DR. HORVÁTH ÁGNES
DR. HORVÁTH ÁGNES
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Azt gondolom, hogy ez a szintén szűk körben eltöltött, ellenben annál érdekesebb vita és hozzászólások is nagyon ékesen bizonyították, hogy igenis szükség van erre a törvényre. Egy biztosítási rendszeren dolgozunk, ahol a biztosítási rendszer alapvető elveit kell megteremtenünk. Egy alapvető elv például, hogy mi jár a biztosítottnak, hogyan jár, milyen körülmények között jár, hol jár. Ezekre a kérdésekre igyekszik választ adni ez a törvény. Hiszen elindultunk egy újfajta szolidaritás felé, amikor ne csak a szolgáltatások igénybevételében legyünk mérhetetlenül szolidárisak egymással, más törvényjavaslatokkal erősítsük azt a vonalat is, hogy jelenjen meg ez a szolidaritás a jogosultság megszerzésénél, azaz például a járulékok befizetésénél. Ezek mind hozzá kívánnak járulni ahhoz, hogy transzparens rendszer teremtődjön.
Több eleme van ennek a törvényjavaslatnak. Önök is többször emlegették a vizitdíjat. Én fontosnak tartom azt, hogy az orvos-beteg találkozások valóban hatalmas száma miatt - s ne felejtsük el, hogy valamennyi orvos-beteg találkozás további költséget generál akár receptként, azaz gyógyszerfelírásként, akár beutalásként - ebbe igenis kerüljön bele valamiféle szabályozás, jelenjen meg az az elv, hogy az igénybe vevő fizet az ellátásért, azaz kelljen önrészt fizetnünk, egy jelképes mértékű hozzájárulást, de azzal, hogy gondoljunk azokra, akik szociálisan vagy egészségügyi állapotuk miatt rászorultak.
Nem említették a vitában - egy kicsit hiányoltam - az elszámolási bizonylatot az intézményeknél, ahol őszintén hiszünk abban, hogy a beteg teljesítményigazolása igenis transzparenciát teremt, de legalábbis megszünteti az intézmények olykor megkérdőjelezhető ellátási gyakorlatát.
Nagy és érdekes vita bontakozott itt ki sportolásaink és szokásaink kapcsán az ellátási csomagokról. Itt is az alapelv a lényeg: határozzuk meg, mondjuk meg, legyen egyértelmű mindenki számára, hogy mi az, ami az E-alap terhére jár biztosítási elven, mi az, ami bárkinek jár Magyarországon anélkül, hogy vizsgálnánk a jogosultságát, és ehhez mondjuk meg azt a kategóriát is, hogy mi az, amit nem fizetünk a járulékfizetők pénzéből, amit mi, járulékfizetők, úgy döntünk, hogy nem vagyunk hajlandók kifizetni egy harmadik személynek.
Szabályozza a betegutakat a jogszabály, erről itt ma szintén nem sok szó esett, ezt is egy fontos elemnek tartom. Megjelenik a várólista, mind a központi, mind az intézményi vezetésű, ahol tényleg nagyon sok javaslat érkezett nemcsak a várólistához, de valamennyi kérdéshez, és valóban voltak köztük olyan javaslatok, amelyek nemhogy megfontolásra érdemesek, de abszolút elfogadhatóak voltak.
Az asszisztensi gyógyszerfelírást számon kérték rajtam. Be kell valljam, itt egy nagy támogatót szereztünk, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarát, aki bizony egyetért azzal, hogy a szakasszisztensek, a szakdolgozók képesek ezt a feladatot ellátni.
Érdekes volt nőként különösen végighallgatni a művi meddővé tételről folyó vitát. Én is egyetértek Horváth Zsolt képviselő úrral, hogy inkább egy elvi vitát folytatunk, hiszen teljesen igaza van, a nők nagy részének valóban az a problémája, hogy gyermeket akar, hiszen 15 százalékuk a művi megtermékenyítéssel, megtermékenyítésért, megtermékenyülésért küzd. Azt, hogy az életkor az Alkotmánybíróság szerint nem volt elfogadható, nem vitathatjuk. Jelenleg joghézag van, szükség van a szabályozásra. Én azért azt gondolom, hogy ha a társadalom szempontjáról beszélünk, akkor egyetlenegy dologról beszélhetünk, a felvilágosításról, amiben valamennyiünk szerepe vitathatatlan, valamennyiünknek együtt kell tennünk azért, hogy világosítsuk fel mind a nőket, mind a férfiakat, hogy ne ezt a fajta módszer válasszák, és miért ne ezt a módszert. Ugyanakkor meg kell hagynunk mégis azt a lehetőséget, ha valaki mindezek után úgy dönt, hogy ezt a nagy horderejű döntést választja - teljesen egyetértek vele, hogy ez egy nagyon nagy horderejű döntés -, annak legyen meg az útja, ellenben kellő szabályozottsággal, kétszer három vagy kétszer hat hónapos várakozási idővel, életkortól függően.
Elmondtam már, hogy nagyon sok módosító javaslat jött, amit ezúton is köszönök szépen, hiszen ezek azok, amelyek segítenek nekünk is újra és újra átgondolni azt, hogy így jó-e, így kell-e csinálni, kell-e átgondolni, kell-e újragondolni. Sok mindent újragondoltunk, sok mindent átgondoltunk. Kérem valamennyi tisztelt képviselőt - és nemcsak önöket, hanem lehetőleg a teljes Házat -, hogy teremtsük meg együtt az átláthatóságot az egészségügyi ellátórendszerben a biztosítási elvű rendszerért.
Köszönöm szépen, és jó éjszakát kívánok. (Taps.)
