DR. MOLNÁR ÁGNES
DR. MOLNÁR ÁGNES
DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az egészségügyi kormányzat mostanában futószalagon nyomja a törvényjavaslatokat. A vizitdíjról, a kórházi napidíjról, a kamarák szétveréséről vagy éppen a patikaliberalizációról szóló munkák után most itt a legújabb remekmű, az ágyszámleépítésekről és a kórházak elsorvasztásáról szóló javaslat. Ezzel közel 16 ezer aktív kórházi ágy megszüntetésre, valamint számos nagy hírű intézmény bezárására, elsorvasztására mondanak igent. Önök először 48, majd 50, végül 31, úgynevezett súlyponti kórházat jelöltek ki, amelyek biztosan megmaradnak, a többi 130 kórház meg csak rettegjen, s próbáljon meg pályázatokkal, átalakulásokkal, összevonásokkal valahogy fennmaradni.
Azt a költői kérdést most fel sem teszem, hogy sikerülhet-e három hónap alatt ilyen radikális leépítést véghez vinni. Inkább az érdekelne: vajon milyen módszerrel sikerült kiválasztani ezeket a súlyponti kórházakat? Jóslással? Sorsolással? Netán szakmai alapon? Ez utóbbi esetben vajon miért maradt ki a soproni Erzsébet Kórház? Segítsen megfejteni az okát! Sopron megyei jogú város, az ország nyugati kapuja. Ez önmagában elég volna ahhoz, hogy kiemelt kórház lehessen, mégsem így van. Ha az volt az alapelv, hogy egy kórház az átszervezések után is mindenhonnan 50 kilométeres körzeten belül megközelíthető legyen, jelentem, ez nem sikerült. Sopron és környéke még légvonalban is kilóg ebből az 50 kilométeres körből. A szombathelyi kórház 70 kilométerre, egyórai járásra, Győr pedig közel 100 kilométerre van, másfél órás járásra. Tisztelt Miniszter Úr! Tényleg ennyit akarják utaztatni, netán mentővel szállítani a súlyos betegeket?
Egyetlen ellenérv maradna még: a kórház nem megfelelő szakmai színvonala, a fejlesztések hiánya. Nos, az elmúlt évtizedben sor került az intézmény teljes rekonstrukciójára, a fejlesztések összege pedig meghaladta a 22,5 milliárd forintot, a kórház ráadásul még egymilliárd forintos önkormányzati támogatásban is részesült, magas színvonalú humán erőforrás és technológia működik hétszer 24 órában, fejlett országok hotelszolgáltatási szintjén; máshol állítólag éppen ilyen ellátást akarnak elérni. Jelentem, Sopronban már van. Sopron a hűség városa, 1921. december 14-én döntött, hogy Magyarország része kíván maradni. Az egészségügyi ellátást nem Kismartonban és nem Bécsben kívánják igénybe venni a soproniak.
Szakmai érv tehát sehol, a döntés érthetetlen, a térség betegei és a kórház ezer dolgozója pedig döbbenten várják a választ öntől az alábbi kérdésekre. Miért kezelik szürke foltként Sopront és környékét a térképen? Miért szenvednek hátrányt a soproniak? Miért nem kiemelt az a kórház, amely megyei jogú városban van, s az a kórház, amelyben 23,5 milliárd forintos fejlesztés történt? Várom megtisztelő válaszát.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
