CZOMBA SÁNDOR
CZOMBA SÁNDOR
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársak! A foglalkoztatási törvény elég ritkán kerül a parlament elé, ez jó is, meg rossz is. Jó olyan szempontból, hogy úgy tűnik, hogy a törvény működik. Rossz, hogy ha nem jól működik, akkor ritkán van lehetőség módosításra. Én azt javaslom, a tisztánlátás érdekében lépjünk egyet hátra, és nézzük meg, hogy gyakorlatilag hol is tart ma a foglalkoztatáspolitika.
Engedjenek meg itt egy kétperces kitérőt, hadd mondjak el egy olyan élményt, amit személyesen megéltem, és jellemző a mai magyar munkaerőpiacra. Korábban egy munkaügyi kirendeltséget vezettem, és a 2001-es árvízkor - a Beregből jövök - az árvízi újjáépítés kapcsán a konzorciumi tagok megkerestek bennünket mint munkaügyi kirendeltséget, hogy szükség van kőművesekre, ácsokra, asztalosokra sürgősen. Nem kérnek támogatást, csak gyorsan elégítsük ki a munkaerőigényüket.
Kiértesítettük a kőműveseket, akkortájt éppen 60 kőműves volt a rendszerünkben. A 60 emberből bejött 27, a többiek úgy gondolták, hogy nem szükséges bejönni. A 27 embernek korrekt tájékoztatást tartott a konzorcium vezetője. Előtte egyeztettünk, és kérdezte, hogy mit mondjon ő majd a bérről ezeknek az embereknek. Mondtam neki, hogy: “Nézd, ezeknek az embereknek egy jelentős része feketén foglalkoztatva van, ezt én is tudom, meg te is tudod, tehát ha 50 ezer forintot fogsz mondani, szóba se állnak veled. Tehát egy nettó 80 ezret - 2001-et írunk - legalább mondj nekik. - Rendben van.” Elmondta, hogy szállítja, utaztatja őket, minden. Kit érdekel? Maradt 9 ember, a 27-ből 9. Kilenc ember bent maradt, és a kilencből egy úriember felállt, és azt mondta, hogy: “főnök, mielőtt bármihez hozzákezdene, napi nettó 10 ezret kérünk, úgy, hogy nem jelent be, meg tetőre nem nagyon mennénk, mert szédülősek vagyunk.” Ezek után összezárta az úriember a mappáját, és azt mondta, hogy menjünk, igyunk egy kávét, és akkor itt felejtsük el az egészet.
Hölgyeim és Uraim! Kettő kőművest tudtunk kiközvetíteni, kettőt, két hónapra, és ez a két kőműves is két hónap múlva visszajött a rendszerbe. Ez is a magyar munkaerőpiac jellemzője ma!
És itt van előttünk három törvény, a szakképzési törvény, a foglalkoztatási törvény meg a szociális törvény - itt van elhantolva az eb! Itt kellene azokat a jogszabályokat megalkotni, amik ezt nem teszik lehetővé. Mert ma aztán nagyon sok esetben mindenre ösztönöz - most a szociális törvényre nem térek ki, mert nem annak a napirendjét tárgyaljuk, tehát lehetne változtatni. Önök szerint ezek a változtatások, amelyek most a parlament előtt vannak, meg fogják oldani ezt a problémát? Én nem azt mondom, hogy nincsenek benne jó elemek. Elmondtam a szociális törvény kapcsán is, most is mindjárt el fogom mondani, hogy mi az, amit egyébként jónak tartok, de megint csak a jéghegy csúcsát kapirgáljuk, és nem érdemi változásokat fog ez okozni.
A részletekkel kapcsolatban, hiszen a törvény általános vitájáról beszélünk, a keresetpótló támogatásról már elhangzott, hogy 60 százalékról 100 százalékra fog emelkedni. Ezt valóban jónak tartjuk, hiszen ahhoz, hogy a képzésben való aktivitást próbáljuk ösztönözni, mindenképpen szükséges ezt az összeget emelni. Egy kérdésem van ezzel kapcsolatban: honnan származik majd erre a fedezet? Mert hogyha egyébként a képzések rovására megy, akkor baj van. Akkor az azt jelenti, hogy országos szinten kevesebb képzést fogunk tudni indítani, mint egyébként, ha a 60 százalékos kerpótló marad. Nyilván önök is tudják, hogy ha a kirendeltségnek nincs pénze, vagy a munkaügyi szervezetnek nem volt pénze, akkor azt csinálta, hogy nem azokat az embereket vonta be, akik kerpótlóra egyébként jogosultak, tehát az ellátottakat, hanem máshonnan kereste a lehetőséget. Tehát jó dolog ez, csak nem látom a forrást, ami ezt lehetővé teszi.
