DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Első közelítésben úgy tűnik, hogy egy nagy terjedelmű, technikai törvényjavaslattal állunk szemben, amely átnevez szervezeteket, tulajdonneveket köznevekkel vált fel, és lényegében mindössze kodifikációs módosításokat hajt végre a magyar jogrendszeren, illetőleg az államszervezeten.
Második közelítésben azonban nyilvánvalóvá válik, hogy teljesen új alapokra helyezi ez a rendkívül nagy terjedelmű törvényjavaslat a magyar államigazgatást. Ám nem egyszerűen teljesen új alapokra helyezi, hanem - szemben az ellenzéki vélekedésekkel - az alkotmányos rendnek megfelelő bázist teremt a magyar államigazgatási szervezetrendszer működése számára. Melyek azok az alapvető jelentőségű alkotmányos szabályok, amelyek ezt a törvényjavaslatot megalapozzák?
Mindenekelőtt az alkotmánynak az a rendelkezése - ez az alkotmány 40. §-ának (3) bekezdése -, amely szerint a kormány az államigazgatás bármely ágát közvetlen felügyelete alá vonhatja, és erre a célra külön szerveket hozhat létre. Szintén alkotmányos alapot jelent a 2006. évi LIV. törvény 1. §-ával elfogadott új alkotmányos rendelkezés, amely szerint törvény minisztérium, miniszter vagy központi közigazgatási szerv elnevezését - és nemcsak központi, hanem általában közigazgatási szerv elnevezését - a jelen lévő országgyűlési képviselők több mint felének szavazatával elfogadott törvénnyel módosíthatja.
Vegyük figyelembe azt is, hogy az Alkotmánybíróság - mint erre már államtitkár úr utalt - szintén értelmezte a hatályos alaptörvényünket, és így például az indoklásban is megemlített, 50/1998-as alkotmánybírósági határozatával kimondta, hogy a kormányt szervezetalakítási autonómia illeti meg; a kormány teljes mértékben alkotmányosan jár el akkor, amikor az alkotmány keretei között és természetesen a hatályos törvényeket is figyelembe véve megállapítja az államigazgatás szervezetrendszerét.
(21.40)
Tehát semmiféle olyan elem nem található ebben a törvényjavaslatban, amely az alkotmányos berendezkedéstől, illetőleg annak elveitől eltérne. Sőt, úgy is fogalmazhatnánk, hogy igazából most valósul meg a hatalommegosztás elve, mert eddig a kormány önálló jogkörének gyakorlását számos, országgyűlési hatáskörben megalkotott törvény korlátozta. Természetesen ez a törvényjavaslat is az Országgyűlés számára igen komoly jogosítványokat tart fenn, egyébként az alkotmány előírásainak megfelelően.
Ha megnézzük, hogy milyen jogi normák szabályozzák - e törvényjavaslat értelmében és egyben figyelembe véve a 2006. évi LVII. törvényt is - az államigazgatási szervek felépítését, feladat- és hatáskörét, akkor azt láthatjuk, hogy a minisztériumok felsorolásáról természetesen továbbra is törvény rendelkezik, miként ezt az alkotmány előírja. Csakhogy a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényhez nem kell egy pótlólagos törvényjavaslatot majd benyújtani - mint ez történt '98-ban és 2002-ben egyaránt, amely átrendezte az új szervezeti felállásnak megfelelően a minisztériumok feladat- és hatásköreit -, hanem e törvény alapján lehetőség nyílik arra, hogy külön törvényjavaslat benyújtása nélkül és a joganyag radikális átrendezése nélkül lehetőség nyíljon arra, hogy keresztülvezessék a változtatásokat a jogrendszeren. Hogyan történik ez? Úgy történik, hogy a minisztériumok feladat- és hatáskörét a kormányrendeletben megállapított, úgynevezett minisztériumi statútumok tartalmazzák. Eddig is ez volt a helyzet, de törvények is meghatároztak minisztériumi elnevezéseket, miként erre például Csiha Judit képviselő asszony is utalt, és jelenleg számos olyan törvény van hatályban - és egyben törvényerejű rendelet is -, amelyek már régóta megszűnt szerveket nevesítenek.
Ezért szükséges az, hogy ne földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterről beszéljünk, hanem beszéljünk arról, hogy van az agrár- és vidékfejlesztésért felelős miniszter, a földügyekért felelős miniszter, a növényegészségügyért felelős miniszter, az állategészségügyért felelős miniszter, az erdőgazdálkodásért, a vad- és halgazdálkodásért felelős miniszter, az élelmiszer-biztonságért, az élelmiszeriparért felelős miniszter, és így tovább; mert egyáltalán nem biztos, hogy ezek a tevékenységterületek, ezek a funkciókörök mindig egyazon tárcához tartoznak majd.
