BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engem tényleg bánt, hogy több ellenzéki képviselő olyan beszédet mondott, mintha egy dráma lenne előkészítve ebben a törvényjavaslatban. Ez vonatkozik még MDF-es képviselőtársamra is, aki egy kicsit megértően fejezte be a beszédét.
(13.30)
Nincsen változás. Semmilyen értelemben nincsen változás. Görgetünk magunk előtt egy feladatot, amihez tudjuk, hogy hozzá kellene nyúlni. '97-ben, amikor tényleg reformot csinált a Ház a nyugdíjrendszerben, kitűztünk egy dátumot, hogy addig majd valamikor hozzányúlunk. Eltelt jó kilenc év, és nem nyúltunk hozzá, és most még egy kicsit tovább toljuk.
Ha valaki tényleg veszi a fáradságot, és elmerül ebben a mellékletben, hogy itt milyen szakmák vannak felsorolva, hát a javarésze már a múlt, már nincsenek ilyen foglalkozások, megszűntünk az acél országának lenni, nincsen olyan nehézipar, melegüzem és a többi, és a többi! A 800 foglalkozásnak, azt gondolom, hogy a jelentős részét könnyűszerrel lehetne lehúzgálni, mert megváltozott az élet.
De mást mondok: ott van a sütőipar, a pék. Miért gondoljuk, hogy ugyanaz a fizikai fáradság egy meleg kemencébe lapáttal bedobálni a kenyeret, mint egy kenyérsütő gépen megnyomni a gombot, hogy működjön a sütés?
Tehát azt gondolom, hogy igen, megérett rá az idő, hogy ezeket a szabályokat újrabogarásszuk és megváltoztassuk, de még egyszer mondom, ez a törvény nem ezt a drámát hordozza. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Köszönöm a figyelmet.
