NÓGRÁDI LÁSZLÓ
NÓGRÁDI LÁSZLÓ
NÓGRÁDI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Sajtóból, folyosói kiszivárogtatásból egyre többet hallani hivatalok, intézmények költözködéséről. Szűkebb pátriámban, Zalában felröppent a hír az ÁNTSZ, a munkaügyi hivatal, az APEH költözködéséről, az elmúlt héten pedig részt vettem egy fórumon, ahol ismertették a 2130/2006. számú kormányhatározatot a helyközi közlekedés átalakításáról. Ez megcélozza, hogy 2008. januárig a Volán-vállalatot regionálisan össze kell hogy vonják, kísérletképpen ez év decemberéig a nyugat-dunántúli régióban, illetve a dél-alföldi régióban, úgy tűnik, különösebb gazdasági számítás vagy hatáselemzés nélkül. Néhány elgondolkodtató adat: a Zala Volán járatainak 5 százaléka hagyja el a megyét, ebből Vas és Győr-Sopron megye felé 2 százalék. A járatok 80-85 százaléka a kistérségen belül közlekedik, 10 százaléka pedig megyei városokon belül.
Vajon kinek az érdeke és mi a célja ennek az erőltetett összevonásnak? Gondoljuk csak meg, hogy az átszervezés micsoda igényeket támaszt a közlekedési szolgáltatók felé. Néhány adat: ma az emberek 80 százaléka busszal, 12 százaléka vasúton, 8 százaléka pedig egyéni eszközökkel éri el célját. Ha ránézünk a térképre, és elég gyakran közlekedünk, akkor látjuk, hogy Magyarországon történelmi okokból sugaras útszerkezet alakult ki, és észak-dél irányban gyakorlatilag lehetetlen közlekedni. Ha valaki megint ránéz a térképre, azt látja, hogy a jelenlegi nyugat-dunántúli régióhoz, tehát Győr-Sopron, Vas és Zala megyéhez tartozó Nagykanizsa környékéről vagy a horvát határ melletti kistelepülésekről - például Tótszentmártonból vagy Molnáriból - könnyebben lehet eljutni Budapestre, 230-250 kilométer távolságra, mint a saját régióján belül Győrbe vagy Mosonmagyaróvárra.
Megoldásként két dolog látszik. Az egyik: intenzív közlekedési infrastruktúra-fejlesztésbe fogunk, de ez a mi generációnkban az ország jelenlegi állapotában eléggé nehézkes, hiszen számtalan település elkerülő útját és autópálya-csatlakozásokat kellene megépíteni. Ennél logikusabbnak tűnik a választott régiók újragondolása és valamilyen rendezési elv alapján történő átszervezése. Rendezőelv lehetne például az, hogy közlekedési főirányok mentén, például az 1-es út mentén - Komárom, Tatabánya, Győr, Sopron -, a 8-as út mentén - Veszprém, Szentgotthárd -, vagy a 7-es út mentén, Nagykanizsa, Somogy s a többi. Lehetne természetes földrajzi és történelmi adottságok alapján, például a Veszprém-Zala-Somogy régió lehetne a Balaton régió. Ezzel akár történelmi sebek is gyógyulnának, hiszen az ötvenes évek végén a sümegi, a tapolcai és a balatonfüredi járás még a történelmi Zala megyéhez tartozott.
Az előző hetekben a sajtóban napvilágot látott az a gyurcsányi bejelentés, hogy újratárgyalná a választott régiók sorsát. Tisztelt kormány, ne kapkodjunk, a sorrend fontos. Üdvözölnénk ezt, de akkor ezt kell előbb újragondolni, és utána költöztetni a hivatalokat. Mibe kerül az államnak rövid távon a hivatalok költöztetése, és mibe kerül a lakosságnak hosszú távon ezek megközelítése? S mindez az olcsóbb állam jegyében. Tisztelettel kérem, tényleg gondolkodjunk, gondoljuk végig a régiófelosztást, és utána kezdjünk el hivatalokat költöztetni, és az emberek sorsába belenyúlni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
