DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Az kétségtelen tény, egy jogalkotási kuriózum az, amely előttünk fekszik az asztalon. Én sem emlékszem arra, hogy a 16 éves eddigi országgyűlési pályafutásunk során ilyen javaslattal találkozhattunk volna. Ha jól néztem, akkor talán majdnem 300 törvényt módosít összességében a törvényjavaslat. Ez is egészen biztosan párját ritkító, ahogy az államtitkár úr szóhasználatát visszaidézem, gigantikus törvényjavaslatról van szó. Valóban nagyon érdekes jogtörténeti emlék is lesz majd egyszer minden bizonnyal. Nagyon nagy munka fekszik mögötte - ezt rögtön az elején érdemes itt megemlíteni és elismerésként is elmondani.
Én csak néhány szempontra szeretném felhívni a figyelmet, amelyek ennek a technikai jellegű javaslatnak különösen nagy közjogi és esetleg politikai jelentőséget is adhatnak.
(22.00)
Amit liberális politikusként a javaslat legfontosabb pontjának tartok, az az, hogy az egy újabb lépést jelent a magyar alkotmányosság továbbfejlesztésében, az időről időre óhatatlanul is jelentkező közjogi kérdőjelek feloldásában. A kormánynak ugyanis a hatályos alkotmány rendelkezései a kormányzati struktúra kialakításában nagy szabadságot adnak, ezt tudjuk mindannyian, ma is hallhattuk. Az alkotmány logikája szerint ugyanis a végrehajtói feladatok ellátásáért a kormányt terheli a felelősség. Ennek a feladatának azonban csak akkor tud eleget tenni és megfelelni, ha felesleges és garanciális szempontokból sem indokolható bürokratikus eljárások nélkül a folyamatosan változó igényekre rugalmasan, gördülékenyen és gyorsan reagálva tudja elképzeléseinek és a társadalom által támasztott igényeknek megfelelően alakítani a közigazgatás szervezetrendszerét.
Márpedig jelenleg azzal, hogy az ilyen kisebb-nagyobb szervezetátalakítások esetében minden egyes alkalommal törvényeket is módosítani kell, a mindenkori kormányzat döntéseinek érvényesítése jelentősen lelassul, és körülményessé válik. Ez pedig azt is jelenti, hogy a kormányok csak döcögősen tudnak megfelelni az alkotmányban rájuk rótt felelősségnek. A javaslat ezen az ellentmondásos közjogi helyzeten változtat, egyértelművé téve a szervezetalakítással kapcsolatban fennálló felelősségek megosztását a kormány és az Országgyűlés között. Még egy tényező, amely alátámasztja a javaslat helyességét: nyilvánvaló, hogy az államigazgatás rendkívül szerteágazó és nagy számú, az Országgyűlés által törvényekben meghatározott feladatait konkrétan milyen szervezetrendszerrel optimális megoldani, a végrehajtói hatalmi ág rendelkezik minden szükséges információval.
A javaslat elfogadása esetén azzal a szintén jelentős következménnyel is járna, hogy csökkenne az Országgyűlés ügyterhe. Olyan formális előterjesztések tárgyalásától szabadulna meg a parlament, amelyekkel eddig elvi indok nélkül, a kormányzati felelősség meglétére való gyakori hivatkozással kellett foglalkoznia. Ez pedig azt jelenti, hogy több idő és energia jut más, érdemi jogszabálytervezetek alapos bizottsági és plenáris megvitatására. A bizottságokban és a frakciók mellett dolgozó szakértőknek is kevesebb dolguk lesz a jellemzően nagy terjedelmű és technikai jellegű módosításokat tartalmazó törvényjavaslatok áttanulmányozásával. Ezzel pedig véleményem szerint azt sem hiú ábránd elvárni ettől a javaslattól, hogy az Országgyűlés szakértői háttérmunkájának színvonala is nőni fog. Csökkenni fog az a gyakran hangoztatott szaktudásbeli deficit, amely az Országgyűlés és a kormány között fennáll.
Fontos hangsúlyozni, hogy a törvényjavaslat a kormányzati szervezetalakítással és nem a szervezetátalakítással kapcsolatos törvénymódosításokat tartalmazza. Tehát egyetlen olyan passzust sem tartalmazhat, amely tartalmilag változtatná meg az egyes államigazgatási feladatokra, az érintett szerv által gyakorolt hatáskörökre vonatkozó hatályos szabályokat. Ha e követelményt az elfogadott törvény is tükrözi majd, úgy alaptalan minden olyan félelem, amely szerint ez a törvény szerveket szüntetne meg, hatásköröket vonna meg, vagy biztosítana valamely szerv számára. Az iménti felszólalásból hallhattuk, hogy több tízezer lehetséges alkalmazott elbocsátásáról és egyebekről lehet szó. Nos, nem ez a törvény lesz az, amely ezért felelőssé tehető vagy egyáltalán okolható. Lehet ilyen lépéseket tenni, de ez a törvény egy ésszerűsítést, egy racionalizálást hajt végre a magyar jogrendben.
