DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban, vezérszónoki körben én jelentkeztem hozzászólásra. Tisztelt Ház! Igyekszem a frakciónk részéről nagyon méltányos kritikát mondani ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, magyarul: megtehetném azt, hogy tíz perc alatt csak a törvényjavaslat hibáit és hátrányait ecseteljem, erre egyébként a bizottsági üléseken részt vevő fideszes képviselőtársaim véleményei bőven szolgáltatnak muníciót. Azonban tényleg úgy helyes, ha ehhez a törvényhez azt is elmondjuk, hogy mi az, amiben egyet tudunk érteni, és mi az, ami a mi elképzeléseinkkel is egyezik.
A kiindulópontja ennek a törvényjavaslatnak az az alkotmányos rendelkezés, amely a kormány számára egy szervezetalakítási szabadságot ír elő. Ezzel, nemcsak azért, mert ezt az alkotmány előírja, hanem mert mi magunk is így látjuk, így gondoljuk, ez a felfogásunk, egyetértünk természetesen, és ennek minden egyes konzekvenciáját hajlandóak vagyunk tudomásul venni. Nem véletlen, hogy megszavaztuk azt az alkotmánymódosítást, amely nélkül ez a törvényjavaslat most nem kerülhetett volna a Ház elé, vagy legalábbis ennél sokkal nehezebb és bonyolultabb módon lehetne módosítani a vonatkozó törvényeket. Tehát egyetértünk abban, hogy a kormánynak egy szervezetalakítási szabadsága van.
(21.50)
Azt hiszem, nagyjából abban is egyet lehet érteni, amit Wiener képviselő úr a felvezetőjében elmondott, hogy első megközelítésben a törvény egy kodifikációs, jogtechnikai jellegű javaslat, vagy ha úgy tetszik, deregulációs javaslat, de valóban második megközelítésben jelentős terjedelmű, jelentős mélységű változást fog előidézni ez a törvényjavaslat az államigazgatási szervezetrendszerben. Mondjuk úgy, hogy a kiindulópontokban egyet tudunk érteni. Hozzáteszem, hogy innentől kezdve már viszont csak a kételyeink megfogalmazása, a kételyeink tűnnek erősebb érveknek a törvényjavaslattal szemben. Ezért a végső álláspontunk az, hogy nem támogatjuk a törvényjavaslat elfogadását.
Hadd mondjam el, hogy milyen kételyek merülnek fel. Az első problémánk az - lehet, hogy ez formainak tűnik, de mégiscsak jelentősége van ennek is -, hogy ez egy 400 oldalas törvényjavaslat az indoklásával együtt, ráadásul ahogyan mondta Wiener képviselő úr, és én magam is idéztem, hatásában az egész államigazgatási szervezetrendszer átalakítására kiható hatású javaslat, ezért egyszerűen méltatlan. Méltatlan, és a törvényjavaslat jelentőségéhez nem adekvát az, hogy este tíz órakor egy egyórás vita után lezárjuk a törvényjavaslat tárgyalását.
Nem véletlen, hogy a Fidesz a mai parlamenti ülés napirendjének a megállapításánál azt indítványozta, hogy az általános vitája a mai napon ne záruljon le. Az most egy könnyebbséget jelent, ha az elnök úr úgy dönt, hogy valóban elfogadva az MSZP javaslatát, holnap 17 óráig lehet benyújtani a módosító indítványokat, ehhez magam is csatlakozom, de ez nem oldja meg a problémát. Jobb lett volna ezt a törvényjavaslatot legalább két hétig általános vitán tartani, mert úgy van az, ahogyan Wiener György úr mondta, hogy számos pontatlansága, kisebb-nagyobb hibája van a törvénynek azon túl, hogy még nem látjuk a hatásait.
A javaslatnak szerintünk a legnagyobb hibája az, hogy miközben az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium egy kodifikációs javaslatként fogja fel, valójában a hatásaival nem számol a törvényjavaslat. Nem én vagyok az első, aki ebben a Házban szóvá teszem, hogy a törvényjavaslatok mellett az úgynevezett hatásvizsgálatokat nem látjuk. Tehát ebben a javaslatban pont az van benne, az a szándék van benne, hogy a kormány át akarja alakítani az egész államigazgatási szervezetrendszert. Csak akkor lehetne megnyugtató módon és teljes lelkiismeretünkkel dönteni erről a törvényjavaslatról, ha látnánk, hogy hova akar a kormány eljutni, milyen szervezetrendszert akar felállítani a jelenlegi szervezetrendszer helyett.
Azért nem gondolom, hogy a kormány szervezetalakítási szabadságát ilyen tágan kellene értelmezni, hogy a kormány elindít egy folyamatot a parlamentben egy törvényjavaslattal, de a képviselőknek nem mutatja meg, hogy a kormányrendeletekben, amelyek ki fogják fejteni e törvényjavaslat konkrét mechanizmusát, a konkrét szervezetrendszert... - ezt az országgyűlési képviselőknek látniuk kellene azzal együtt, hogy ezt a törvényjavaslatot tárgyalják. Nagyon hangsúlyosan hiányoljuk azt, hogy nem látjuk ennek a folyamatnak a végét, milyen szervezetet akar kialakítani a kormány.
