VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is azzal hadd kezdjem, amivel Kovács Tibor, az MSZP vezérszónoka kezdte, hogy valóban itt egy olyan törvényjavaslattal van dolgunk, amelyik nagyon sokféle területet, nagyon sokféle társadalmi csoportot érint. Azt is mondhatnám nyugodtan, mintha egy kertésznek húsz perc alatt azt kellene elmagyarázni, hogy a dísznövények gondozásától kezdve az almafák vagy a szőlő metszésén keresztül a kukoricakapálásig mit kell elvégezni. Kicsit ebben a helyzetben vagyunk vezérszónokként is. A mezőgazdaságtól az alapfokú művészeti oktatásig nagyon sok mindent érint ez a törvény.
Én mégis visszamennék ennek a kiindulópontjára. Hiszen ez a törvényjavaslat azt a nemesen, kicsit fennkölten hangzó címet viseli, hogy törvényjavaslat a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról. Az ember azt gondolná, hogy itt valóban valaminek a megalapozásáról van szó. Mindjárt ki fogok térni arra is, hogy mit is alapoz meg ez a törvény. De tegyük föl akkor a kérdést - hiszen 2007-ről van szó, és e vita előtt a 2007-es költségvetésről beszéltünk -, mi is alapozza meg igazán a 2007-es esztendő költségvetését.
Mi alapozza meg igazán a 2007-es év gazdaságpolitikáját? Az alapozná meg, ha munkahelyteremtés és beruházások történnének ebben az országban. Az alapozná meg, ha volna egy átgondolt gazdaságpolitika, amely megpróbálja - hogy én is egy kicsit ilyen fennkölten fogalmazzak - jobbá tenni az emberek életét. Az előző vitából láttuk, hogy a 2007-es költségvetés nem erről szól. Adóemelésekről szól, járulékemelésről szól, elvonásokról szól, kompenzáció megvonásáról szól, magyarán: pénzbehajtásról szól; arról szól, hogy hogyan vesz el a kormány pénzt tőlünk.
De miről szól akkor ez a törvényjavaslat? Nos, azt gondolom, ahhoz, hogy meg tudjuk alapozni - és gondolom, ebben még egyetértés van a parlament különböző frakciói között - a beruházások növelését, meg tudjuk alapozni a több munkahelyet, ahhoz nyilván pénzre és forrásokra lenne szükség. Forrásra lenne szükség a vállalkozóknak - akár magánvállalkozásoknak, akár még annak a néhány államinak -, megpróbálni valóban több munkahelyet teremteni ebben az országban annak érdekében, hogy ennek kapcsán több embernek, több családnak legyen megélhetése, és több közpénz kerüljön befizetésre, több adó vagy járulék kerüljön befizetésre az államkasszába.
Ehhez szükség volna arra, hogy az állam ne vonjon el forrásokat. Ne vonjon el forrásokat adóban, hitelekben a piac szereplőitől. Szükség volna alacsonyabb kamatra, és szükség volna kiszámíthatóságra is, amit az előbb már hiányoltam, tervezhetőségre. Ugyanis ha megnézzük, hogy az elmúlt négy esztendőben és a következő esztendőben is mi jellemzi ezt a gazdaságpolitikát, sok mindenről beszélhetünk, de tervezhetőségről és kiszámíthatóságról egyáltalán nem. Sajnos, 2007-ben ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán is annak az árát fizetjük meg, annak a rossz és felelőtlen gazdaságpolitikának, ami az elmúlt négy évben Magyarországon volt. Persze, ezt is csak megszorításokkal tudom mondani, hiszen ismerik jól Gyurcsány Ferenc kormányfőnek a balatonőszödi álláspontját, amikor azt mondta, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztak volna. Magyarán, nem kormányoztak. Ebből a szempontból a kormányfő azt mondta, hogy gazdaságpolitika sem volt ebben az országban.
