DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Bács-Kiskun megye, 2. vk.): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az ajánlás 134. pontjában a művi meddővé tétellel kapcsolatos szabályozásról és erről az itt benyújtott módosító javaslatunkról szeretnék néhány szót szólni.
Elöljáróban engedjék meg, hogy magam mint orvos elmondjam, hogy a művi meddővé tétellel kapcsolatos álláspontom sokkal merevebb és sokkal szigorúbb annál, mint amire a módosító javaslatot benyújtottam, mert mint orvos azt gondolom, hogy egy visszafordíthatatlan, csonkoló beavatkozásról van szó, amelyet orvosnak nem szabad elvégeznie. Ez az én lelkiismereti álláspontom, ettől eltérő az az álláspont, amely mellett most érvelek.
Engedjék meg, hogy két szóban beszéljünk arról, hogyan került a Ház elé ez a javaslat. Amennyire én tudom, a Pécsi Tudományegyetem egy jogász kollégája beadványt adott az Alkotmánybírósághoz, amelyben kifogásolta a korábban hatályos törvényi szabályozást, és ebben az Alkotmánybíróság neki igazat adott. Ezúton is csak gratulálni tudunk neki, hiszen a saját szakmája területén komoly és szép eredménynek számít, hogy egy törvényjavaslatban észrevette, felismerte az alkotmányellenességet, és erre felhívta az Alkotmánybíróságon keresztül a jogalkotók figyelmét.
Ugyanakkor azt azért szögezzük le, hogy társadalmi értelemben ez a korábban hatályban lévő szabályozás nyugvóponton volt, tehát a szabályozás megváltoztatását nem nagyarányú társadalmi elégedetlenség váltotta ki, vagyis azt mondhatjuk, hogy ezen a területen a korábbi szabályozás a magyar társadalom döntő többségének megfelelt.
Az Alkotmánybíróság álláspontjának a figyelembevétele két különös területre terjed ki: az egyik a gyermekek számától való függővé tétel, tehát nem elfogadható az, hogy a jogalkotó a gyermekek meglététől vagy azok számától tegye függővé a beavatkozás elvégezhetőségét; a másik kifogás egyébként arról szólt, hogy a korábbi jogszabályban a nemek szerinti megkülönböztetés is szerepelt, tehát a nők esetében határozta meg az eljárást.
Azt gondolom, hogy mind a kettő a most beterjesztett törvénymódosításban kiküszöbölésre kerül, tehát ilyen értelemben az alkotmányosság próbáját kiállja. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság ugyan megjegyezte az életkori határt, de nem mint kizáró okot, hanem csak azt jegyezte meg, hogy az ő álláspontja szerint túl magas a 35. életév, ami a korábbi szabályozásban megjelent.
Mi arra teszünk javaslatot, hogy az európai gyakorlatnak megfelelően harminc év körülire tegyük azt a korhatárt, amelynél ez a beavatkozás saját kérésre, nem egészségügyi okok alapján elvégezhetővé válik. Arra teszünk javaslatot, hogy tekintettel arra, hogy… Bár ugyan leírják a szakmában, hogy léteznek rekonstrukciós műtétek is, tehát megkísérlik visszaállítani az eredeti állapotot, gyakorlatilag egyébként a szakma álláspontja az, hogy ha az eredeti műtétet tisztességgel elvégezték, akkor annak a helyreállítása vajmi kevés reménnyel kecsegtet, ugyanakkor a helyreállított esetek döntő többségében a kívánt terhesség nem következik be.
(0.40)
Tehát ilyen értelemben lehet, hogy műtéttechnikailag úgy tűnik, mintha helyreállították volna, de az eredeti funkcionális helyreállás nem történik meg. E tekintetben igen rosszak az eredmények. Tehát arra teszünk javaslatot, hogy mivel ez egy ilyen meglehetősen nagy horderejű döntés, ne legyen lehetősége egyetlen döntési aktussal végleg eldöntenie a kérelmezőnek.
A jelenlegi jogszabály, bár úgy tűnik, hogy nem egy alkalomhoz és türelmi időhöz köti, de ez gyakorlatilag nem így van, hiszen az első alkalommal csak kérnie kell, ezt követően kivárja, és utána automatikusan elvégzik a műtétet minden további kérés nélkül. Legalábbis a jelenlegi jogszabályból ez következik, amit itt láttunk. Ez nem más, mint egy várólistára kerülés tulajdonképpen.
Ezen belül is kifejezetten aggályosnak tartjuk a 18 éves kor körüli vagy 18 éves korban meghatározott életkort. Lehet azon vitatkozni, hogy ha 18 esztendős fiatal ember választási joggal és teljes büntetőjogi felelősséggel rendelkezik, akkor vajon ez az ember rendelkezik-e azzal a képességgel és tudással, hogy ilyen horderejű kérdésekben döntsön.
A világ nem minden részén rendelkezik egy 18 éves ember választójoggal. Van, ahol ez 21 év. Van, ahol a diszkólátogatás életkori határa is 21 év, léteznek ilyen államok. Egyáltalán nem nevezhetők maradi államoknak, és egyáltalán nem nevezhetők antidemokratikusoknak. Lásd: Amerikai Egyesült Államok. Azt gondolom, hogy nem feltétlenül biztos, hogy az az ember, aki egész életében iskolában volt - általános iskolában, középiskolában -, védett családi közegben volt, az egyik napról a másikra megtanulta a döntéshozatal teljes mélységét. Legalább gondolkodjanak el rajta!
Ugyanakkor életszerűtlennek tartjuk ennek a javaslatnak az ilyen mértékű szabaddá tételét, hiszen Magyarországon a nagyobb többség - körülbelül a nemzőképes korú lakosság 15 százaléka - épp az ellenkezőjével, a meddőséggel küzd. Úgy gondolom tehát, hogy nagyon fontos elvi vitát folytatunk, de ez a javaslat nem fog nagy tömegeket érinteni Magyarországon, ugyanakkor mégis az elvek miatt fontosnak gondolom azt, hogy ez a 18 éves korhatár mindenképpen megváltozzon. Ezt túlzásnak tartjuk.
Lehet vitatkozni az általunk megfogalmazott 30 éves korhatárral. A törvényjavaslatban van egy 26 év, ha jól emlékszem. 26 év fölött három hónap alatt végzik, annyi türelmi időt kötnek ki, 18-26 között pedig hat hónap türelmi időt köt ki a javaslat. Még egyszer kérem, fontolják meg: semmilyen alkotmányos aggályt nem látunk abban, hogy fölemeljük a korhatárt a 18-ról. Mi a 30-at javasoljuk. Lehet, hogy lejjebb van az optimum, de biztos, hogy nem a 18 közelében van. Még egyszer tisztelettel kérem önöket, hogy ezt fontolják meg.
