TATAI-TÓTH ANDRÁS
TATAI-TÓTH ANDRÁS
TATAI-TÓTH ANDRÁS, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási bizottság illetékességébe a beterjesztett törvénycsomagból négy törvény tartozik. Ezek közül a közoktatásról szóló törvény és a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény váltott ki a bizottság ülésén nagyobb vitát.
Amint már elhangzott a bizottsági vélemények ismertetése során, alapvető változásokat kezdeményez a törvény a sajátos nevelési igényű gyermekek ellátásában. Ennyiben egyetértek a Fidesz egyik felszólalójával, ugyanakkor a változtatás célja a következő: arra van szükség, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekekhez foglalkozás, ellátás formájában valóban eljusson az a szolgáltatás, az a nevelés, az a képzés, az a tanítás, amire nekik szükségük van. Emlékeztetni szeretném önöket, és az oktatási bizottság ülésén is emlékeztettük a jelenlévőket, hogy az alapjogok a sajátos nevelési igényre jogosult gyermekek számára nem azt jelentik, hogy az iskola fenntartója jogosult igénybe venni az erre a célra juttatott állami támogatást; természetesen ezt is jelenti, de nem fejeződik be itt a történet.
(11.50)
Az államnak feladata az is, hogy vizsgálja, az ilyen módon juttatott közpénz valóban eljut-e tanítás, nevelés, szolgáltatás formájában azokhoz a gyermekekhez, akiknek a speciális foglalkozásra szükségük van. Tehát a változtatás alapvető célja ez. Akkor teljesülnek a gyermekek alapvető alkotmányos jogai, ha a velük való foglalkozásban testesül meg a rájuk fordított közpénz. Ez a változtatás alapvető célja. Természetesen a költségvetés szemléletéből következően elvárja az új bevezetendő rendszer, hogy a forrásokat szakszerűen és takarékosan használjuk fel. Tehát kettős célt szeretne a törvényjavaslat elérni: egyrészt azt, hogy oda jusson a pénz a gyermekekhez, akikre szánja a költségvetés; a másik pedig az, hogy a gyerekekkel való foglalkozás színvonala is emelkedjen a takarékosság mellett.
A másik terület - szintén elhangzott itt - a művészeti nevelés területe, amely vitát váltott ki. Egyetértek a felszólalókkal, és egyetértettünk a bizottsági ülésen az ellenzéki képviselőkkel abban, hogy pontosan meg kell hogy mondjuk, el kell hogy döntse a parlament: az állami kötelezettségvállalás milyen mértékű a művészeti alapiskolák tekintetében. Legyen a finanszírozás kiszámítható, legyen garantált, tudja az iskolafenntartó, ha iskolát alapít, hogy milyen mértékig számíthat hosszú távon az állam kötelezettségvállalására.
Ezen a területen még finomítani kell a beterjesztett törvényjavaslatot. Azt látjuk, hogy bár a források rendelkezésre állnak szűkösen a költségvetésben, de az elosztás módját, a szabályozást finomítani kell, ezen változtatni kell. Tehát az értékmegőrzés az egyik célunk, hogy mindaz a művészeti iskolák által képviselt érték, amelyet mi nagyon fontosnak tartunk, ne vesszen el, megmaradjon, erősödjön, érvényesüljön, ugyanakkor a rendszer maga pedig legyen finanszírozható és működőképes. Ilyen természetű módosításokat fogunk beadni, dolgozunk ezen, hogy megnyugtató és hosszabb távon érvényes megoldás szülessék.
A tankönyvpiac rendjén tervezett változtatás is nagy vitát váltott ki. Megfontoltuk az ellenzék által hangoztatott érveket, vizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy a többgyermekesek számára, az egyedülállók számára megmaradjanak a támogatás lehetőségei, ugyanakkor két alapvető változtatást mindenképpen szeretnénk. Az egyik, hogy igényelhető legyen. Tehát akkor adjunk ingyenes tankönyvet egy családnak, ha ténylegesen igényli a rászorultság mellett. A másik elv pedig, hogy lehetőleg az állami támogatás teljes egészét könyvtárban elhelyezendő tankönyvek vásárlására fordítsák az iskolák, a még használhatókat gyűjtsék össze, és adják ki még egyszer. A nálunk sokkal gazdagabb országok is ezt a gyakorlatot követik, év végén nem dobják a szemétbe a több milliárd forint értékű tankönyvet. Én ebben tudnám a bizottság többségének a véleményét röviden összefoglalni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
