HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hát nem szívesen cserélnék én most a miniszter úrral, nem lennék az ő bőrében, mert elég furcsa a helyzet, a rendszerváltás óta először fordult elő, hogy kormányváltás idején ilyen különleges helyzet áll elő. Ezt azzal tudnám összehasonlítani, mint amikor az öreg paraszt bácsi először ül egy kisrepülőgépre; így volt a tervezésnél, a költségvetés tervezésénél a pénzügyminiszter úr: amikor jobbra dőlt a repülő, akkor azt mondta, hogy hát, kellemetlen dolog következett be, mondjuk, a gázártámogatást 74 milliárddal alulterveztük, ez gáz, de erre számítottam; aztán mikor balra dőlt, akkor megint egy kellemetlen dolog történt, közel 100 milliárddal alulterveztük a gyógyszerkasszát, erre is számítottam; de hogy a választást megnyerjük, amikor fejre áll a repülő, és az egész az én nyakamba hullik, és ezt az egészet nekem kell rendbe tenni… - erre nyilván nem számított. Hát ez egy kellemetlen helyzet.
Ezeket megszoktuk, ezeket a választások utáni módosításokat, csak nem olyan formában, mint most, tehát nem az előterjesztő és az elfogadó módosítja. Milyen tervezés az, ami ilyen jelentős eltéréseket eredményez? Hát hogy az ördögbe fordulhat elő, és akkor itt polémia alakul ki, hogy ez pótköltségvetés vagy nem pótköltségvetés; ilyenről régebben szó sem lehetett volna, mert ha egyszer a költségvetést módosítani kellett, az Antall-kormány idején 0,4 százalékkal eltért a főösszegektől a kormány, akkor azt már nem lehetett másképp nevezni, csak pótköltségvetésnek, ez meg bőven eltér attól! Majdnem 40 százalékkal, 30 százalékot meghaladó mértékben nő a költségvetés hiánya. Hát hogy a fenébe ne lenne ez pótköltségvetés?
Szóval, milyen tervezési metódus az, milyen politikai felelősség, milyen szakmai felelősség, aminek az eredménye az, hogy egy győztes választás után, amikor mindennek a diadalról és a sikerről kellene szólnia, kiderül, hogy az egész úgy, ahogy van, rossz alapokra volt helyezve, rossz alapokra épült, és az egész úgy lett elfogadva, hogy az előterjesztőtől kezdve mindenki tudta, hogy a költségvetés számai, amit megterveztek, nem tarthatók.
Ha ennek tényleg az az eredménye, az a vége, hogy ennek tanulságait a kormány, a pénzügyminiszter, az egész kormányoldal levonja, és ez többé nem fordul elő, akkor ez valamit előremutat, és valamit javít ezen a helyzeten. De én attól tartok, hogy ez nem lesz így. Ezt azért merem mondani, mert a mostani költségvetési törvény vitájánál nem lehetett tapasztalni azt a gondolkodásbéli változást, azt az új struktúrát vagy új szerkezetet, amilyennek kellene lenni az új költségvetésnek, amely megelőzné azt, hogy ilyen helyzetek előforduljanak.
Egyébként az igazi ok arra vezethető vissza, hogy 2000 óta számos alkalommal módosította a kormánytöbbség, és a szocialisták ezt többször tették meg, összesen 12 alkalomról van szó, ennyiszer sikerült módosítani az államháztartásról szóló törvény vonatkozó paragrafusát, amely a kormányzatnak olyan szabad teret adott, amely ide vezetett. Ez már nem kormányzati gazdálkodásnak, hanem sokkal inkább garázdálkodásnak nevezhető, hiszen olyan számok jelennek meg a költségvetés elszámolásánál vagy a költségvetési év vége felé, amire normális esetben nem lehet számítani. Ráadásul úgy gondolom, hogy ez alkotmányossági aggályokat is felvet, hiszen a parlament alkotmányban rögzített ellenőrző szerepének a csonkítása a végeredmény, hiszen ha a kormány 5 százalék eltérésig azt tesz, amit akar, akkor ennek ez a vége. Az Országgyűlés meg csak ül és nézi, hogy mi történik, aztán utána az elszámolásnál a kormánytöbbség úgyis megszavazza azokat a módosító javaslatokat, amelyekkel próbálják ezt az egészet valahogy elfedni vagy eltakarni.
(20.20)
Igaza volt Kuncze Gábornak abban, hogy most már a parlament olyan helyzetben van, nyilván az ellenzék és természetesen a Magyar Demokrata Fórum sem fogja támogatni ezt a törvényjavaslatot, de a kormányoldal meg fogja szavazni, mert post festa vagyunk. Ezek a dolgok megtörténtek, nem arról van szó, hogy döntési helyzetben lennénk, hanem a kormányoldalnak ezt kötelessége megtenni.
Mit lehet tenni annak érdekében, hogy hasonló vagy ilyen helyzet ne forduljon elő, és ne nevessen rajtunk Európa és az Európai Unió vonatkozó Bizottsága, és tényleg ne legyenek 10 százalék körüli hiányok, ami általában duplája a tervezettnek? Egy dolgot lehet tenni: az államháztartási törvényt módosítani kell. A 2007. évi költségvetés teljesülését szolgáló 24 törvény módosításának csomagja, amiről szombaton beszéltünk, nem nyitotta meg azt a szakaszt, amihez most módosító indítványt lehet benyújtani, de a költségvetés elfogadását követően a Magyar Demokrata Fórum nevében módosító javaslatot terjesztek be. Remélem, miután az SZDSZ és az MSZP részéről is felvetődött, hogy bizony a szabályokat, a korlátokat erősíteni kell, vissza kell állítani azt az állapotot, ami a rendszerváltás után jellemezte az államháztartási törvényt, illetve 1992-ben, amikor elfogadták.
Nem leszünk olyan szigorúak, mint 1992-ben a törvény ezt előírta. Nem 0,4 százalékban, hanem 1 százalékban kívánjuk meghatározni a kormány mozgásterét, ennyiben térhet el az általa előterjesztett, a kormánytöbbség által elfogadott költségvetési törvény fő számaihoz, főösszegeihez képest. Ha ezt túllépi, és ilyen 10, meg nem is tudom, hány százalékos hiányokat eredményez ez a magatartás, akkor bizony a parlament előtt kell pótköltségvetés formájában a dolgot korrigálni, vagy legalábbis kísérletet tenni erre a korrekcióra.
A Magyar Demokrata Fórum ezt a költségvetési módosító javaslatot a 2006-os költségvetést illetően nem fogja támogatni. Viszont arra kérem frakcióm nevében a parlament képviselőit és többi frakcióját, hogy az államháztartási törvényről a későbbiekben benyújtandó módosító javaslatot, amely a kormány mozgásterét szűkíteni kívánja, a kormánypárti képviselők is saját érdekükben támogatni szíveskedjenek.
Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)
