DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A foglalkoztatás elősegítéséről van előttünk egy törvényjavaslat. Felvetődik a kérdés - hiszen felvetette már több képviselőtársam -, hogy szükséges-e ez, támogatható-e ez így, érdemes-e támogatni. A válaszok így is meg úgy is elhangzottak, és örülök annak, hogy az igenlő és a nemleges válaszok nem mindig a pártintézmények vonalán hangzottak el, hanem önálló gondolatok vagy kritikák is előkerültek.
Amiért nekem kétségem van a támogathatóságot illetőleg, az az, tisztelt Országgyűlés, hogy az a törvény, ami ebből megszületne, nem lépés a piacgazdaság irányába. Ennek a gazdasági szférának az újabb intézményesítésével foglalkozunk.
(17.20)
Megszűnik, 40-nél kevesebb vagy több lesz, ezt is többféleképpen lehet értelmezni. Azonban az az alapvető kritérium, amit javasolok, tisztelt Országgyűlés, hogy ezek után, ha ebből törvény lesz, akkor kevesebb lesz-e az adminisztráció, a bürokrácia, vagy több. Persze, ezt az előbb sokkal egyszerűbben úgy mondtam, hogy a piacgazdaság felé haladunk-e, vagy pedig onnan el. A piacgazdaság megold dolgokat - kereslet-kínálat -, ez áll a termelőeszközökre éppúgy, mint a termékekre, a kenyérre vagy más fogyasztási cikkre, áll a termelőeszközökre, a munkára, a földre, a tőkére s a többi.
Itt a munkáról lévén szó, hogy is rendezzük ezt? Mi lesz az eredménye annak, ha ebből tényleg törvény lesz? Az lesz, tisztelt Országgyűlés, hogy előírja a törvényhozó a gazdasági élet több szereplőjének, hogy hogyan kell viselkedni. Na, ez aztán szép dolog! Amikor azt hallottuk a legelején ennek a törvényismertetésnek az államtitkár úrtól és a bizottsági jelentésekből, hogy ennek nincs költségvetési vonzata - hohohó, Mikulás-idő van! Nincs költségvetési vonzata talán az Államkincstárat illetően, de ahogy hallottam, később ott is van. De a jelentés költségvetési vonzata a gazdaságban van, a piaci szférában, tehát az egész nemzetgazdaságban. De van ám!
Ugyanis itt meg ott előírja, hogy mit kell tenni, hogy mennyi lesz az információhoz jutás költsége, hogyan is lesz az a 60 vagy 50 százalék. Ezek értékek, amiket valaki kifizet, és valaki megkap. Ahhoz, hogy valaki megkapja, valakinek ki kell fizetni.
Tehát igenis van újraelosztási következménye, konzekvenciája ennek a törvénynek. És mindaddig, amíg nem tudjuk, hogy az mennyi, addig jobb nem sötétbe ugrani. Mert ez olyan, hogy igen, igen, talán arra van észak vagy arra, de nem biztos, mert sötét van, most nem is tudjuk, de azért jó valamerre menni.
Majdnem így érzem magam, amikor ezt a törvényjavaslatot olvasom, és azt próbálom kisilabizálni, hogy mi lesz ennek az újraelosztási hatása. Nem tudja, én nem tudom. Attól tartok, a törvényalkotó vagy a törvényt javasoló kormány sem tudja, mert ha tudná, megosztotta volna velünk ezt az információt. El is dicsekedett volna vele, hogy milyen jól kiszámolták. Hát ez nem történt meg, tisztelt Országgyűlés!
Ismétlem, azzal a metaforával fejezem be, hogy körülbelül úgy nézünk ki most, tisztelt Országgyűlés, mert hiszen jön a Mikulás december elején, Mikulást játszunk, és azt hisszük, hogy majd mindenki jól jár vele, mert Mikuláskor illik mindenkinek jól járni. De nem úgy van, ez mégsem olyan.
Köszönöm a meghallgatást. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
