét, aki át akarja venni, mondjuk, a szlovák munkanélküliségi arányt, vagy át akarja venni a szlovák szociális juttatások rendszerét, vagy aki adott esetben szeretné átvenni a szlovák bérszínvonalat, mert ez is benne van persze a számokban. Nekünk magunkhoz kell mérni magunkat, és ezzel együtt sem örülünk annak, hogy a költségvetés szigorának következményeként, remélhetőleg átmenetileg, visszaesik a növekedés, és remélhetőleg ennek a szigornak a következményeként azután egy fenntartható növekedési pályára tér át, vagy tér vissza a gazdaságunk úgy, hogy közben ezt egy fenntartható egyensúly kíséri.
Megjegyzem, a miniszterelnök javaslata, ami aztán módosító indítvány formájában is megjelenik, pont ezt a szigort és a fenntartható egyensúlyt a későbbiekre akarja garantálni, törvényi előíráson keresztül is, ami egyébként lényegesen erőteljesebb kötelezés, mint bármilyen fajta költségvetési tanács létrehozása.
Hadd térjek ki külön az adóemelés kérdésére, mert ezzel Varga Mihály képviselőtársam megint, ahogy ezt már tőle megszoktuk, sokat foglalkozott. Azt már megvitattuk egyszer, bár soha nem szoktuk egymástól elfogadni, de hát istenem, hogy ha nézem a Fidesz négy évét, és minden kis adómódosítást figyelembe veszek, akkor ott 67 adómódosítás, adóemelés, ha tetszik, jön ki, ami több, mint amit az elmúlt négy évben az előző kormány végrehajtott. Persze, ilyen alapon különösebben vitatkoznunk nem érdemes, most is csak azért említettem meg, mert Varga Mihályon megnyomjuk az adógombot, mindig ez jön ki belőle, ez pedig belőlem kihozza az önökre vonatkozó adatsorát.
De hadd hívjam fel arra a figyelmet, hogy az újraelosztás mértéke valóban nem csökken, tisztelt képviselőtársaim, sőt valamelyest növekszik, a 2006-os tervhez képest az államháztartás GDP-hez viszonyított összkiadása 50,4 százalékról 51,3 százalékra nő. Ha levonjuk az adósságszolgálati terhet ebből, akkor is arra jutunk, hogy nem változik az újraelosztás szintje, ami valóban nem jó hír. Ha viszont azt nézzük, hogy hogyan alakul a jövedelemcentralizációs arány, ez 44,4 százalékos lesz jövőre, és valóban meghaladja az idei 43,6 százalékos arányt - megjegyzem: a tényszámot még nem tudjuk, valószínűleg ennél magasabb lesz -, akkor is azt kell mondanunk, hogy ez a bizonyos 44,4 százalék alatta marad a 2005-ös 46,8 százaléknak. Hát ebből aztán nem lehet azt a következtetést levonni, hogy itt jelentős centralizációs törekvések vagy centralizációnövekedés következett volna be. Ha most csak az adóbevételek arányát nézem, viszonyítom a GDP-hez képest, akkor a tavalyi 19,4 százalékos arányhoz képest jövőre a tervek szerint ez 20,2 százalékra nő. Vagyis ez azt jelenti, hogy 0,8 százalékos növekedés lesz. Ez sem jó, teszem hozzá, ugyanakkor el kell mondanom, hogy ez a 20,2 százalékos arány kisebb, mint 2001-ben vagy 2002-ben, a Fidesz-kormányzás időszakában volt.
Azt is rögtön hozzá kell tennem, hogy mindenkivel egyetértünk, aki azt mondja, hogy az adó- és járulékterhek csökkentésével lehet megalapozni a gazdaság versenyképességének fokozását. Azonban figyelembe véve az elmúlt évek különböző gazdaságpolitikai döntéseit, figyelembe véve a költségvetés helyzetét, figyelembe véve a konvergenciaprogram támasztotta követelményeket, azt kell mondanom, hogy először kell szembenéznünk a költségvetés egyensúlyi problémáival, másodszor kell fenntarthatóvá tenni ezt az egyensúlyt, harmadszor ezzel teremtjük meg valójában az adó- és járulékterhek csökkentésének lehetőségét. Ez fordítva még sehol sem sikerült.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy rátérjek az előttünk fekvő T/1296. számú törvényjavaslat tárgyalására, ami valóban a 2007. évi költségvetést megalapozó egyes törvények módosításáról szól. Én szeretném ezt egy másfajta vetületben tárgyalni, mert azt gondolom, hogy noha vannak benne olyan törvénymódosítások, amelyek megint összefüggenek a költségvetés szigorával, és megpróbálják megalapozni különböző területeken a bevételeket, ugyanakkor van ennek a javaslatnak egy másik fajta karaktere, amiről érdemes beszélni. Érdemes beszélni már csak azért is, mert megjelent az Állami Számvevőszék bírálatában is, megjelent különböző szakértői véleményekben is, magam is beszéltem róla a költségvetési vitában elhangzott vezérszónoklatomban, hogy valahogy rendet kellene teremteni a költségvetés terén, egyrészt azért, mert az egymás után következő években elénk kerülő törvényjavaslatok rettenetesen nehézzé teszik a képviselők munkáját. Ebből a szempontból most mindegy, hogy valaki ellenzékben van, vagy kormányon van, mert borzasztóan nehéz összehasonlítani egyik évről a másikra a törvények különböző sorait, mert egyszerűen ezek nem összehasonlíthatóak, és egészen komoly szakapparátusi munka szükségeltetik ahhoz, hogy az ember meg tudja állapítani, hogy egy adott területen egyik évről a másikra mi történik.
