CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Nem volt szándékomban a vita közepén, az első egyharmadában - ki tudja, melyik szakaszában - külön hozzászólni, de mivel úgy tűnik, hogy ellenzéki képviselőtársaim vagy nem értik, vagy nem akarják érteni a törvényjavaslatot, legalábbis jó néhányan, ezért legalább a tévénézők és a rádióhallgatók iránti felelősségből muszáj néhány dolgot ismételten elmondani.
Először is: a törvényjavaslat senkinek a jelenleg szerzett jogát nem érinti. Másodszor: senkinek, aki korkedvezményre jogosult munkakörben dolgozik, nem csökkenti semmilyen mértékben a jogosultságát, a jelenlegi kormányrendelet szerinti szabályozást emeli törvénybe. A törvényjavaslat nem érinti a fegyveres szolgálati viszonyban lévők nyugdíjazását, nem érinti a bányászok nyugdíjazását, és nem érinti a művészek nyugdíjazását, legalábbis ez a törvényjavaslat nem, nincsen ilyen szándék. Ékes képviselő urat szeretném megnyugtatni a bányásznyugdíj tekintetében, nincs a törvényjavaslatban ilyen módosítási javaslat, és nincs is ilyen szándék, úgyhogy nem tudom, kivel csatázik, vitázik, mert nincs ilyen javaslat a Ház asztalán.
Béki Gabriella képviselő asszony elmondta, de kénytelen vagyok még egyszer megismételni. Itt néhányan kapkodásról meg októberi törvényjavaslatról, novemberiről meg ötletszerűségről meg ilyesmikről beszélnek. Valószínűleg vagy nincsenek tudatában, vagy szándékosan elhallgatják az érdeklődő közönség elől azt, hogy amennyiben nem hoztuk volna ide ezt a törvényjavaslatot, akkor megszűnt volna a korkedvezményes nyugdíj lehetősége. Még egyszer mondom, akkor szűnt volna meg a korkedvezményes nyugdíj lehetősége, ha ezt most nem hozzuk ide. Ha mi nem úgy hozzuk ide, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban igyekszünk megállapodni a szociális partnerekkel, akkor meg azt mondanák, hogy micsoda dolog, hogy így kerül ide a törvényjavaslat. Mi megkíséreltünk megegyezni, úgy hoztuk ide, hogy a Ház még időben dönthessen, hogy fenntartsa a korkedvezményes nyugdíjat.
Erről szól a történet, és egyébként önöknek persze nem kell, nem muszáj alkotmánybírósági döntéseket olvasni, nem kell, nem muszáj a törvénynek azt a történetét ismerni, hogy tíz éve minden kormány odébblöki ennek a határidejét. A maguk kormánya is négy évig pontosan ezt csinálta, hogy nem oldotta meg, és ezért továbbtolta az időt. Ezeket nem kell tudni, csak ha legalább valaki felkészül egy ilyen nagyon rövid törvényjavaslat vitájára, akkor illik utánanézni, és nem kell félrevezető mondatokkal egészen más végkövetkeztetésekre jutni, mint ami a törvényjavaslatban van. Mondhatnám, nem kell hazudni, nem kell félrevezetni senkit azért, merthogy egyébként valaki nem akar esetleg ennek utánanézni.
Többletjárulékról beszélnek néhányan, illetve Ékes képviselő úr azt mondja, hogy a szolidaritási adóból kellene ezt fedezni, meg beszél Fónagy képviselő úr - aki már nincs a teremben - a nyugdíjkassza hiányáról. Akkor beszéljünk magyarul! 515 milliárd forint volt 2005-ben a nyugdíjkassza hiánya. Ez három jelentős tételből származik: származik a 4 százalékos nyugdíjjárulék-csökkentésből, ami 1998-2002 között történt; származik a kötelező magán-nyugdíjpénztári befizetésből; és származik a 13. havi nyugdíj bevezetéséből. Lényegében az 515 milliárd ebből a három tételből származik.
Nézzük meg, hogy ebből mi jut el a nyugdíjasokhoz, és mi nem! A 13. havi nyugdíj eljut a nyugdíjasokhoz? Eljut a nyugdíjasokhoz. A kötelező magánnyugdíjpénztárba való befizetés eltűnik valahol, vagy odajut ahhoz, aki befizette? Odajut ahhoz, aki befizette, annak a nyugdíját fogja növelni. A 4 százalékos nyugdíjjárulék-csökkenés, kedves uraim, hova tűnik? Nem a nyugdíjasokhoz, és nem is lesz belőle nyugdíj. Erről szól a dolog, hogy itt ki kell egyenlíteni a kasszát sokféle más intézkedéssel, többek között ezzel is. Ha most azt az elvet elfogadjuk egymás között, hogy a nyugdíj az járulékbefizetéssel szerzett jog - merthogy nem adomány, hanem nyugdíjjárulék-befizetéssel szerzett jog -, akkor minden nyugdíjkifizetésnek meg kell nézni a járulékoldalát, mert egyébként nem lesz egyensúlyban a kassza.
