GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási törvény, az 1991. évi IV. törvény elég hosszú időt megélt, igaz, sok változtatással egyetemben. Hozzá kell tenni, hogy mondhatjuk talán, hogy a munka világát érintően ezt egy olyan alaptörvénynek lehet tekinteni, amely végigkíséri a hátunk mögött lévő másfél évtizedet, annak azt a folyamatát, ami hol nagyobb keservekkel, hol pedig pozitív változási folyamatokkal párosult az elmúlt 15 esztendőben.
Most ez a törvénymódosítás valójában mit is hordoz magában, milyen alapkérdéseket érint? Hármat mindenképpen. Egyrészt azoknak az aktív eszközöknek a rendszerét tekinti át, amelyek az elmúlt esztendők sokasága alatt terepet, lehetőséget kaptak a foglalkoztatási feszültségek oldására. Mint már elhangzott, közel 40 olyan aktív foglalkoztatáspolitikai eszköz működik ma, ami ilyen-olyan módon, egymást átfedve is segíti ezeknek a kialakult foglalkoztatáspolitikai feszültségeknek a kezelését. Nyilván egy ilyen nagyságrendű aktív eszközrendszer, aktív háló, bár a speciális élethelyzetekre, a különböző sajátosságú jegyekkel megáldott élethelyzetekre megoldási alternatívák sokaságát kínálja, mégis bizonyos értelemben azt az átfedést hordozza magában, amely már bizonyos vonatkozásban áttekinthetetlenné is teszi az igénybe vevők részéről elsődlegesen ezeknek a forrásoknak az utolérését. Ezért célszerű és ésszerű, ha egy olyan minimalizálásra, keretek közé való fogásra kerül sor, ami mértékadó támogatási feltételek mellett, érthető módon nyilván, és mindezek tekintetében átlátható módon rendezi össze az egészet; gyakorlatilag azoknak a munkáltatóknak a számára, akik ilyen típusú támogatási források mellett kívánnak foglalkoztatni, könnyedebbé teszi a pénzügyi források utolérését. Ez az egyik vetülete, amivel foglalkozik maga a törvénytervezet.
A másik, hogy ehhez persze kell egy olyan szolgáltató rendszer, amely folyamatában meggyőződésem szerint erősödő, de a mai sajátosságokhoz illesztett igényeket is figyelembe veszi. Az, ami a munkaerő-piaci hálózat rendszerében ekképpen visszaköszön, és ehhez illeszthetően az érdekegyeztetés színterén is, nyilván ezzel párhuzamosan, meggyőződésem szerint jó úton jár a vonatkozásban is, hogy azoknak a fejlesztési forrásoknak az igénybevételét, amelyek 2007 és '13 között, majd azt követően is elérik Magyarországot, könnyebben integrálhatóvá teszi. Gyakorlatilag mindegy, hogy hogyan és miképpen fogalmazunk, hogy regionalizmusról beszélünk, hogy megyék közötti összefogásról beszélünk, hogy az átjárhatóság lehetőségének a biztosításáról beszélünk, egy a lényeg: ezeknek a forrásoknak a vonatkozásában, amelyek Magyarországot különböző európai uniós pénzeken keresztül megérintik - ilyen például e témakör kapcsán a TÁMOP, a társadalmi modernizációs program -, könnyed és átjárható utakat teremtsenek. Azt hiszem, ilyen értelemben tehát helyénvaló az az átrendeződési folyamat, amelynek a másik oldalán a szolgáltatások magasabb szintű biztosítása jelenítődik meg.
Miről beszélek? Arról, hogy az a kirendeltségi hálózat, amely a munkaügyi központok berkein belül van, a lehetőségekhez illesztetten az adminisztratív terhektől bizonyos értelemben szabaduljon meg, és, mondjuk, központinak mondott kirendeltségek vállalják ezeknek az adminisztratív terheknek a vitelét. Ez megint csak annak a lehetőségét adja meg, hogy a kisebb felületeken, területeken lévő és azokat átfogó kirendeltségek a szolgáltatási szintet tudják erősíteni, növelni. Ez a legfontosabb meggyőződésem szerint, mert mind a munkáltató, mind pedig azon munkavállalási hajlandósággal bíró emberek számára az az alapvető fontosságú, hogy minél több olyan típusú információhoz juthassanak hozzá, ami az ő helyzetükön tud változtatni, a munkaadók számára pedig a lehetőségek tárházát tudja megmutatni.
Gyakorlatilag, mint mondottam, az egyik az intézményrendszer átalakulása, a másik az aktív foglalkoztatáspolitikai kérdéskörök átalakulása, és nem szabad semmiképpen elfeledkezni arról, hogy menet közben persze kell korrekciókat is beépíteni a rendszerbe, kell korábbi szabályozásokat adott esetben felülvizsgálni, és megnézni azt, hogy mennyire nyerték el a létjogosultságot, mennyire helyénvaló a működésük. Gondolok itt - mondok egy példát - a különféle álláskeresési támogatásokra vagy éppen kvázi szerződések megkötésére.