Én tehát azt hiszem, hogy annak a négyéves következetlen, kapkodó, sodródó, sehova sem vezető gazdaságpolitikának az árát fizetjük most meg, amelyet az MSZP-SZDSZ-koalíció határozott volna meg. Hiszen mik ennek az adatai, mik ennek a tényei, tisztelt Kovács Tibor képviselő úr? Ön az előbb itt sikerekről beszélt, arról beszélt, hogy milyen jól növekszünk. Nekem visszaidézi ez a tavaszi választási kampányt, amikor önök dübörgő gazdaságról, jólétről meg irigykedő franciákról, olaszokról meg németekről beszéltek. Ezt ma már önön kívül azért kevés kormánypárti képviselő mondja, már a kormány tagjaitól sem nagyon halljuk. Nézze meg, növekedés tekintetében eljutottunk oda, hogy amikor mindig azt mondtuk az elmúlt években, hogy a magyar gazdaság egy felzárkózási pályán van, 1-1,5, ne adj' isten, 2 százalékkal is fölötte van az Európai Unió növekedésének... - 2007-ben mi lesz? 2007-ben az Európai Unió átlagos növekedése egybe fog esni a magyar gazdaság növekedésével.
(12.30)
Ön nem olvasta el a saját anyagukat! A 2007-es költségvetésben az szerepel, hogy 2,2 százalékkal fog nőni a magyar gazdaság, az Európai Bizottságnak a novemberi becslése pedig 2,4 százalékos európai uniós növekedést mutat, tehát lehet, hogy elképesztő helyzetként még az is előáll, hogy az Európai Unió jobban növekszik, mint a magyar gazdaság.
Arról most nem is akarok hosszabban beszélni, hogy mondjuk, a szlovák gazdaság 9,8 százalékos növekedése most, a harmadik negyedévben, vagy Észtország, Lettország és Litvánia 10 százalék körüli növekedése azért elég jól jellemzi, hogy Magyarország sajnos leszorult arról a képzeletbeli dobogóról - amelyen a gazdasági teljesítményt tekintve Szlovénia áll az első helyen, a csehek a másodikon, és mi még talán most a harmadikon -, hiszen Észtország gazdasági növekedése, az egy főre eső növekedés teljesítménye hamarosan, 2008-ban pedig Szlovákiáé is meg fogja a miénket haladni. Itt van tehát sajnos a szomorú tény: a pannon pumát állva hagyta a szlovák tátrai tigris, ebből a szempontból tehát volna min elgondolkodni, képviselő úr, és nem újabb ódákat zengeni arról, hogy milyen sikeres ez a gazdaságpolitika.
Nézzük meg az államadósságot is! Három országnak magasabb az államadóssági aránya a magyarországinál az Európai Unión belül: az olaszoké, a belgáké és a görögöké. Csak az a baj, hogy már mind a három ország az eurózóna tagja, mi meg most szeretnénk majd valamikor bekerülni ebbe az eurózónába. Nem kellene azon elgondolkozni, hogy miközben 2001-ben 53 százalékon volt az államadósság aránya, jövőre 72 százalék lesz? Mibe kerül ez a magyar állampolgároknak? Mibe kerül ez a magyar adófizetőknek? Inkább ezt a kérdést kellett volna szerintem megvizsgálni, hiszen jól látjuk, hogy az államháztartási hiányban aztán tényleg dobogósok, első helyezettek vagyunk: 10,1 százalék lesz az idén. Azt kell önnek vagy önöknek mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Európai Unió tagországai közül nemcsak az idén, hanem jövőre, sőt 2008-ban is Magyarországon lesz a legnagyobb a hiány mértéke, és tudjuk jól: ha hiány van, növekszik az államadósság, azt pedig valakinek vissza kell fizetnie.
Erről is szeretnék majd beszélni, de mielőtt erre rátérnék, még arról szólnék, hogy tegnap elhangzott egy javaslat: a kormányfő bejelentette, hogy 2008-tól csak szufficites költségvetések lehetnek majd Magyarországon. Fordítsuk le ezt a magyar választók nyelvére is, hogy érthető legyen: olyan államháztartási törvényeket vagy olyan költségvetési törvényeket kellene majd benyújtani 2008-tól, amelyekben a kamatkiadásokat levonva pozitív a mérleg, tehát nem deficit van, hanem szufficit. Ebből a szempontból köszönjük a kormányfő elismerését, mert Magyarországon utoljára 2001-ben, azt megelőzően 2000-ben és 1999-ben készültek ilyen költségvetések, azóta aztán nem. (Kovács Tibor: Csak nem tartottátok be!) Ez - tisztelt Kovács képviselő úr, kérjen szót, hogyha közbe akar kiabálni (Dr. Navracsics Tibor: Így van!) -, képviselő úr, azt mutatja, hogy önök most már legalább kezdik beismerni, hogy rossz volt az a gazdaságpolitika, amit folytattak. Azt is üzenhetnénk a kormányfőnek, hogy nem beszélni kell a többletről, a szufficitről, azt meg kell csinálni - meg lehet csinálni. A polgári kormány időszakában bizony ezek a költségvetések úgy készültek el, hogy pozitív volt a mérleg, azért tudott csökkenni egyébként az államháztartás hiánya.
