CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Én is csak röviden szeretnék reagálni néhány dologra, ami a vitában elhangzott.
Ami a régiós munkaszervezetet illeti, a Fidesz eddig sem akart egyetérteni a régiós logikával, nem csodálom, hogy most a fideszes politikusok hozzászólása azt mutatta, hogy a régiós szerveződéssel nem értenek egyet. A jövőt tekintve mi szükségét érezzük az állami foglalkoztatási szolgálat régiós átszervezésének, tekintettel arra, hogy a következő, 2013-ig terjedő időszakban a fejlesztési források jelentős részben régiókhoz érkeznek. Ha ezzel nem stimmel az állami foglalkoztatási szolgálat szervezete, akkor nagyon nehéz lesz harmonikusan és eredményesen felhasználni, foglalkoztatást bővítő módon felhasználni ezeket a forrásokat.
Úgyhogy, ha magyarázatot kérnek még képviselőtársaim arra, hogy mi volt az oka ennek az átszervezésnek, akkor ez az egyik oka. Van racionalizálási oka is, nyilvánvalóan kevesebbe kerül az, ha valamit hét helyen csinálnak, mintha húsz helyen csinálják, tehát a párhuzamos tevékenységeket ki lehet szűrni. Ez az átszervezés teszi lehetővé azt, hogy adminisztrációban is tehermentesíteni lehessen a kirendeltségeket, hogy az ügyfelekkel foglalkozzanak elsősorban. Ami a hatásköröket illeti, itt valóban ahhoz alkalmazkodunk, hogy egyfelől foglalkoztatási és szociális támogató és ellátórendszert szeretnénk integrálni. Ékes József is célzott rá, ő a támogatási formákat említette, de azt gondolom, ennél tágabb a kör. Tehát támogatások, szolgáltatások és intézményrendszer integrációjáról van szó. Ez az egész kormányzati ciklus alatt megvalósuló program.
Ez az átszervezés lehetőséget teremt arra, hogy ez a fajta, mi úgy mondjuk, egyablakos ügyintézés megvalósulhasson. A szociális problémák és a foglalkoztatási problémák nagyon sokszor együtt jelentkeznek, és azt gondoljuk, meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy ne az ügyfél keresse, hogy hol oldják meg az ő problémáját, hanem akár önkormányzatnál, akár az Állami Foglalkoztatási Szolgálat kirendeltségénél megjelenik, ott minden szolgáltatást megkaphasson, szakszerű szolgáltatást. Ehhez teremtünk feltételt, így minden kistérségben jelen lesz a szolgálat, át is neveződik, nem tartjuk titokban, állami foglalkoztatási és szociális intézményrendszert szervezünk, a foglalkoztatási hivatal is foglalkoztatási és szociális hivatal lesz.
Számos olyan szolgáltatást integrálunk ide, ami a szociális területen különböző helyeken létezett, akár az ifjúsági szolgáltatások terén, akár pedig a sajnos hosszú évekig, évtizedekig háttérben maradt foglalkoztatási rehabilitáció ügyét, amit kiemelt jelentőségű feladatnak tartunk a következő esztendőkben, külön létszámbővítéssel és szervezeti átalakítással ide integráljuk majd. Ennek törvénymódosítási javaslataival fognak a képviselő hölgyek és urak találkozni.
Ebből tehát az is következik, hogy szó sincs centralizációról, hanem éppen arról van szó, hogy a problémamegoldási lehetőségek a legközelebb kerüljenek az emberekhez, a kistérségben legyen jelen a szolgálat, a régióban a fejlesztési programokhoz alkalmazkodó eszközrendszer legyen, és lényegében mindenütt a kirendeltségeken az ügyfeleket szolgálják.
Miért a kormány határozza meg az Állami Foglalkoztatási Szolgálat szervezetét, miért nem az Országgyűlés? Pontosan ezért, amit említettem, mert folyamatosan kell, hogy úgy mondjam, terhelni az Állami Foglalkoztatási Szolgálatot. Amikor a parlamentnek nyári vagy téli szünete van, akkor is meg kell tenni a lépéseket. Nem lehet, hogy hetekig, hónapokig álljon azért valami, mert a parlamentnek ülésszünete van. Másrészt pedig nem kell egy munkaszervezési kérdéssel terhelni a törvényhozást. Azt gondolom, hogy ebben az alkotmány nagyon helyesen ad olyan útmutatást, hogy a kormánynak ebben szabad rendelkezése van. Ez egy munkaszervezési kérdés, nem több, ami törvényi szabályozási kötelezettség és felelősség, az benne van a törvényjavaslatban, attól eltérni egyébként nincs is szándékunkban.