(13.00)
Ezért szorgalmaztam, hogy e téren tegyünk nagyobb rendet akár törvényi szabályozással vagy törvényi újraszabályozással. Ennek a törvényjavaslatnak most, ami előttünk fekszik, az egyik nagyon lényeges eleme, hogy olyan változtatásokat hajt végre a törvényekben, elsősorban az államháztartási törvényben, ami a költségvetési fegyelmet erősíti, és az előirányzatok betartását segíti, törvényi korlátokat állít a politika elé annak érdekében, hogy a költségvetés fegyelme nagyobb legyen.
(A jegyzői székben Móring József Attilát V. Németh Zsolt váltja fel.)
A módosítások egy másik csoportja pedig növeli a költségvetés, illetve a költségvetés által generált gazdasági folyamatok átláthatóságát, illetve növeli a nyilvánosságot, és ez megint egy nagyon fontos követelés nagyon régóta, és nagyon helyes, hogy ilyen módon belekerült a törvénybe. Harmadrészt egyes törvényhelyek pontosítására is sor kerül, ezekre majd még ki fogok térni. De ami a költségvetési fegyelmet erősítő irányzatokat illeti, ugye, itt szerepel a hosszú távú kötelezettségvállalások korlátozása, a meghatározott arányok túllépésének tilalma. Fontos törekvés az adó- és járulékfegyelem javítása, ezért aztán például a nem állami körben osztott támogatások esetében akkor lehet a támogatást adni, hogyha az adott cégnek nincsen köztartozása. Idetartozik az Ökotám néven elhíresült önkormányzati támogatási trükk sokkal tisztább és világosabb rendezése, illetve az ehhez vezető folyamatok világosabb törvényi meghatározása. De idetartozik az adósság kezelésének, nyilvántartásának felelősei megnevezése és egyáltalán az adósságkezelés területén tisztább helyzet alkotása. Idetartozik az önkormányzati tervezés megalapozottságának erősítése különböző szabályok megváltoztatásával, a kisebbségi önkormányzatok gazdálkodása szabályszerűségének elősegítése, a kincstári vagyon értékesítéséből származó bevétel felhasználásának ésszerűsítése, áttekinthetővé tétele és így tovább, és így tovább.
Külön ki szeretném emelni azt a törekvést, hogy a kormányzat elhatározott abban, hogy kísérletet tesz arra, hogy valamilyen fajta teljesítményköveteléseket, teljesítményösztönzést állítson a közigazgatás, illetve a közszolgálat elé, és ennek érdekében hatályon kívül helyezi azt a rendelkezést, ami a rendszeres személyijuttatás-előirányzat 50 százalékának jutalmazási célú felhasználási korlátjára vonatkozik. Vagyis ne az döntse el, hogy ki a jó köztisztviselő, hogy elég régóta ücsörög-e már a székében, hanem próbáljuk meg megmérni a teljesítményét, és becsüljük meg azokat, akik a köz asztalára sokat tesznek le. Az átláthatóságot és a nyilvánosságot növelő módosítások is szép számmal találhatóak a javaslatban, ezek mind-mind arról szólnak, hogy a közpénzek felhasználásának átláthatósága, nyilvánossága növekedjen, bárki számára az betekinthető legyen.
A különböző egyéb törvények módosításáról még lesz lehetőségünk szólni, és nyilván a vitában is szerepelnek, én még egy kérdéskörre szeretnék kitérni: a cél-, címzett támogatások ügyére. Tudni kell, hogy ez az egyik legjobb döntése volt annak idején a parlamentnek 1990-ben, mert akkor, amikor összezsugorodott, visszaesett a magyar gazdaság teljesítménye vagy 25-30 százalékkal, ez a rendszer volt az, amelyik képes volt a helyi forrásokat feltárni, és a zsugorodó gazdaság körülményei között is ezáltal önkormányzati fejlesztéseket generálni, és ilyen módon fékezni a gazdaság visszaesését, és helyben munkahelyeket teremtve, ráadásul növelve az ott élő emberek komfortérzetét. Ezért ez egy jó dolog volt, és jó, hogy a céltámogatás megy tovább, és adott esetben mi döntjük el, képviselőtársaim, hogy a céltámogatási rendszerbe mit teszünk bele.
Ugyanakkor viszont másrészt az európai uniós lehetőségek óriási tárházát kínálják az önkormányzatok számára is a fejlesztéseknek, ezért helyes, ha minden rendelkezésünkre álló forrást erre a területre csoportosítunk. Ez azt jelenti egyébként, hogy az idei évhez képest jövőre kétszer annyit lehet fordítani az európai uniós pályázatok hazai önrészének finanszírozására. Ezért értünk egyet azzal, hogy a címzett támogatás ebben a kényszerhelyzetben ilyen módon szűnjön meg, és egyébként pedig az általam elmondottak alapján a törvényjavaslat elfogadását a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