Hadd tegyem hozzá, hogy ha a miniszterelnök úr komolyan gondolja ezt a tegnapi bejelentését, és nem megint valamilyen kommunikációs offenzíváról van szó, ha nem megint csak arról van szó, hogy üzleti körben, a befektetők előtt egy jól hangzó mondatra volt szüksége, akkor tegyen már hozzá még két dolgot! Először is tegye már hozzá a Fidesznek azt a javaslatát - ingyen és bérmentve átadjuk, nem kell copyrightot fizetni érte (Kuncze Gábor: Gyanús!) -, hogy költségvetési tanács, tisztelt Kuncze Gábor, költségvetési tanács! Higgyék el, a legnagyobb kontroll mégiscsak az - láttuk most a konvergenciatanács működésében is -, hogy ha felkért, tiszteletreméltó, közmegbecsülésnek örvendő emberek mondanak valamilyen véleményt egy anyagról, és a kormány igyekszik megfelelni annak, hogy az a vélemény pozitív legyen. Mi tehát továbbra is fenntartjuk azt a véleményünket, hogy szükség lenne egy költségvetési tanácsra ahhoz, hogy Magyarországon a gazdaságpolitika, az államháztartás tervezése, a költségvetés tervezése normális feltételek között történjen meg.
De van ehhez még egy javaslatunk, és hadd ismételjem meg ezt is. Emlékeznek rá, hogy a Fidesz benyújtott egy olyan javaslatot, amely a kormányfő és a kormány tagjainak a felelősségéről szól a költségvetési gazdálkodást tekintve. Hogyha egy cégnél a cég vezetői és alkalmazottai is felelősek a cég tevékenységéért, és akár személyes fizetésükkel, jövedelmükkel felelnek azért a cégért, amelyet vezetnek vagy irányítanak, akkor miért nem tudjuk ezt behozni a magyar államháztartás működésébe? A Fidesznek erre vonatkozóan volt egy javaslata. Ha Gyurcsány Ferenc komolyan gondolta a tegnapi ötletét, akkor tehát a költségvetési tanács megfontolásával, intézményének a felállításával és a kormánytagok, a miniszterek személyes anyagi felelősségének a behozásával is sokat tehetne azért, hogy egy kiegyensúlyozottabb és felelősségteljesebb gazdálkodás legyen a magyar államháztartáson belül.
Azt gondolom tehát, hogy jó a javaslat, köszönjük a polgári kormány időszakának az elismerését Gyurcsány Ferenc részéről, de ahhoz, hogy ez valóban ne csak egy kommunikációs bejelentés legyen, szükség van még erre a kiegészítésre. A Fidesz egyébként ezeket be fogja nyújtani a törvényjavaslatokhoz.
Most beszéljünk arról is néhány szóban, hogy mivel próbálkoztak eddig, hogyan próbálták eltüntetni annak a rossz gazdálkodásnak a következményét, amelyet ma már egyre inkább látunk. Először is hitelt vettek fel - beszéltem arról, hogy az államadósság milyen mértékben növekedett meg -, 16 000 milliárd forint fölött van most a magyar államadósság, ami azt jelenti, hogy bizony minden magyar állampolgár, sőt a gyerekeink, unokáink is vastagon fizetik majd az elmúlt években felvett több mint 8000 milliárd forintos hitelt. Ez az út, látjuk, nem vezet sehova, nehezíti az ország helyzetét, ettől euró aztán soha nem lesz, hogyha ez így megy tovább.
A második, amivel próbálkoztak, hogy állami vagyont adtak el - nos, ebben aztán, azt gondolom, ötlet ötlet hátán volt. Láttuk, hova vezetett ez is: eladták a MOL-részvényeket, most még azt a maradék 1 százalék fölöttit is el akarják adni; eladták a Richternek az állami részét, eladták a Postabankot, a Konzumbankot (Kuncze Gábor: Helyesen!), most éppen az FHB-t értékesítik. Kuncze Gábor lelkesen kiabál, hogy helyes. Kedves Kuncze Gábor, akkor válaszoljon már arra a kérdésre, hogy amikor a Postabankot eladták 100 milliárd forintért, az ön frakciótársa, kollégája, Csillag István miniszter azt ígérte nekünk, hogy abból a pénzből majd az M5-ös autópálya építését fogják finanszírozni. Hova költötték ezt a pénzt? Mert ennek a pénznek egy fillére nem fordítódott arra az építésre, amire egyébként szüksége van az országnak. Jól tudja, hogy milyen konstrukció keretében épült az M5-ös további szakasza. Tehát eladták a közvagyont, eladták az állami vagyont, és a befolyt több ezer milliárd forint pedig nem tudott hasznosulni, hiszen a rossz gazdaságpolitika miatt új munkahelyek nem tudtak teremtődni.