A regionális munkaügyi tanácsok véleményezési jogkörét kifogásolta Bernáth lldikó képviselő asszony, hogy miért nem ők döntenek. Azt gondolom, hogy nagyjából most fog szinkronba kerülni a felelősség és a forrás feletti rendelkezés ügye. Átalakult a foglalkoztatástámogatási forrásrendszer, ma már nemcsak költségvetési és Munkaerő-piaci Alap létezik, amely ezt szolgálhatja, hanem igen jelentős mértékben összemérhető nagyságrendben európai uniós források is jelen vannak. Jogosan várható el a kormánytól, hogy ezeknek a forrásoknak a felhasználását koordináltan szervezze, ne egymással párhuzamos megoldások, programok, eszközök, módszerek működjenek. Ebből következik, hogy ennek a forráskoordinációnak a felelősségét, a döntési kompetenciát is úgy kell megszervezni, hogy ne összevissza tényezők mozgassák ennek az összességében meglehetősen jelentős foglalkoztatástámogatási forrásnak a felhasználását.
(17.30)
Ha önök rajtunk itt a parlamentben akár hetente számon kérik, hogy mit teszünk a foglalkoztatás bővítése érdekében, akkor ennek a felelősségre vonásnak, számonkérésnek, tájékoztatáskérésnek a kormány legyen képes eleget tenni, legyen a kezében az a hatáskör, a források feletti rendelkezési jog, ami lehetővé teszi valóban a foglalkoztatás bővítését, összhangban ezeknek a forrásoknak a működésével.
Erről szól ez a módosítási javaslat, nem többről, nincs benne politikai hatalmi logika. Nincs benne olyan szándék, amit Bernáth Ildikó képviselő asszony feltételezett, ez nem a politikai játszma része, egyszerűen csak arról van szó, hogy megváltozott a forrásösszetétele a foglalkoztatásbővítésnek, és a felelősség és a hatáskör szinkronizálásáról van szó. Hozzáteszem, hogy erős hatáskörei megmaradtak, sőt megerősödtek a regionális munkaügyi tanácsoknak a javaslatunk szerint, az egész Állami Foglalkoztatási Szolgálatot rendszeresen beszámoltathatja, gondolom, a nyilvánosság előtt vállalt véleményével kontroll alatt tarthatja, úgyhogy nincs arról szó, hogy a jelentősége szűkült volna, sőt szerintem nagyon erős hatásköre van.
Czomba Sándor képviselő úr azt mondja, hogy nem látjuk a végét ezeknek a módosításoknak, merthogy mindig csak darabokban jelenik meg. Arra szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét, hogy az előző kormányzati ciklus végén a kormány elődeitől eltérő módon a parlament asztalára tette a foglalkoztatás helyzetéről szóló átfogó jelentést, és ebben letette azt is, hogy milyen intézkedéseket tervez a foglalkoztatás bővítése érdekében. Szíves figyelmébe ajánlom ezt a meglehetősen vaskos jelentést, amelyet az Országgyűlés támogatott.
Hasonlóképpen a kormány benyújtotta az úgynevezett lisszaboni nemzeti akciótervet Brüsszelnek, mint ahogy ezt minden uniós tagállam kormánya megtette. Ebben elég világosan benne van a három fejezetből egyikként, hogy a foglalkoztatás bővítése érdekében milyen intézkedéseket kíván megtenni a kormány, és milyen forrásokat kíván erre szánni.
Ugyanígy - és ma másodszor idézem - közzétette a társadalmi megújulás operatív program keretében a kormány, hogy milyen foglalkoztatásbővítő intézkedéseket tervez, és erre milyen forrásokat szán a rendelkezésre álló uniós támogatásokból. Ennek vitája jelenleg zajlik, a képviselő úrnak is van lehetősége véleményt nyilvánítani. Hamarosan a kormány véglegesíti. A szociális partnerek egyébként támogatták ezeket a kezdeményezéseket. Tehát van stratégia, van program, van konkrét intézményrendszer és intézkedéssor, ami a foglalkoztatás bővítését célozza. Ehhez most a hiányzó törvényi feltételeket teremtjük meg, illetve a szükséges módosításokat tesszük meg.
