FILLÓ PÁL
FILLÓ PÁL
FILLÓ PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről: A mikrofonom itt van, bocsánat. (Mikrofont cserél.) Elnézést kérek! Elég régóta vagyok képviselő, de olyan üres sajnos a padsor, hogy egy székkel odébb ültem. (Derültség. - Taps az ellenzéki padsorokban.) Igen tisztelt Országgyűlés! Ilyen előfordul.
Egy olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, igen tisztelt Ház, amely összesen három paragrafusból áll. Ennek ellenére tisztelt ellenzéki képviselőtársaim a bizottsági hozzászólók sorában, hogy úgy mondjam, szinte az apokalipszist, a világvégét vázolták itt fel, amely a munkavállalók megnyomorításától, a vállalkozások ellehetetlenítésén át a hazugság ára és sajnos az általam egyébként az emberek érdekében, de rosszul megfogalmazott egy mondat idézéséig is eljutott. Ezek a hozzászólások, legalábbis a foglalkoztatási bizottság ülésén közelítőleg sem hangzottak el. Amit itt például képviselőtársam kisebbségi véleményként elmondott, abból egy árva szó nem hangzott el a bizottság ülésén. Csak azért mondom, hogy a tényekhez valamelyest próbáljunk visszatérni.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! A legfőbb érték az ember. Remélem, hogy ebben egyetértünk. A legnagyobb értéke az embernek az egészség. Márpedig, ha Magyarországon azt mondjuk, amit önök mondanak, hogy úgy jó minden, ahogy van, akkor nem kell odafigyelni arra, hogy az emberek egészségtelen körülmények között dolgoznak, nem kell odafigyelni arra, hogy a munkáltatók tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a rossz munkahelyi viszonyokon javítsanak, hanem mindent úgy kell hagyni, mert mindig minden úgy jó, ahogy van. Legalábbis én az önök hozzászólásaiból ezt tudom kiolvasni. Ezzel mélyen nem értek egyet, igen tisztelt képviselőtársaim. A Magyar Szocialista Párt ezzel a hozzáállással mélyen nem ért egyet.
Ugyanis ha megnézzük, hogy a korkedvezményes nyugdíjazás feltételei mikor alakultak ki, akkor azt lehet mondani, hogy itt egy húsz évvel ezelőtti helyzetet tükröz a jelenlegi szabályozás. Ennek ellenére most nem teszünk mást, igen tisztelt képviselőtársaim, csak azt, hogy egyrészt deklaráljuk azt, hogy tárgyalni fogunk minden egyes kérdésben, minden egyes munkakörben, a szövőnőtől a bányászig, a keszonban dolgozótól az autóbusz-vezetőig, mert minden egyes munkakört tételesen meg kell vizsgálni, és majd meg kell állapodni. A következő évek erről szólnak. A törvény 2007-ben sem a munkavállalók, sem a munkáltatók számára semmilyen pluszterhet nem jelent. Nulla forint pluszterhet jelent! 2007-ben minden terhet ugyanúgy a költségvetés visel, mint eddig. A juttatásokban sincs semmiféle változás. Tehát, igen tisztelt képviselőtársaim, nem is értem, hogy miről beszélnek. (Babák Mihály: És azután?)
Még egyszer mondom, nem szűnik meg a korkedvezményes nyugdíj intézménye. Szeretném itt is megnyugtatni a munkavállalókat, nem szüntetjük meg a korkedvezményes nyugdíj intézményét Magyarországon. Senki nem tervezi ezt. Aki azt állítja, hogy itt meg akarják nyomorítani a munkavállalókat, egyszerűen nem mond igazat.
Másodszor: egyetlenegy ponttól eltekintve a jelenlegi szabályozás nem változik, pontosan azért, mert itt olyan horderejű ügyről van szó, amelyet nem lehet globálisan kezelni, nem lehet két sorban leírni. Itt tételesen a munkaadók, a munkavállalók, a szakszervezetek képviselőivel végig kell tárgyalni, hogy az adott munkakörben most, 2006-ban, 2007-ben milyen munkaköri feltételek vannak, valóban lehet-e ezen javítani. Mert a fő cél persze az lenne, hogy lehetőség szerint a munkavállalók egészségét meg tudjuk őrizni.
Nem az a cél, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy legyen korkedvezmény, de az adott munkavállaló meg se érje azt, hogy el tudjon menni, mert olyan egészségügyi állapotba kerül, hanem az a cél, hogy a jelenlegi viszonyoknak megfelelően a munkáltatók mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy javítsanak az egészségkárosító munkahelyi feltételeken. Ez az alapja az egésznek. Ezen a vonalon szeretnénk elindulni ezzel a három paragrafusból álló törvénytervezettel. Úgy gondolom, ez a cél mindenki számára támogatható lehet, hacsak nem akar itt most nagyon rövidlátó és nagyon rövid távú politikai célokat kovácsolni saját maga számára. Én nem féltem a Magyar Szocialista Párt szavazóit, hogy ha elolvassák ezt a törvényjavaslatot, ettől majd nem fognak ránk szavazni, szó sincs erről.
