HOCK ZOLTÁN
HOCK ZOLTÁN
HOCK ZOLTÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt megfogyatkozott Ház! Elhangzott a szocialista bizottsági véleményt elmondó Csiha Judit részéről az, hogy ez egy jogalkotási monstrum. De mondhatnánk dinoszauruszt is. Mennyiségét tekintve valóban egy monstrumról van szó, de azért a minőségét tekintve lehetett volna rajta sokat javítani.
Az új ciklus megalakulása kapcsán az ellenzék segítséget nyújtott a kormánypártoknak, illetve a kormánynak az alkotmány módosításához, annak érdekében és azt a nagyon fontos gesztust megtéve, hogy egy választást követő győztes többségnek joga van arra, hogy az általa megválasztott és támogatott kormányon keresztül kialakítsa a saját szervezetét, és lehetővé tette azt, hogy feles törvényekkel ennek megfelelően alakíthassa a kormányszerkezetet, hiszen erre kapta meg a választóktól a felhatalmazást.
Itt rögtön meg is kell állni egy fél percre, és értelmeznünk kell ennek az alkotmánymódosításnak a lényegét és üzenetét, és választ kell tudnunk adni arra a kérdésre, hogy a kormánynak van-e adott esetben alanyi jogon lehetősége arra, hogy kedvére alakítgassa a kormányzati szerkezetet, vagy a kormánytöbbségnek van a parlamenten keresztül ezt a lehetőséget megadni számára.
(22.20)
Nagyon fontos vizsgálni a legitimitás kérdését, hogy kinek is van legitimitása, és a legitimitása honnét és milyen irányban terjed. Azt gondolom, hogy a választások eredményeként a szocialista, illetve a szabad demokrata frakció összessége kapta meg azt a többségi legitimitást, amelyből fakadóan megalakulhatott a második Gyurcsány-kormány. Ebből fakadóan mi azt gondoljuk, hogy Wiener képviselő úrnak ebben vélhetően nincsen igaza, hiszen ez nem a hatalmi ágak szétválasztásának a kérdése, mert ha ez egy prezidenciális köztársaság lenne, és a mindenkori miniszterelnököt közvetlenül a választók emelnék abba a székbe, amelyet ő elfoglal, és a legitimitása közvetlenül a választótól származna, akkor azt gondoljuk, hogy jogosan tarthatna igényt arra, hogy ő egyébként ezen legitimitás következményeként sajátságosan és saját kedvére és képére alakítsa a kormányt.
Tekintettel arra, hogy a miniszterelnöknek és a kormánynak a legitimitása a parlamenttől származik, ennek megfelelően úgy gondoljuk, hogy a hatalmi ágak szétválasztásában ebből a folyamatból nem lehet kirekeszteni a parlamentet, mert ez a törvénymódosítás, ez a meglehetősen valóban gigantikus, több száz törvényt módosító előterjesztés, gyakorlatilag a parlamentnek a közvetlen befolyásolási, ellenőrzési lehetőségét kizárja, hiszen ezt követően, amennyiben ezt a törvényt a parlament elfogadja, a parlament és itt kitüntetett helyen az ellenzék már adott esetben csak interpellációk, azonnali kérdések keretében, közvetett módon képes adott esetben tudomást szerezni a kormányrendeleteken keresztül gyakorolt változásokról, amelyet mi elégtelennek tartunk, semmiképpen sem elégségesnek. Mi egy kicsit úgy érezzük, hogy a kormány, illetve a kormánytöbbség visszaélt azzal az ellenzéki gesztussal, ami a 2006. évi LIV. törvény elfogadását eredményezte, és amelynek a hatására és lehetőségeként ez a törvény egyáltalán ebben a formában idekerülhet.
Ugyanakkor más problémánk is van ezzel a törvénnyel, nevezetesen, hogy a szervezetalakításon túlmutatóan olyan mértékben nyúl bele a hatósági eljárások kérdésébe, és első fok, másodfok meghatározásába, amelyben már alkotmányos aggályokat is vélünk felfedezni. Nevezetesen, eddig csak törvény mondhatta ki a fellebbezés kizárásának a körülményét, a jövőben ezt egy kormányrendelettel is el lehet intézni, meg lehet már oldani; egy kormányrendelet is megfoszthatja adott esetben az állampolgárt vagy az ügyfelet attól, hogy másodfokra fellebbezzen, hiszen a fellebbezés kizárását kormányrendelet is meghatározza.
Ez nem oldja fel azt a kérdést, amelyet ez a törvény azért szabályoz, hogy minden közigazgatási határozattal szemben bírósághoz lehet fordulni, hiszen a bírósági eljárás időintervalluma azért az esetek többségében lényegesen és jócskán meghaladja a Ket.-ben meghatározott eljárási időket, aminek okán, azt gondoljuk, hogy adott esetben a fellebbezést megfogalmazó ügyfél érdekei relevánsan és lényegesen sérülnek, ezért ezt semmiképpen nem tartjuk szerencsésnek.