A harmadik dolog, amivel kísérleteztek, és ami, úgy látszik, megy tovább, az adóemelés - igen, adóemelés. Jól látjuk, hogy 2006 és 2007 is mit tartogat a számunkra. Én azért hadd szóljak arról, hogy ha mondjuk, megpróbáljuk az egy főre vetített adóemelések összegét kiszámolni, akkor mire is jutunk. Ebben az esztendőben emelték meg az evának az összegét 15-ről 25 százalékra, ettől 63 milliárd forintot várnak, 100 ezer fő az érintetti kör, ez azt jelenti, hogy egy ilyen evás vállalkozónak 5-600 ezer forinttal növelték meg a terheit. Tőkejövedelmek adója: körülbelül 430 ezer fő érintett, 28 milliárd forint pluszbevételt várnak ettől, egy főre vetítve 65 ezer forint a többletteher csak ettől az adóteher-növeléstől. Természetbeni juttatások terheinek emelése: körülbelül 200 ezer főt érint, várnak ettől több mint 30 milliárd forintot, 150-160 ezer forint a tehernövekedés egy esztendőre vetítve egy ilyen adózónak. És a sort lehetne folytatni. A magánszemélyek szolidaritási adójánál 90 ezer fő az érintetti kör, ettől várnak 24 milliárd forintot, egy főre vetítve 260 ezer forint többletteher-növekedés várható csak ettől az adóintézkedéstől, csak ettől. És nem akarom most itt felsorolni, hogy a többinél, a jövedékiadó-módosításnál, a tb-járulékok emelésénél milyen tehernövekedés van. Tudják jól, beszéltünk erről már hosszabban ebben a Házban, hogy akár csak a nyugdíjasok munkavállalási terheinek a növekedése is milyen módon nehezíti meg a munkavállalás lehetőségét. Azt kell tehát mondanom, hogy ez a gazdaságpolitika ebből a szempontból messzire nem fog vinni.
Mire volna szükség? Önök abba az irányba indultak el, hogy adónöveléssel, járuléknöveléssel tüntessék el a hiányt. Jól látjuk, hogy ez magasabb újraelosztási hányadot és magasabb jövedelemcentralizációt jelent, magyarán több pénzt vesznek el a vállalkozásoktól és az emberektől, és több pénzt osztanak ennek kapcsán újra.
(12.40)
Fenntartjuk a véleményünket - és ezért is kifogásoltuk a konvergenciaprogramot -, hogy Magyarországnak, egy külkereskedelmét tekintve mélyen integrálódott országnak a kis állam irányába kell elindulni, olyan állam irányába, ahol nem a jövedelemcentralizációt növeljük, nem több pénzt veszünk el az emberektől, hanem az állami kiadások csökkentésével megpróbáljuk ezt a pénzt az embereknél hagyni. Ebből a szempontból a konvergenciaprogram sem hozott újat az elmúlt négy évhez képest, hiszen önök a könnyebb ellenállás irányába indultak el.
Mi lesz ennek a következménye? Az egyik a feketegazdaság növekedése. Vannak különböző kutatói becslések, én hoztam magammal itt egyet, ennek a forrása a linzi egyetem egy felmérése Közép-Európában, ami azt mondja, hogy a bruttó hazai terméken belül körülbelül 26-27 százalék ma Magyarországon a feketegazdaság aránya. Van, aki ennél többre becsüli, van, aki ennél kevesebbre; szerintem ez egy nagyjából jó hozzávetőleges szám.