Úgy gondolom, ez egy korrekt megoldás, még akkor is, ha természetesen nagyon jól tudjuk, hogy nem lesz egyszerű ezeket az egyeztetéseket lefolytatni, nem lesz egyszerű meggyőzni, megállapodni a munkáltatóknak és a munkavállalóknak, de a célunk az, hogy a munkaköri feltételek és lehetőségek javuljanak. Igen, ha pluszjuttatás van, tehát ott, ahol nem lehet megoldani azt, hogy a munkafeltételek javuljanak, ahol valóban súlyos egészségkárosító hatása van az ott végzett munkának, ott továbbra is fenn kell tartani a korkedvezmény lehetőségét. De azt igazságosabbnak tartom, igen tisztelt képviselőtársaim, ha az a munkáltató fizet ezért pluszterhet, ahol ez az egészségkárosítás létrejön. Nem az az igazságos, hogy valamennyien közösen fizessük, azok is, akik egyébként mindent megtesznek annak érdekében, hogy jó munkaköri feltételek legyenek az adott munkahelyen, az fizesse meg annak az árát, hogy esetleg egy másik munkáltató ezt nem kívánja megtenni.
(12.50)
Ha a jövőbe nézünk, ha azt akarjuk, hogy egy fejlett, normális ország legyen Magyarország, amely az Európai Unió büszke tagja, akkor igenis ezen a területen is előbbre kell lépni.
A fizetési kötelezettségről már itt több szó esett a bizottsági előadók részéről, illetve államtitkár úr is említette. Igen, tisztelt képviselőtársaim, ahogyan már mondtam, 2007-ben nulla forint többletbefizetési kötelezettsége van azoknak a munkáltatóknak, ahol az adott munkakörök jelen vannak. 2008-ban a költségvetés még mindig átvállalja a terhek 75 százalékát. 2009-ben még mindig átvállalja ennek a bizonyos 13 százaléknak - amely egyik-másik képviselőtársam által a vállalkozások tönkretételének egyenes útját jelenti - a felét. Végül is, ha végiggondoljuk a dolgot, az elkövetkezendő négy esztendő azért - úgy gondolom - egy felelősségteljes munkáltató számára lehetőséget nyit arra, hogy megvizsgálja annak a kérdését, valóban megtesz-e mindent annak érdekében, hogy normális munkaköri feltételeket hozzon létre.
Nem csökken - még egyszer mondom: nem csökken - a jelenlegi juttatás a munkavállalókat illetően. Nem igaz az, amit itt képviselőtársaim elmondtak. A jelenleg ilyen helyzetben dolgozó munkavállalók élhetnek a jogaikkal, előbb elmehetnek nyugdíjba, őket semmiféle sérelem nem fogja érni. Ezt az államtitkár úr is elmondta az expozéjában, de úgy tűnik, ezt nem hallják meg képviselőtársaim, csak azt hallják meg, amit szeretnének kihallani ebből a három paragrafusból álló rövid törvényjavaslatból.
Végezetül és még egyszer szeretném hangsúlyozni: arról van csak szó, hogy ami eddig kormányrendeletben működött Magyarországon, azt most országgyűlési döntéssel törvényerőre emeljük. Néhány szakmát ki is emelünk ebből. Szeretném mondani, hogy a törvényjavaslat tételesen is megfogalmazza, hogy például a bányászok esetében külön törvény fog majd rendelkezni az ő korkedvezményes nyugdíjazásukról, és ugyanez igaz a művészekre is. Tehát ez a két nagy kör már eleve kiesik a jelenlegi szabályozás alól, de úgy gondolom, a többi esetben is tisztességes átmenetet biztosít a törvényjavaslat.
Ezért a Magyar Szocialista Párt nevében ezt támogatjuk, és nagyon kérem a tisztelt képviselőtársaimat, tegyék félre kicsinyes, napi politikai érdekeiket, és próbáljanak meg már végre az ország hosszú távú érdekeit is figyelembe véve gondolkodni. Lássanak már kicsit tovább az orruknál! Ha úgy látnak, akkor - meggyőződésem szerint - az önök számára is elfogadható ez a javaslat, hiszen a munkavállalók érdekeit nem sérti, a munkáltatók terheit 2007-ben még nem növeli, és utána is csak nagyon mérsékelten növeli. Tehát esély van arra, hogy a munkáltatók beruházásokkal és a munkahelyi feltételek javításával csökkenteni tudják ezt a terhet.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