Ezt a törvényt a kormány szándéka szerint január 1-jétől kell alkalmazni, és azt gondoljuk, hogy ahogy az előttem szóló Répássy képviselő úr is megemlítette, meglehetősen nagy káosz várható. Hiszen a kérdés úgy is feltehető, hogy miért késett a kormány ennek a törvénynek a benyújtásával pontosan fél évet, hiszen ezt a kormányprogram elfogadásával egy időben, a kormány megalakulásával egy időben kellett volna benyújtani, hiszen feltehető az a kérdés, hogy az elmúlt, durván öt-hat hónapban mit tett a kormány. Hiszen ha most alakítja ki csak a szervezeti rendszerét, ha most alakítja ki a kormány új struktúráját, akkor mit tett eddig az elmúlt 5-6 hónapban, milyen logika mentén folyt a kormányzás, és adott esetben azt az olcsó poént is meg lehetne ejteni, hogy nem zajlott kormányzás az elmúlt öt hónapban, ezért nem tűnt fel senkinek egyébként, hogy nem azon logika mentén működtek a dolgok, mint amit ez a törvény adott esetben a képviselők számára megfogalmaz.
Nem gondoljuk azt, hogy ez egy szerencsés megoldás, hiszen akárhonnét közelítjük meg ezt a kérdést, ez releváns módon lényegesen tovább erősíti a miniszterelnök mozgásterét és a jogosultságát, hiszen ettől kezdődően gyakorlatilag kormányrendeletekkel lehet a lábáról a fejére fordítani az egész magyar közigazgatást, és ameddig ez felszivárog a parlament szintjére, ameddig eljut egyáltalán a képviseleti demokrácia csúcsára, sok esetben ez már nem lesz elég idő a korrekcióra, hanem meglehetősen nagy zavarokat fog okozni.
Ennek megfelelően, gondolom, nem árulok el nagy újdonságot, mi a magunk részéről nem fogjuk támogatni ezt a törvénymódosítást, függetlenül attól, hogy a törvény valóban grandiózus, de nem ezt látjuk most mi a legszükségesebbnek, és úgy gondoljuk - ki is mondom nyersen -, pótcselekvésnek tekintjük ezt a törvénymódosítást. Tekintettel arra, hogy a kormány biztos parlamenti többségének a tudatában a számára szükséges, okszerű és számára prioritást jelentő változásokat viszonylag gyorsan át tudta volna vezetni a jogalkotás keretein belül, és ebben az esetben nem sérülne, még egyszer hangsúlyozom, nem sérülne a parlamentnek az a fajta ellenőrző szerepe, amelyre végül is hivatott, amelyre végül is megválasztatott, ezért ezt a formát mi a magunk részéről nem támogatjuk.
Természetesen ettől függetlenül önöknek lehetőségük van arra, hogy ezt a törvényt megszavazzák, lehetőségük van arra, hogy adott esetben ezt a nagy átalakítási folyamatot megkezdjék, ugyanakkor azt gondoljuk, hogy ez nem a hatékonyságot fogja növelni, hanem azokat a szükséges intézkedéseket fogja hónapokkal, ne adj' isten, évekkel eltolni, illetve hátrébb sorolni, amely döntések megszületésének, meghozásának viszont már réges-régen meg kellett volna kezdődnie. Ez alkalmas lesz megint arra, hogy sok hivatalban keressék a helyüket, alkalmas lesz arra, hogy sok hivatalban keressék a széküket, keressék a feladatukat, és még azt a nyilvánvalóan cinikusnak tűnő megjegyzést is lehet tenni, hogy ebben a törvényben az is benne foglaltatik, hogy a kormány szándéka szerint holnap mondjuk rá a gyermekélelmezésre vagy éppen az iskolai oktatás bizonyos szegmenseire, hogy azzal nem az oktatási tárca, hanem adott esetben a mezőgazdasági tárca fog foglalkozni, mert adott esetben a kormány számára ez így praktikus.
Ez sok minden, csak nem az az irány, amely adott esetben az emberek, az önkormányzati világ és általában az ügyfelek - akik a közigazgatással bármilyen kapcsolatba kerülnek - jogbiztonságát erősítené. Ezért én nem mondok ilyen nagy szavakat, hogy vonja vissza a kormány a törvényt, mert nyilván jól felfogott és hirtelen felindultságból elkövetett jogalkotási cselekményként ezt most már végig fogja vinni a parlamenten, de ahogy ezt Répássy képviselő úr nagyon plasztikusan megfogalmazta, egy, a közigazgatás egészére kiható ilyen horderejű törvényt este fél 11-kor itt kutyafuttában, ilyen tucatnyian megtárgyalgatunk, aztán a parlamenten egyébként meg egy gombnyomással átverünk, a következményeit egyébként meg, azt gondolom, még éveken keresztül viselni fogjuk, és adott esetben fizetni is fogjuk. Bízom benne, hogy a kormány átérzi ebben a felelősségét, és bízom benne, hogy a kormánypárti többség is átérzi ebben a felelősségét, és az a fajta pánik, ami adott esetben a pénzügyi helyzet, adott esetben az államháztartás helyzete, adott esetben a változtatási szükségszerűségek szorításában elhatalmasodik rajtuk, nem fog olyan hibákat elkövettetni velük, amit később nagyon nehéz lesz korrigálni.
Köszönöm. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