Ha most önök megnézik, hogy a 2007-es költségvetésben 25 000 milliárd forint a magyar bruttó hazai termék, akkor azért jól látható, hogy itt nagyságrendekkel nagyobb összegről van szó, mint amit most megpróbálnak az emberektől beszedni. 5-6000 milliárd forintról beszélünk. Ha önök adót emelnek, ha növelik a járulékok terheit, azt erősítik újra, hogy a magyar vállalkozók egy jelentős része a kiskaput keresse, és megpróbálja eltüntetni a jövedelmét a feketegazdaság különböző csatornáin. Önök ahhoz járulnak hozzá, hogy Magyarország ne, mondjuk, Csehország, Svédország vagy Dánia irányába mozduljon el a feketegazdaság arányát tekintve, hanem Ukrajna, Oroszország vagy Románia legyen a minta a feketegazdaságot tekintve. Nem hiszem, hogy ez egy jó megoldás lenne.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány szót azokról a javaslatokról, amelyekről Kovács Tibor itt már beszélt, én is szeretnék néhány pontot érinteni a törvényjavaslat pontjai közül. Az egyik az Államkincstár működése.
Nem tölt el bennünket nyugalommal, hogy az Államkincstár élén most egy újabb tisztogatást hajtottak végre, és azt a bukott államtitkárt tették oda, akit egyébként a Pénzügyminisztériumból most rúgtak ki. Ez az államtitkár volt az, aki komolyan vette Gyurcsány Ferencnek azt a mondatát, hogy most már nem kell hazudni, és elmondta nekünk és a nyilvánosságnak, hogy 2008-tól ingatlanadó lesz mindenki számára, és hogy évi 30-40 ezer forintot kell majd egy átlag, 8-9 millió forintos lakás vagy ház után fizetni - abban a pillanatban már repült is szegény Katona Tamás. De ne aggódjunk érte, meg sem állt az Államkincstár éléig, most a Magyar Államkincstár van rábízva, ezt az intézményt fogja vezetni.
Privatizáció. Ebben a törvényjavaslatban megint felhatalmazást adnak a pénzügyminiszternek, hogy saját maga döntsön privatizációs bevételekről. A Budapest Airportnál világosan láttuk, hogy ha ez Veres Jánosra van bízva, akkor Veres János ezt a pénzt elkölti. Az Állami Számvevőszék elnöke mondta el, hogy a befolyt 464 milliárd forintból, amit a Ferihegyi repülőtérért kaptak, 60-at költöttek el adósságcsökkentésre, és 400 milliárd forintot a folyó kiadásokra használtak fel.
Tisztelt Kovács Képviselő Úr! Ön szerint jól van ez így? Ön szerint helyes az, hogyha az állami vagyon felélését megint a folyó kiadásokra használjuk fel, és Veres János dönt arról, hogy mire is menjen ez a pénz? Szerintünk nem helyes.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A harmadik dolog a járulékok kérdése, és itt az őstermelőket szeretném kiemelni, bár ugyanilyen fontos szerintem a háztartásbeliek tehernövekedése is. Ismerjük végre el, hogy aki háztartásbeliként otthon van, gyermeket nevel, az legalább olyan értékes munkát végez, mint mondjuk, az a közalkalmazott, köztisztviselő vagy bárki más, aki egyébként más munkahelyen dolgozik. Miért akarják most büntetni az otthon maradt, gyermekét vagy gyermekeit nevelő háztartásbelieket?
Itt van az őstermelők kérdése is. Az őstermelőnek szembe kell nézni jövőre a román és a bolgár csatlakozással az Európai Unióban, az ideérkező mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékekkel, egy fillér támogatást a magyar államtól ők nem kaptak, és most még a nyakukba tesznek egy újabb járulékterhet. Az a cél, hogy felszámoljuk az őstermelést Magyarországon, az őstermelői gazdálkodást megszüntessük? Hogyha ez a cél, akkor ez a törvényjavaslat a legjobb úton jár efelé.
Van még egy negyedik dolog, amit szeretnék megemlíteni, ez az önkormányzatok címzett és céltámogatása. Önöknek négy évig eszükbe sem jutott, hogy az önkormányzatok gazdálkodását szűkítsék a címzett és céltámogatások megszüntetésével. Most, hogy október 1-jén az ellenzéki pártok és az ellenzéki képviselők nyertek, hirtelen nagyon sürgős lett ennek a forrásnak a megszüntetése.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt MSZP-s és SZDSZ-es Képviselőtársaim! Azt kell önöknek mondanom, hogy a dolog nem elegáns. A dolog nem elegáns, szűkíti a települések jövő évi kilátásait, szűkíti a településeken élő embereknek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a mindennapi lehetőségeit. Ezért és az előbb elmondottakért mi ezt a törvényjavaslatot nem tudjuk támogatni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