A bértámogatással kapcsolatban. EU-s jogszabály az, ami lépéskényszerbe hozott bennünket. Azt látom, és azzal egyet is értek, hogy az a rengeteg fajta apró eszköz, ahogy mi annak idején neveztük, aminek a fele nem is működött már évek óta, mobilitástámogatás, nem akarom ragozni, valóban felesleges, már régen össze kellett volna vonni, vagy egyszerűsíteni ezt a rendszert. Itt a gondom az, hogy taxatíve rögzíti a jogszabály, hogy 50 százalék, illetve 60 százalék. Ha ez az EU-jogharmonizáció miatt kötelező lépés, ezzel sajnos nem nagyon tud az ember mit kezdeni, tartok tőle, hogy ez van a jogszabály-módosítás mögött, de emögött óriási feszültségek vannak. Gondoljanak bele: munkatapasztalat-szerzési támogatás, pályakezdő fiataloknál a leghatékonyabb eszköz volt, amivel a pályakezdő fiatalt ki tudtuk helyezni.
(16.50)
Ott, a Beregben, ahonnan én jövök, a munkanélküliségi ráta 20 százalék alá ritkán szokott menni, tehát ott minden eszköz rettenetesen fontos. Itt az az óriási probléma, hogy ez az 50 százalék nem lesz elegendő. Hiába beszélünk arról, hogy ez az 50 százalék járulékokkal együtt, magyarul ez azt jelenti, hogy megfeleződtek a költségek a leendő munkáltató és a támogatás között. Meggyőződésem, hogy ez ott nem lesz elegendő. Ugyanígy igaz ez a 45 éven felüliek programjával kapcsolatban. Tehát pontosan azt a réteget, amelyet eddig érdemben tudtunk segíteni ezzel az eszközzel, arra most nem lesz lehetőség; illetve a munkaerő-piaci programokkal kapcsolatban van ott egy mondat, hogy programszerű finanszírozás esetén 100 százalékban támogatható. Gondolom, hogy ilyen helyeken egy-egy célzott program indításával egy-egy célcsoportot ki lehet majd lőni, amivel lehet majd támogatni, segíteni ezeket az egyébként hátrányos helyzetben lévő csoportokat.
Sokszor elhangzik a Start-kártya, hogy mennyire jó dolog a Start-program, és ugye most halljuk, hogy Plusz és Extra néven is jön majd be. Én is azt mondom, hogy van realitása, de azért azt is hozzá kell tennünk, hogy ez a Start-program és a Start-kártya azért volt olyan népszerű, mert nagyon sokszor munkatapasztalat-szerzési támogatással együtt vitték ki, ami teljesen rendben van, hiszen jogszabály lehetővé tette. De a kettő együtt, tehát magyarul a bér és járulékainak együttes igénybevétele segítette oly mértékben a támogatást.
Még egy személyes megjegyzést engedjen meg az államtitkár úr. Mondtam az elején, hogy az első ciklusban vagyok, és ön erre úgy reagált, valószínűleg ez az oka annak, hogy nem vagyok tisztában a különböző lehetőségekkel, hogy mit hol lehet megtalálni. Nem ez az alapvető problémám; egyébként nyilván ez is igaz részben. Az alapvető problémám az, hogy sokszor azt érzékelem, hogy önök sem látják előre. Egy-két lépést látnak előre, de nem látják a végét a dolognak. S ha nem látják a végét, akkor tőlünk hogyan lehet elvárni, hogy mi lássuk? Én pedig olyan szándékkal ülök itt a parlamentben, hogy mindenképp arra törekszem, a politika miatt a szakmai tisztánlátásomat sose veszítsem el.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)
