BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az előbb Filló Pál képviselő úr azt mondta, hogy a szocialista frakció számára fontos a szociális párbeszéd és az érdekképviselet. Azt gondolom, hogy az érdekképviselet a legfontosabb azok számára, akiket ez érint.
Gondolok itt azokra a munkavállalókra, akik ma sokszor nagyon nehéz körülmények között dolgoznak, és gondolok itt a munkáltatókra, akik úgyszintén, sokszor nagyon nehéz körülmények között kell hogy megállják a helyüket, hiszen a kettő csak együtt tud létezni: munkáltató nélkül nincs munkavállaló, és ha nincs, aki dolgozzon, nincs munkavállaló, akkor a munkáltatónak sincs létjogosultsága.
Ezért nagyon fontos az, hogy olyan szabályok legyenek, olyan törvény szülessen, amely megpróbálja az érdekképviseletek számára azokat a törvényi feltételeket szabályozni, amelyek között aztán az alapvető feladatokat el tudják látni. Ez a két törvényjavaslat elvileg ezt a célt szolgálja.
Az Országos Érdekegyeztető Tanácsról szóló törvényjavaslatban van néhány olyan megfogalmazás, amely számunkra - mint az előbb már jeleztem - nem egyértelműen szabályoz dolgokat. Ilyen például az egyetértési jog gyakorlása, vagy ilyen például az, hogy ha nincs megállapodás, akkor abban az esetben mi történik. Van-e valamilyen kötött határidő, ameddig meg kell egyezni? Ha nem születik meg ennek ellenére a megállapodás, akkor mi a teendő?
Gondolok itt történetesen a sok vitát kiváltó minimálbér szabályozására, amelyet sokszor felrónak nekünk szocialista képviselőtársaink, hogy az Orbán-kormány idején úgy került be a minimálbér összege a parlament elé, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban nem született megállapodás. Kíváncsi vagyok arra, hogy most mi fog bekerülni, mondjuk, a parlament elé, miközben a közalkalmazottak illetményéről nem tudjuk, hogy mi fog a költségvetésben szerepelni. És ez nemcsak őket érinti, hanem érinti a munkáltatókat, történetesen az önkormányzatokat is.
Úgyhogy én csak azért hoztam fel ezt a történetet, mert arra is jól emlékszem, tisztelt képviselő urak, hogy amikor a minimálbér összegét felemeltük 19 500 forintról 40 ezerre, majd 50 ezer forintra, akkor ott, azokban a padsorokban (A kormánypártok padsoraira mutat.) ültek olyan képviselők, akik valamikor szakszervezeti vezetők voltak, és ők voltak azok, akik a leghangosabban tiltakoztak ez ellen az eljárás ellen. De hagyjuk most már ezt a történetet! Most arról kell majd a kormánynak nyilatkozni - mint az Országos Érdekegyeztető Tanács harmadik oldalának -, hogy mi lesz a jövő évi bérekkel, illetve mi lesz a közalkalmazottakat is érintő illetménnyel.
Az egyetértési joggal kapcsolatban még azt szeretném, ha államtitkár úr esetleg még ma este a válaszában erre egyértelmű választ adna, hogy az egyetértési jog gyakorlása vajon az összes, itt nevesített témakörre vonatkozik - foglalkoztatáspolitika, bérpolitika, munkajogi szabályozás és a többi, nem akarom felsorolni -, avagy pedig egy másik törvényben kívánják ezt szabályozni; és ha egy másik törvényben, akkor az mikor jut a tudomásunkra, illetve tárgyaltak-e erről az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, mert hiszen akkor nekik is van ehhez nyilvánvalóan megjegyzésük, illetve véleményük.