Önök érdekes vehemenciával támadnak egy javasolt konstrukciót, miközben egyébként elfelejtik, hogy például a szolgálati nyugdíj esetében a honvédelmi tárcánál teljesen természetesen évek óta így zajlik a dolog, hogy azt a szolgálati nyugdíjkorkedvezményt, amit a katonák megkapnak, a költségvetés befizeti a nyugdíjkasszába. Tehát nyugdíjjárulék-többletbefizetéséből szerzett jogról van szó, merthogy itt a munkáltató az állam, ott pedig egy más munkáltatóról van szó, és ezért van az a konstrukciós javaslatunk, amit az asztalra tettünk. Érdekes, hogy ez senkinek nem tűnik fel, hogy egyébként ez a természetes, normális mód, és ezt a helyzetet fogjuk helyreállítani.
Ma egy munkáltató lényegében évtizedekig fenntarthat egészségkárosító munkahelyet, mert fel van mentve az alól, hogy beruházással, fejlesztéssel ezeket megszüntesse, hiszen ennek a költségeit valamennyien fedezzük. Mert ma is befizetésre kerül a korkedvezményes nyugdíjnak a járulékoldala, csak nem az évenkénti 3+1 ezer, 4 ezer munkahely után, hanem valamennyien közösen, a Magyar Köztársaság állampolgárai, adó- és járulékfizetői finanszírozzuk. Eltűnik a felelősség. A mi javaslatunk pont arról szól, hogy a felelősség legyen világos, és oda kerüljön a teher, ahol egyébként az egészségkárosító munkahelyeket fenntartják, vagyis legyen érdekelt a munkáltató abban, hogy ezeket az egészségkárosító körülményeket megszünteti. Erről szól a javaslat.
Ha önök ebből egészen mást olvasnak ki, és szemlátomást mást olvasnak ki, akkor azt tudom tanácsolni, hogy még egyszer olvassák el, az indoklást is olvassák el, nézzék meg az eredeti törvényszöveget, és akkor nem fognak ilyen apokaliptikus hatásokról beszélni, amiről Soltész képviselő úr szólt, és akkor egy kicsit az arányérzékük is visszaesik oda, ahol ez valójában van: összesen 14 ezer ember van jelenleg korkedvezményes nyugdíjban, és évente 4 ezer új korkedvezményes nyugdíjkérelem van az asztalon - csak hogy a nagyságrendekkel is tisztában legyünk.
Érdekes volt, ahogy Soltész képviselő úr magára vette a papagájkommandó jelzőt. Én nem neveztem meg a múltkori vitában senkit, persze ha valaki úgy gondolja, hogy az ő inge, és magára veszi, az az ő problémája; akinek nem inge, nem fogja magára venni.
(13.50)
Én arra emlékeztettem, hogy a papagáj egy olyan állat, amelyet ha megtanítanak valamire, azt elég sokszor el fogja mondani, és ugyanúgy fogja elmondani. Akkor is azért idéztem, és ha szükséges, ma is idézem ezt a jelzőt, mert ha valakik csak állandóan az otthon vagy mások által megírt kottát tudják tizenhatodszor elismételni, függetlenül attól, hogy most egy teljesen más törvényjavaslatról van szó, hogy most egészen más összefüggésről van szó, hogy nem is arról szól a törvényjavaslat, amiről tetszett beszélni, képviselő úr, akkor kénytelen vagyok ezt a szegény állatot ide a terembe hozni, emlékeztetve arra a képviselőket, hogy mégis emberek vagyunk, akik gondolkodunk, akik egy adott törvényjavaslatról mondunk véleményt, és talán van annyi önálló felfogóképességünk, értőképességünk, gondolkodóképességünk, hogy nem elismételjük valakinek vagy valakiknek a mondatait, hanem a törvényjavaslathoz kapcsolódóan mondjuk el, amit gondolunk.
Ilyen menetközi hozzászólásként még azt szeretném hozzátenni, hogy persze lehet a munkáltatók érdekeit fontosabbnak tartani a munkavállalók érdekeinél; úgy tűnik, hogy Kontur Pálnak itt egy kicsit szerepzavara volt, mert az érvelésében én azt láttam, hogy fontosabbak számára a munkáltatók érdekei, mint a munkavállalók érdekei (Kontur Pál: Ki adja a munkát?), merthogy folyamatosan az ő érveiket mondta itt el. Én azt gondolom, és a kormány számára fontosabb az a munkavállalói érdek, hogy megszűnjön az egészségkárosodás, hogy ne legyen olyan helyzet, ahol az emberek egészsége károsodik, hogy ne haljon meg nyugdíj előtt négy hónappal, hanem megérje a nyugdíjat, és nyugdíj után évekig a járulékbefizetéséből szerzett joga alapján nyugdíjasként egészségesen élhessen. Ehhez kell a feltételeket, az érdekeltségeket megteremteni, és ennek a körülményeit fogjuk ellenőrizni is, természetesen, és akkor valószínűleg nem fogják ilyen vehemenciával a munkáltatói érdekeket védeni a parlamentben.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
