SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ha figyelmesen hallgatta a vezérszónoki előadásomat, én azt mondtam, hogy egyik oldalról ez a törvény valóban egy kötelezettséget teljesít, és olyan értelemben valóban megoldja a dolgokat, a törvényi kötelezettségeket.
De hozzátettem azt is, hogy ami a színfalak mögött van, ami egy másik törvényben van benne, ami ehhez szorosan kapcsolódó törvény, az pedig a 2007. évi költségvetést megalapozó társadalombiztosítási és adótörvényeket jelenti. És ebben bizony benne van ez, nem szabad ezt negligálni, meg azt mondani, hogy nem számít ez az összeg a vállalkozóknak, és nem lesz kihatása az elkövetkezendő évekre. Való igaz, 2007-re még nem, de nem szeretném még egyszer felsorolni azt a számegyenest, amivel évről évre emelkedik a vállalkozók terhe; 2011-re 13 százalékkal fog emelkedni.
És nem helyes szerintem, hogy szembeállítunk munkahelyeket munkahelyekkel. Egyszerűen a társadalmi szolidaritást csökkentheti az, amikor azt mondjuk, hogy az a 15 ezer munkavállaló, akiről beszélünk, és az a 2-3-4 ezer, akik évente úgy mennek nyugdíjba, hogy ők fizessék meg vagy az ő munkáltatóik fizessék ezt meg. Hol fog tudni egy pékműhely adott esetben sokkal jobb körülményt biztosítani a számukra? Lehet, hogy szociális területen igen, megépíti a mosdót, de attól még ugyanolyan forróság lesz a pékműhelyben. Egy bányában, keszonban lent dolgozó embernél hogy tudnak még jobbat csinálni? Kicsit rugalmasabb lesz a szék vagy a hely, ahol lesznek? Egy buszsofőrnél leaszfaltozzák teljesen simára az egész országot, a vidék összes útját? Hogy lesz jobb az ő munkahelye osztrák, német vagy svájci munkatársaihoz képest?
Amikor minket minősít, akkor azt is hallgassa meg, amit mi elmondunk. És amikor ön Fónagy Jánost támadja, hogy a (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) kötelező magánnyugdíjpénztárat miért említette? Azért említette, államtitkár úr, mert mindig számon kérik az ellenzéktől, hogy hol lehet adott esetben megtakarítani. (Az elnök újból csenget.) Itt meg lehet, államtitkár úr.
Köszönöm a figyelmüket. (Felmutat egy iratot.)
