KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Tekintettel arra, hogy a képviselő úr végre megtalálta a neki megfelelő elfoglaltságot (Derültség és nagy taps a kormánypártok soraiban.), nem inteném csendre.
Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Asszony! Most pedig rátérnék az érdemi kérdések megbeszélésére, már csak azért is, mert úgy látom egyre inkább itt a Házban, vitatkozva egymással, hogy azt nagyon nehezen tudjuk eltalálni, hogy mit hoz a múlt. Éppen ezért szerintem a továbbiakban erre vonatkozó kísérleteket már nem is kellene tennünk. Azt sem tudjuk eltalálni, hogy mi történt néhány évtizede, azt sem tudjuk eltalálni, hogy mi történt néhány napja. Azt gondolom, hogy nem jutunk előbbre, ha újra és újra sérelmeket hánytorgatunk fel, újra és újra egymás szemére hányjuk a különböző vélt vagy valós sérelmeket.
Ugyanakkor azonban másrészt azt is gondolom, hogy ha már a múltat, amit egyébként persze ismerhetnénk, képtelenek vagyunk eltalálni, akkor tegyünk egy kísérletet arra, hogy legalább hassunk arra, hogy mi történik a jövőben. A miniszterelnök úr felvetése ebből a szempontból érdekes számomra. Most nem fogom elsorolni mindazokat az érveket, amelyeket korábban többször hangoztattunk, hogy miért kellene megkeresni azokat a minimális pontokat, amelyekben képesek vagyunk egyetérteni, és hogy milyen felelősséggel tartozunk az országnak, a jövőnek, az utánunk következő generációknak a tekintetben, hogy mennyire vagyunk képesek megragadni az ország számára adódó lehetőségeket.
Éppen ebből a szempontból tartom fontosnak egyrészt a valódi együttműködési szándékot. Képviselőtársaim, én ez alatt azt értem, hogy számos alkalommal vettem már részt egyeztetéseken, és számos alkalommal tapasztaltam már, hogy úgy jönnek be a felek az egyeztetésre, hogy előre tudják, hogy mivel fognak kilépni a teremből az egyeztetést követően. Ez pedig nem valódi együttműködési szándékot tükröz. Éppen ezért tartom fontosnak tényleg a valódi partnerséget. Próbáljuk meg összevetni az elképzeléseket, hátha vannak bennük olyanok, amelyeket közösen meg tudunk valósítani.
Ugyanakkor másrészt arra meg hadd hívjam fel a figyelmet, hogy ilyen típusú egyeztetések különösen bizonyos csoportokkal, mondjuk, például az önkormányzatokkal, nem írhatják felül a parlament szuverén döntési jogát, és valójában ez volt az a pont, ami miatt a kormánypártok elutasították a Fidesz kezdeményezését, mert költségvetési kérdésekben ennek az önkormányzati grémiumnak akart vétójogot biztosítani. Ezt pedig ebben az alkotmányos berendezkedésben nem lehet, kedves képviselőtársaim, a parlamenttel megtenni, miközben egyébként nagyon fontosnak tartjuk, hogy a kormányzat, az önkormányzatok különböző szintjei között - különösen az előttünk álló tízéves fejlesztési periódus megfelelő bonyolítása érdekében - legyen párbeszéd, sőt legyen közös akarat, legyenek közös elképzelések, amelyeket aztán mi itt a parlamentben majd törvényi formába leszünk képesek önteni.
A Szabad Demokraták Szövetsége azért kezdeményezte, hogy különböző kérdésekben - és megjegyzem, ezeket nem döntjük el a költségvetési törvényben, mondjuk, nem döntünk a nyugdíjrendszerről, mondjuk, nem döntünk az önkormányzati rendszerről, nem döntünk a közigazgatás szerkezetéről, és egyéb ügyekben sem hozunk végleges döntéseket a költségvetési törvényben -, szóval, azért kezdeményeztük az egyeztetést, hogy tegyünk még egy utolsó kísérletet, hátha meg tudunk felelni annak a választói elvárásnak, hogy az álláspontjaink fenntartása és a kemény vitáink közepette mégis megtaláljuk az ország szempontjából fontos, akár évtizedes hatású ügyekben az együttműködés lehetőségét.
Köszönöm szépen a figyelmet.
