BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Ismét a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosítását tárgyaljuk. Többen elmondták előttem, hogy mindösszesen három paragrafus módosítása van a kezünkben, és hogyha gondosan áttanulmányozzuk ezt a három paragrafust, akkor meg tudjuk állapítani, hogy a módosítás nyomán lényegében nincsen változás. Semmilyen értelemben nincsen változás, és erről abszolút korrekt módon szólt államtitkár úr.
Egyrészt a jelenleg hatályos szabályozást emeli be törvényi szintre, szó szerint. Mindaz, ami rendeletben volt eddig leírva a korkedvezményes nyugdíjazás részleteiről, hogy tudniillik minden ilyen, a szervezetet fokozottan igénybe vevő, illetve egészségre ártalmas munkakörhöz kétévi korkedvezményre jogosult az a férfi, aki legalább tíz, az a nő, aki legalább nyolc évet dolgozott ilyen munkakörben, szó szerint így hatályos jogszabályunk, csak rendeleti szinten. És nincsen változás semmilyen értelemben a dolog tartalmát illetően a jegyzék tekintetében sem, abban a jegyzékben, ami több mint tíz oldal a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényünk mellett, 1. számú mellékletként, amire utalt államtitkár úr is, hogy közel 800 munkakör van benne felsorolva.
Itt felmerül a kérdés, hogy miért is van szükség erre a törvénymódosításra, és amikor erről beszélünk, legalább háromféle dolgot kell végiggondolni.
Az egyik az a kérdéskör, amiről ebben a Házban az előző nyugdíjmódosítás idején éppen két hete kezdtünk el hangosan gondolkodni, vitatkozni, az a ténykörülmény, hogy a magyar nyugdíjrendszerben a nyugdíjba vonulási korátlag nagyon alacsony, a 62 éves nyugdíjkorhatárt meg sem közelíti. Ugye, 58 év körül férfiaknál, nőknél egy kicsit különbözik ez az átlag, de lényegében legalább négy évvel korábban megy az emberek többsége nyugdíjba, mint az előírt korhatár. Természetesen ez egy közös feladat, egy közös igény, a társadalom elöregedéséből következő feladat, hogy egy kicsit ezt a korátlagot tudjuk fölfelé nyomni, fölfelé tolni, erről szólt az előző törvénymódosítás is, és természetesen nekem is jutott eszembe, hogy nézzük meg azt is, hogy a korkedvezmények területén hogyan lehetne valamelyest szigorítani.
Előre kell bocsátanom, hogy ez egy szörnyen kényes kérdés, mert szerzett jogról van szó, olyan szerzett jogról, amihez nem lehet könnyen hozzányúlni, hiszen a munkaszerződések abban a tudatban keletkeztek, köttettek, hogy ilyen kedvezmény társul hozzájuk. Amikor a bizottsági ülésen kértem adatokat, részleteket azzal kapcsolatban, hogy tudjunk róla gondolkodni, hogy mekkora létszámról van szó, magam sem gondoltam, hogy ilyen kevésről. Kaptunk egy táblázatot, amiből kiderül, hogy évről évre 2-3 ezer embert érint a korkedvezmény lehetősége, aki a nyugdíjazását kéri, és hogy tulajdonképpen olyan nagyon drasztikusan az átlagos nyugdíjba vonulási életkort ez a lehetőség nem tolja lefelé, a többség valahol ott 55-56 éves kora körül tudja igénybe venni ezt a lehetőséget. Természetes, hogy a korkedvezmények szigorításával lehetne egy parányit javítani az átlagon, de még egyszer mondom, egy szerzett jogról van szó, ehhez nem lehet drasztikusan hozzányúlni. Éppen ezért én elfogadom, hogy a kormány nem is nyúlt hozzá.
A második szempont, amit végig kell gondolni, és erről többen beszéltek, az a munkaadókra történő teheráthárítás kérdése. Megjegyezném én is - amit megtett államtitkár úr is, de valahogy az ellenzéki képviselőtársak teljesen figyelmen kívül hagyják -, hogy ennek a jogi szabályozása nem ennek a törvénymódosításnak az anyaga.
(13.10)
Tehát amikor emlegetjük a 100 százalékos terhet, a 75, 50 s a többi százalékra történő teheráthárítást, akkor igazából a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultak, valamint e szolgáltatók fedezetéről szóló '97. évi LXXX. törvényről kellene beszélnünk, vitatkoznunk, ami benne van a 2007. évi költségvetést alátámasztó törvénycsomagban.
Megmondom őszintén, hogy mint már annyiszor, amikor érdekegyeztetésről van szó, engem az befolyásol, hogy születik ilyen megállapodás vagy nem. Én ezt a kormány részéről egy jó irányú törekvésnek tartom, hogy ha speciális munkahelyeken, speciális munkakörökre vonatkozóan van ilyen kedvezmény, akkor ennek a költségeinek a viseléséhez ezek a munkaadók, munkáltatók járuljanak hozzá valamelyest. Ha születik ilyen megállapodás, akkor azt gondolom, nekünk magunknak az a dolgunk, hogy elfogadjuk ezt a megállapodást, ami megszületik. Még egyszer mondom, a részletek vonatkozásában nincs itt helye a vitának.
A harmadik, amit végig kell gondolni - és azt gondolom, hogy ez a körülmény ad igazából magyarázatot arra, hogy miért is került benyújtásra ez a törvénymódosítás -, az az, hogy letelt egy határidő. A 3. § helyezi hatályon kívül a 101. § d) pontját, amelyik 2007. január 1-jéig tartotta életben a korkedvezményes szabályokat. Ez a válasz arra, amit itt Iván képviselő úr meg Fónagy képviselő úr is felvetett, hogy vonjuk vissza, ennek így nincs értelme és a többi. Nem lehet visszavonni, mert ha ezt a törvénymódosítást, amely pontosan 4, azaz négy évvel meghosszabbítja a korkedvezményes szabályok jelenlegi működését, nem hozzuk meg, akkor január 1-jétől szabályozatlan marad a kérdés. Ilyen módon a vitát sem értem, hogy ilyen nagy hevületet váltott ki. Egyszerűen arról van szó, hogy elértünk megint egy határidőhöz, az új szabályozás nem született meg, ezért azzal a technikával él a kormány, hogy odább tolja négy évvel a feladatot. Még egyszer mondom, ha ezt nem csináljuk, abból több kár és több konfliktus keletkezhet, mintha megtesszük ezt a lépést.
Fel lehetne tenni a kérdést, hogy miért nem történt ez meg időben hamarabb, hiszen egészen pontosan a '97. évi LXXXI., a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény írta elő ezt a feladatot, adta a felhatalmazást a kormánynak, hogy ezeket a szabályokat alkossa meg. Azóta eltelt kilenc év, és egyik kormány sem jutott hozzá, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon.
Ilyen körülmények között a Szabad Demokraták Szövetsége a törvénymódosítást támogatja. (Taps az MSZP soraiból.)