Az eddig felsoroltakból következik a javaslat politikai jelentősége, amit éppen abban látok, hogy teljesen egyértelmű, a legnagyobb igyekezettel sem lehet pártpolitikai, netalántán ideológiai jelentőséget tulajdonítani ennek a javaslatnak. Az elérni kívánt célok, így a kormányzati szervezetalakítási szabadsággal kapcsolatos alkotmányos szabályok érvényre juttatása, az akár a jogbiztonság sérelmét is elérő helytelen kodifikációs gyakorlat gyökeres megváltoztatása és az Országgyűlés tehermentesítése a felesleges törvényalkotási feladatok alól, mind olyan célok, amelyekben nem lehet vita közöttünk, az egyes pártok, egyes frakciók képviselői között. Ráadásul, áttekintve a javaslat által a fenti problémákra adott válaszokat, úgy gondolom, hogy gyakorlati, szakmai, jogtechnikai szinten sem robbanhat ki közöttünk ebben a tekintetben óriási szócsata.
(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ez ugyanis egy jól előkészített, alaposan végiggondolt és egységes megoldásokkal szolgáló javaslat. Úgy gondolom, hogy a minden párt által állandóan és régóta emlegetett politikai konszenzusteremtés esélyeit az ilyen jellegű, mind céljaiban, mind eszközeiben senki által meg nem kérdőjelezhető törvényjavaslatok közös megszavazásával lehet növelni. Emiatt is kérem az ellenzéki kollégákat, hogy szavazatukkal majd ők is támogassák ezt a törvényjavaslatot.
Természetesen a javaslat kisebb hibákat tartalmazhat, erre nyilvánvalóan érdemes odafigyelni a bizottsági vitában és a jövő héten is tartó részletes vitában. Néhány módosító javaslatot Wiener György képviselő úrral mi is benyújtottunk, nyilván érkezhetnek máshonnan is ilyen típusú javaslatok. Én egyetlenegy érdemi dologra szeretnék kitérni, és hogy ne csak a támogató véleményem jelenjen meg, benyújtottam egy olyan módosító javaslatot is, amely tükrözi a Szabad Demokraták Szövetségének, a liberális pártnak az ellenvéleményét is. Ez rögtön a törvényjavaslat 1. §-ának (3) bekezdésében a kormány üléseinek dokumentálása című törvényhelyben mutatható ki. Nem értünk egyet azzal, hogy csak összefoglalók készüljenek a kormányülésről.
Egy hosszú-hosszú évek óta tartó politikai vita, és mint ismert korábbról is, jelentős politikai vita egyfajta jogszabályi rögzítése az, ami itt látható. Kétségtelen tény, hogy korábban ismert volt az a gyakorlat, hogy készültek jegyzőkönyvek, hangfelvételek a kormány üléséről, és készült összefoglaló is bizonyos kormányülésekről. Úgy gondolom, hogy történeti szempontból nagyon nagy jelentősége van annak, hogy a kormányülésen elhangzottak dokumentálásra kerüljenek. Természetesen most nem a nyilvánosságra hozatalról beszélek, az egy másik kérdés. Az én módosító javaslatom azt a célt tűzte ki, hogy ezek a hangfelvételek, amelyek útján rögzíteni lehet a kormányülésen elhangzottakat, a törvény erejénél fogva szerepeljenek a magyar jogrendben, és lehetőséget adjanak arra, hogy a történészek megismerhessék azt, hogy a kormányülésen ki milyen véleményt fogalmazott meg.
Számos probléma adódott abból az elmúlt időszakban, hogy ilyen rögzítés, már nem a mostani vagy az ezt megelőző, hanem egy korábbi kormányzati ciklusban, ilyen hangfelvétel nem készült. Ha ilyen felvételek készülnek, és megfelelő időintervallum után azok kutathatók lesznek, esetleg nyilvánosságra hozhatók lesznek, történeti szempontból nagy jelentőséggel bír. Ez az egyetlen olyan érdemi módosítás, amit mi a törvényjavaslathoz benyújtottunk, a többi inkább technikai és pontosító jellegű. Mindemellett, miután ez egyébként egy elenyésző, kis hányadát alkotja ennek a törvényjavaslatnak, és talán sikerül is benne egyezségre jutnunk, a Szabad Demokraták Szövetsége messzemenőkig támogatja ezt a törvényjavaslatot, nagyon szükségesnek és fontosnak tartja, bár egy nehezen értelmezhető, de jogalkotási szempontból korszakos jelentőségű törvényjavaslat.
Reméljük, hamarosan, mondjuk, a jogalkotásról szóló törvény is követni fogja ezt itt a parlamentben, amely újabb jelentős lépés lehetne. Ismerjük mindannyian az előkészített javaslatot, hiszen sokszor vitattuk már. Örülnék, ha ismét elénk kerülhetne.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