Bevezetésre került egy olyan rendszer, ami pont abba az irányba mozdította az elmúlt esztendőkben a regiszterben lévőket, hogy maguk is érezzék annak a felelősségét, hogy hogyan és miképpen lehet ebből a szituációból, mármint a munkaügyi regiszterben való létből szabadulni. Ezért nyilván olyan álláskeresési megállapodások kötésére került sor, hogy keressék ők is a lehetőségét mindennek. Látható egyrészt az, hogy ez egy nagyfokú adminisztratív terhet jelent a rendszernek.
Másrészt az is látható, hogy a munkaügyi regisztereken belül sokan vannak olyanok, akik ezzel a lehetőséggel élve keresik maguk is a megoldásokat, és persze vannak olyanok is, akik a kvázi segélyezéssel; nem segélyezés ez, mert álláskeresési támogatások jelennek meg, de mindegy, hogy a forrást milyen címszó alatt érik utol, az elsődleges cél a források utolérése. E tekintetben nyilván fel kell szabadítani úgymond a hálózatot az alól a bürokratikus teher alól, ami a mindenkivel kényszeredett módon történő álláskeresési megállapodás megkötését vagy annak a szükségszerűségét hordozza magában. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem kell mindent megtenni annak érdekében, hogy akiben megvan a hajlandóság, a fogékonyság és a szándék arra, hogy a munka világa felé mozduljon el, akkor ennek a lehetőségét ne kaphassa meg. Dehogynem, ez az alapvető cél. Meg kell hogy kapja, úgy, ahogy erről itt a bevezető gondolatokban is már sok minden elhangzott.
Amit még mindenképpen szeretnék kiemelni és megfogalmazni, ami ennek a törvénynek ugyan az írott betűjében direkt módon nem érzékelhető, de a kormányzati tevékenységből levetíthető az elmúlt évekre vonatkoztatottan, és én szeretném megerősíteni és kérni is államtitkár urat, illetve magát a minisztériumot is arra, hogy az az elv a továbbiakban is érvényesüljön, hogy a decentralizáció egy nagyon fontos elv; az, hogy a helyben történő pénzügyi felhasználás, de nem csak a pénzügyi felhasználás, a döntések meghozatala is elengedhetetlen feltétel. Hiszen mindegy, hogy kirendeltségben, mindegy, hogy megyei munkaügyi központban, mindegy, hogy regionális területekben gondolkodunk, mind a három felület sokkal közelebb áll az élethez a tekintetben, hogy rálátása vonatkozásában talán helyesebb, mértékadóbb döntéseket tud hozni. Ehhez meggyőződésem szerint feltétlen módon és elengedhetetlenül párosítani kell azt a fajta tripartit, társadalmasított rendszert, amely a munkaügyi tanácsok rendszerén keresztül jelent meg az elmúlt esztendőkben. Ha akkor megyei, ha most helyi vagy éppen regionális szintre kiterjedő munkaügyi tanácsokon keresztül, akkor azon keresztül, de hogy ennek helye van, ebben biztos vagyok.
És abban is, hogy a decentralizáción kívül azt a gondolkodásmódot is tovább kell erősíteni, ami az elmúlt években igaz és jellemző volt, hogy az aktív foglalkoztatáspolitikára fordított eszközök mértéke is a lehetőségekhez illesztetten nőjön, hiszen ezek az eszközök azok, amelyek bizonyos értelemben a kialakult feszültségekre megoldásokat kínálnak, bizonyos értelemben preventív módon is elébe tudnak menni a problémák megoldásának. Ezért a decentralizáció és az aktív foglalkoztatáspolitikára fordított források nagyságrendjének a növelése meggyőződésem szerint elengedhetetlen fontossággal bír.
(16.10)
Befejező gondolatként engedjék meg, hogy megfogalmazzam még azt, hogy természetesen mindezeknek - megint csak nem mondhatok mást - a munkaerőpiac, a munka világa szemszögéből feltárt helyzethez igazítottan kell működni. Mármint azoknak, amelyek a gazdálkodó szervezetek sokaságának igényeihez szorosan illeszkednek és igazodnak, azért, mert ez az érdeke mindenkinek, az ellátórendszereknek is, amelyek segítik az elhelyezkedést, a benne jelen lévőknek, akik pedig törekszenek arra, hogy ne ellátottak legyenek, hanem a munka világában találják meg a helyüket.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket, és a törvénytervezetet elfogadásra javasolom mindenkinek.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