Egyébként is nyilvánvaló, hogy általában úgy működik a dolog, hogy ha egy kormány beavatkozik a munkaerőpiacon a maga korlátozott lehetőségeivel, és nem az a hatás, amit szándékozik, akkor nyilván keresi a szabályozásban azt a korrekciót, amivel valóságos, tényleges, a foglalkoztatásbővülés szándékának megfelelő hatásokat tud elérni. Ezért soha nem átfogóan szerepel a foglalkoztatási törvény, vagy nagyon ritkán szerepel átfogóan a foglalkoztatási törvény a tisztelt Ház előtt, hanem bizonyos darabjai. Egyébiránt én is aggódnék, ha a hálózatban dolgozó szakember lennék, hogyha magának a törvénynek valamennyi fejezete és valamennyi eleme egyszerre mozdulna meg. Ez nem is lett volna sem ősszel célszerű, amikor a munkanélküli-ellátórendszeren módosítottunk, sem most, amikor a támogatási rendszeren módosítunk. Úgy gondolom, hogy ezért aztán megvalósíthatónak kell lenni a törvényjavaslatnak.
Ékes József képviselőtársam a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásáról szólt. Itt arra tudom felhívni a figyelmet, hogy a kormány e tekintetben kicsit megelőzte ezt a törvényjavaslatot, mert éppen tapasztalva a visszaéléseket, a korábbi rendszer rossz szabályozási körülményeit, magát a megváltozott munkaképességűek, fogyatékossággal élők foglalkoztatási támogatási rendszerét ez év január 1-jétől már megváltoztatta oly módon, hogy párhuzamosan működik a régi és az új rendszer 2007. június 30-áig. Ezzel lehetővé tettük, hogy a régi szabályokat az utolsó napig kihasználjuk, de az új szereplőknek már az uniós normáknak megfelelő szabályozást írtuk elő. Ez azt is jelenti, hogy valóban az általános szabályok szerint a versenyszférában 60 százalékos lehet a javasolt szerinti bértámogatás, de fölmehet 100 százalékig, viszont azon nem teljesen természetes eseteket, ami 360 százalékos támogatást jelentett, elkerüli ez a támogatási rendszer.
Bevezettük a foglalkoztatók akkreditációját, hogy kiszűrjük a visszaélőket, és azt gondolom, a következő esztendőkben a foglalkoztatási rehabilitációs szolgáltatás kiépítésével, a rehabilitációs járadék bevezetésével, amit a következő fél évben tervezünk a törvényhozás elé hozni, egy új típusú, új logikájú támogatási rendszer alakulhat ki, aminek éppen az a lényege, hogy nem azt nézi a rendszer, hogy mi az, amilyen munkaképessége elfogyott az embernek, hanem mi az, ami megmaradt, és abban segíti, hogy abban viszont százszázalékos munkavégző képességgel rendelkezzen. Ehhez segíti a rehabilitációs szolgáltatásokkal, a rehabilitációs járadékkal, hogy a munkaerőpiacon ténylegesen el tudjon helyezkedni, ne csak izolált, zárt, védett szervezetekben, hanem az elsődleges munkaerőpiacon is. Ez több év, ez nem megy egyik évről a másikra, és pontosan tudjuk, hogy ehhez jelentős források kellenek. Az állami költségvetésből az erre biztosított több mint 52 milliárd forintot most is beterveztük, és jelentős uniós forrásokat kívánunk bevonni ebbe a munkába. Úgyhogy azt tudom mondani, hogy a következő esztendőkben inkább bővülni fognak a források, mint szűkülni. Sosem volt szándéka egyébként ezen forrásokat szűkíteni a kormánynak.
Köszönöm szépen az Országgyűlésnek, képviselőtársaimnak a törvény jelentőségéhez illő szakmai vitát. Bízom benne, hogy a törvényjavaslat részletes vitájában a módosító indítványokkal is hasonló szakmai légkörben fogunk tudni vitatkozni és megegyezni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)