Éppen ezért a jelenlegi állapotában úgy tűnik, és ez is oka annak, hogy nem fogjuk ezt a törvényjavaslatot megszavazni, hogy egy közigazgatási zűrzavar következik ezután. Az fog történni, hogy igazából egy fél évig nem fog tudni magához térni a közigazgatás. Nem pontosan e miatt a törvény miatt, hanem a miatt a szervezetátalakítás miatt, amely ebből a törvényből következik, legalább egy fél évig, a jövő év közepéig a már most is meglehetősen döcögősen dolgozó államigazgatás további bizonytalanságban lesz, és nem fog tudni e törvény hatásaitól dolgozni. Zűrzavar lesz, gyakorlatilag az államigazgatás diszfunkcionális működést fog mutatni. A nem szavazatunkkal, azzal, hogy elutasítjuk ezt a javaslatot, arra is fel akarjuk hívni a figyelmet, hogy a kormány szervezetalakítási szabadságába az is beletartozik, hogy ezért az esetleges zűrzavarért, esetleges diszfunkcionális működésért az ellenzék nem vállalja a felelősséget, ezért csak a kormánynak, illetőleg a kormánypártoknak kell vállalni a felelősséget.
Ha ebből a következő fél évben az államigazgatásban tényleg károk, működési zavarok következnek, akkor ezért bizony a kormánynak kell vállalnia a felelősséget. Nem csodálkoznék azon, ha ennek a törvénynek az újabb és újabb módosításai egyébként rövidesen újból a Ház elé kerülnének, mert ahogy valóban Wiener György is utalt rá, nem sikerült tökéletesre csiszolni ezt a törvényt, ami már egyébként magából a terjedelméből is adódik. De hát az egész államigazgatást nem lehet statikus módon kezelni, hanem természetesen a különböző törvényhozási folyamatok érintik az államigazgatást, és ezért vissza kell majd hozni ide a Ház elé e törvény újabb és újabb módosításait.
A másik vagy sokadik ok, amely miatt nem támogatjuk a törvényjavaslatot, hogy úgy látjuk, e törvényjavaslatnak a kormány számára az egyik legfontosabb célja az, hogy jogalapot teremtsen az akár tízezres nagyságrendű elbocsátásokhoz, tehát a köztisztviselők elbocsátásához. Ugyanis hogy fog kinézni ez a folyamat, aminek ez a törvény az első lépése? Úgy fog kinézni a folyamat, hogy most a parlament lehetővé teszi államigazgatási szervek, hivatalok, hatóságok összevonását, regionális átszervezését és a többi, ezt utána kormányrendeletek formájában meg fogják tenni, és utána a folyamatnak az lesz a vége, hogy akinek nem jut feladat, azt el fogják bocsátani, és ez tízezres nagyságrendű elbocsátási hullámot fog jelenteni.
Önmagában természetesen azt nem lehet kifogásolni, ha egy államigazgatási feladatot nem kíván ellátni vagy nem olyan létszámmal kíván ellátni a kormány, mint ahogyan eddig ellátott, önmagában nem lehet ezt kifogásolni, azt azonban kifogásolni lehet, hogy a közszolgálatban dolgozóknak bizonyos védettséget jelentenek a törvényi garanciák, és e törvényi garanciák alól gyakorlatilag kihúzzák a talajt az ilyen törvénymódosítások. E törvénymódosításnak többek között az a célja, hogy az átszervezésre hivatkozva lehessen elbocsátani ilyen sok embert.
Én ezt a törvényjavaslatot az alkotmányügyi bizottság ülésén egyébként egy cinikus törvényjavaslatnak tartottam, pontosan azért, mert ahogy az államtitkár úr is elmondta, tulajdonképpen ez egy jó szándékú deregulációs és jogtechnikai javaslat, és a végén több ezer embernek nem lesz munkája. Ez lesz tulajdonképpen a törvényjavaslattal elindított átszervezési folyamat vége. Hangsúlyozom, nem azt mondom, hogy közvetlenül ebből a törvényből következik az elbocsátás, de azt mondom, hogy a közigazgatási átszervezéseknek, amelyeknek ez az első lépése, egy nagy arányú elbocsátás lesz a vége. Tisztességesebb lenne, ha a kormány ebben a tekintetben őszinte lenne, és nem egy ilyen kodifikációs bravúrral próbálná elindítani ezt a folyamatot.
Tisztelt Ház! Összefoglalva tehát, amiben egyet tudunk érteni, az maga az alkotmányos kiindulópont, hogy a kormánynak joga van és alkotmányos joga az, hogy a szervezetalakításban szabad kezet kapjon. Ezt az ellenzék tudomásul veszi. Azt azonban nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni, és nem vagyunk hajlandóak szó nélkül szemlélni, hogy e törvényjavaslat következtében az államigazgatás legalább fél évre megbénuljon, az államigazgatás olyan állapotba kerüljön, amely káros nemcsak a kormány munkájára nézve, hanem bizony az államigazgatást mint szolgáltatást igénybe vevő állampolgárok számára is káros hatása lesz ennek a folyamatnak. Összefoglalóan: nem támogatjuk a törvény megszavazását.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)