Az ágazati párbeszéd bizottsággal kapcsolatban hadd elevenítsem fel az emlékezetüket. Ugyanis ennek a középszintű fórumnak a hiányával kapcsolatban már 2000-ben, még az Orbán-kormány idején a Gazdasági Minisztérium égisze alatt került sor PHARE-projekt igénybevételére, ekkor kezdték el kidolgozni ezt a programot, illetve hogy mit lehetne, hogyan lehetne ezt hazai viszonyok között megvalósítani. Ennek a projektnek az volt a címe, hogy autonóm szociális párbeszéd erősítése. Remélem, ezt senki nem vonja kétségbe, hiszen ezeknek az ágazati bizottságoknak a létrehozása azt a célt szolgálta már az akkori elképzelések szerint is, hogy azokban az ágazatokban, ahol ezt a szociális partnerek kérik, létrehozhassák ezeket a bizottságokat.
Nos, az első ilyen keretmegállapodás még tartalmazta azokat az ágazatokat is, amelyek most itt ebből a törvényjavaslatból kimaradtak. Ezek az ágazatok az oktatás, az egészségügy, a kultúra és a művészet. Nos, ezen ágazatok kimaradására ebben a törvényjavaslatban nincs magyarázat, de nekem olyan információm van, hogy azért maradtak ki ezek az ágazatok, amelyek mintegy 800 ezer embernek adnak ma munkát, mert nem tisztázott, hogy ki gyakorolja ott a munkáltatói jogokat. Nekem azért vannak erről elképzeléseim, hogy ki gyakorolja a munkáltatói jogokat. Ugyanis ha azt nézzük, hogy vannak állami tulajdonú intézmények, ott nagyon egyszerű, hogy ott az állam gyakorolja nyilvánvalóan, illetve a kormány által megnevezett személy gyakorolhatja a munkáltatói jogokat. Gondolok itt például a Magyar Állami Operaházra.
Az önkormányzati tulajdonban lévő intézményeknél nyilvánvalóan az önkormányzat gyakorolhatja a munkáltatói jogokat. (Csizmár Gábor nemet int.) Tudom, az államtitkár úr azért ingatja a fejét, mert az intézményvezető az, aki a munkáltatói jogokat gyakorolja (Csizmár Gábor bólint.), de azért nekem erről az a véleményem, hogy akinek a tulajdonáról szól a történet, aki fizet - azt szokták mondani -, az muzsikáltat. Akkor ugyan miért nem lehet ezt az ágazatot is ebbe a szabályozásba bevonni?
Erre is van egy elképzelésem: feltehetően azért nem, mert nagyon sok mostanában a konfliktus a közszférában, gondolok itt például az elmaradt ügyeleti díjakra, ami az egészségügyben okoz nagyon komoly problémákat, vagy gondolok azokra a kereseteket érintő elmaradt intézkedésekre, mint amelyeket az előbb már megemlítettem.
(18.30)
Ha a Magyar Államvasutakra, amely szintén a magyar állam tulajdona, csak éppen részvénytársasági formában működik és a versenyszféra része, ezek a szabályok vonatkoznak, akkor a másik oldalon miért nem? A közszférában dolgozók érdekképviselete ilyen formában miért nem fontos a szociálisan érzékeny kormánynak, miközben állandóan felróják a jobboldalnak, hogy ezzel nem kívánnak vagy nem akartak foglalkozni? Ugyanakkor önök sem tesznek itt ebben az ügyben az égadta világon semmit.
Tudom, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban ott vannak, hiszen a szakszervezetek egyeztető fóruma is képviselteti magát, de azért ez nem ugyanaz. Lokálisan, helyben lehet, hogy megállapodásokat tudnak kötni, nade nyilvánvalóan amikor helyben, kis területen, kisebb intézményekben születnek valamilyen megállapodások, azért az nem ugyanaz, mintha, mondjuk, az egészségügyi dolgozók mint szakszervezet, amely az egészségügyi ágazatot képviseli, erre képes lehetne, mert ezek a szabályok rájuk most nem vonatkoznak.
Ezek azok a legfontosabb kifogásaink és észrevételeink, amelyeket a benyújtott törvényjavaslatokkal kapcsolatban el kívántam mondani.
Még egyszer megismétlem, nemcsak önöknek fontos az, hogy akár a munkaadók, akár a munkavállalók érdekei képviselete törvényi szabályozást nyerjen.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)