Ugyanakkor azt is világosan látni kell, hogy a kormányhivatalok e törvényjavaslatban is - csakúgy, mint a 2006. évi LVII. törvényben - egyfajta kiemelt státussal rendelkeznek. Az a négy kormányhivatal, amelyet a 2006. évi LVII. törvény nevesít, továbbra is törvény által szabályozott szervezet lesz, szemben a többiekkel, a központi hivatalokkal, amelyek létesítéséről ezután kormányrendelet dönt majd. E téren egyébként nem történik semmilyen érdemi változás, hiszen a 2006. évi LVII. törvény egyértelműen kimondja azt, hogy kormányhivatalt törvény, központi hivatalt pedig kormányrendelet hoz létre. Semmiféle titkosságról nincs itt szó, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hiszen a kormányrendeleteket is ki kell hirdetni, a kormányrendeletek mindenki számára megismerhetőek.
A központi hivatalok rendszerét tehát ez a kormányrendeleti jogszabályháló fogja szabályozni, s azt is világosan látnunk kell, hogy ha a központi hivatalokról, illetőleg a területi államigazgatási szervekről kormányrendeletek döntenek, akkor a fórumrendszer, illetőleg a szakhatósági hozzájárulások elfogadására jogosult szervek körének meghatározása sem történik ezt követően törvényi szinten. Ennek következtében módosul a közigazgatási eljárásról szóló 2004. évi CXL. törvény, s ennek következtében kerülnek ki a törvényekből a szakhatósági eljárásokra, szakhatósági hozzájárulásokra történő utalások.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a szabályozás első közelítésben bonyolult, második közelítésben azonban rendkívüli mértékben leegyszerűsíti a jogrendszer kezelését, lehetővé teszi azt, hogy ne kelljen számtalan jogszabályt módosítani egyszerűen azért, mert elnevezésbeli változások történtek.
Természetesen azt is világosan látnunk kell, hogy mindezek a változtatások, mindezek a módosítások egy ilyen hatalmas, átfogó törvényjavaslatban nem történhetnek meg hibák nélkül, hiszen itt az átnézett joganyag mennyisége valóban felmérhetetlen, és senkitől sem lehet elvárni, hogy megnézze, hogy hány törvényt, illetőleg hány törvényerejű rendeletet kívánnak módosítani az előterjesztők. Ebből a munkamennyiségből pedig szükségszerűen következik az, hogy kisebb hibák, hiányosságok belecsúsztak a tervezetbe, ám ezek néha valóban csak elírást jelentenek. Ugyanakkor vannak elvi alapok is.
Ellenzéki képviselőtársam részéről elhangzott az a kifogás, hogy hol hatóságról, hol hivatalról beszél a törvényjavaslat. A magyarázat azonban e téren rendkívül egyszerű: hatóságról abban az esetben beszél a törvényjavaslat, ha az adott szerv, illetőleg szervtípus - hiszen a konkrét szervezeti felépítésről kormányrendelet dönt majd - államigazgatási hatósági jogkörrel rendelkezik, tevékenységében alkalmazza az általam előbb már említett 2004. évi CXL. törvény előírásait. Amennyiben nem rendelkezik hatósági jogkörrel egy szervezet, akkor nem nevezi hatóságnak a törvényjavaslat ezt az intézményt, hanem valóban felváltva használja a szerv, hivatal vagy más megjelölést.
Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a kormányrendeletek teljes pontossággal tartalmazni fogják majd, hogy hogyan épül fel egy szervezetrendszer, melyik a központi szint, melyik a területi, illetőleg a helyi szint. Nagy előnye ennek a törvényjavaslatnak az is, hogy egyszerre valósítja meg a központi, illetőleg a területi államigazgatás reformját, amit eddig egyetlen kormány sem tudott elvégezni.
Éppen azért - s a törvényjavaslat egyéb előnyei miatt is - azt javasolom az Országgyűlésnek, hogy fogadja el ezt a törvényjavaslatot, természetesen alapos vita után, figyelembe véve a benyújtandó módosító indítványokat is, egyben kérem tisztelt házelnök urat arra, hogy a módosító indítványok benyújtásának határidejét kedd 17 órában állapítsa meg.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(A jegyzői székben dr. Hende Csabát Móring József Attila váltja fel.)
