CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országos Érdekegyeztető Tanács, az ágazati párbeszéd bizottságok és egyáltalán az érdekegyeztető fórumok a munkabéke zálogai Magyarországon. Az, hogy Magyarországon elindulhattunk a rendezett munkaügyi kapcsolatok irányába, hogy Magyarországon a gazdaság fejlődését, a társadalom életét nem akadályozzák rendszeresen sztrájkok vagy olyan konfliktusok, amelyek állandó bizonytalanságot teremtenek, ennek alapvetően az az oka, hogy Magyarországon működik az ágazati és a helyi érdekegyeztetés intézményrendszere.
Azt kell mondanom, hogy Magyarország, ha összehasonlítjuk az európai uniós tagországokat, a legkiterjedtebb érdekegyeztető fórumrendszerrel rendelkezik. A szakirodalomból ismert minden létező érdekegyeztető fórum működik, a kétoldalú, a háromoldalú, a többoldalú, a helyi, a középszintű, az országos, az ágazati, a szektorális és még a területi természetű is, ennek minden létező kombinációjával. Nagyon hosszú időbe tellene, hogyha az összes fórumrendszert én most felsorolnám.
Ezek a fórumrendszerek bizonyítottak, működőképesek, ezek közül is kettő kiemelt fontosságú: az Országos Érdekegyeztető Tanács és az ágazati párbeszéd bizottságok, merthogy ezek egyébiránt bizonyítottak már. Bizonyítottak, hogy csak néhány példát említsek. Ágazati párbeszéd bizottság keretében jött létre nemrégiben az építőipari ágazati kollektív szerződés, egy olyan iparágban, amely mondhatni, az egyik legfertőzöttebb a feketefoglalkoztatás kérdésében, a munkabiztonsági szabálytalanságok tekintetében, és mégis voltak képesek a munkáltatók, munkavállalók felülemelkedni a helyzeten, és egy olyan kollektív szerződést kötni, amelyet egyébként mód volt kiterjeszteni a jogszabályoknak megfelelően, amely az építőipar rendezettsége, munkaügyi kapcsolatainak rendezettsége felé segíti a partnereket. Azt gondolom, ez bizonyíték arra, hogy alkalmas forma az ágazati párbeszéd bizottság erre is.
Többen felvetették, hogy nem illik a képbe a rehabilitációs ágazati párbeszéd bizottság. Mégis azt kell mondanom, hogy az az új szabályozó rendszer, amely a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatástámogatási rendszere, az éppen a rehabilitációs ágazati párbeszéd bizottságban, a munkáltatókkal és a munkavállalókkal való együttműködés keretében jöhetett létre, és velük együttműködésben, velük egyetértésben alakult ki a szabályozás.
(18.50)
Hozzáteszem, annak, aki ezt felvetné, igaza lenne abban, hogy ez hosszú távon valószínűleg nem egy stabil ágazati párbeszéd fórum, tekintettel arra, hogy itt a célszervezeti, védett szervezeti munkáltatók és a célszervezeti, védett szervezeti munkavállalói érdekképviseletek vannak jelen. Egyébiránt jelzem Borsos képviselő úrnak, hogy létezik olyan szakszervezet - a HVDSZ 2000 -, amely képviseli őket, és létezik több más kisebb ilyen szakszervezet is. A partnerek most kölcsönösen elfogadják egymást, de hosszú távon természetesen egy olyan megoldás felé kell keresnünk az utat, amely az integrált foglalkoztatással van szinkronban, nem pedig a szegregált foglalkoztatással. Ebben az esetben nyilván majd a rehabilitációs ágazati párbeszéd bizottság éppen a tapasztalatok alapján egy másik irányba fejlődhet.
De mondhatnék példát a bizonyításra az Országos Érdekegyeztető Tanács esetében is, ahol lehetőség volt az elmúlt esztendő végén éppen a minimálbér tekintetében egy hároméves előretekintő megállapodásra. Az Országos Érdekegyeztető Tanács 18 éves történetében még nem volt példa arra, hogy három évre előre ebben a nagyon egymást feltételező és az egyetértési jog kategóriájába tartozó kérdésben hosszú távú megállapodás szülessen. Azt gondolom, ezek a bizonyítékok kellően alátámasztják azt, hogy a törvényjavaslat megalapozott, és hosszú távon is biztosíthatja ezen érdekegyeztető fórumok működésének a legitimitását, kiszámíthatóságát.
Kényes ízlésű ellenzéki képviselőtársaimat szeretném néhány tényre emlékeztetni, különösen Bernáth Ildikót és Borsos képviselő urat, mert úgy tűnik, mintha nem pontosan emlékeznének az elmúlt évtizedek történetére, és az adatokat, az információkat szelektíven használnák. Ha valaki visszatekint az Országos Érdekegyeztető Tanács elmúlt 18 éves történetére, akkor azt fogja tapasztalni, hogy minden kormány tiszteletben tartotta és igyekezett megállapodni vele, egy kivétellel, az 1998-2002 között működő kormány kivételével, amely egyoldalúan feloszlatta az Érdekegyeztető Tanácsot, egyoldalúan létrehozta az Országos Munkaügyi Tanácsot, és egyoldalúan feloszlatta a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsát. Ezek tények. Eszébe sem jutott megállapodni a partnerekkel, végig és folyamatosan egyoldalú lépéseket tett. Még az Antall-kormány is jobban tisztelte ezeket a fórumokat, és ott igyekezett megállapodni; minden tény ezt mutatja.
Felvetődött itt Bernáth Ildikó képviselő asszony több aggálya, ezek közül néhányra szeretnék reagálni. Az egyik: mi van az egyetértési joggal, hol szabályozott és mi van, ha nincs egyetértés? Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács hatáskörét számos törvény tartalmazza, de legkevésbé ez a törvény. Ez a törvény azt tartalmazza, hogy kikből áll és hogyan működik. Hogy milyen hatásköre van, az a privatizációs törvénytől a munka törvénykönyvén át nagyon sokfajta törvényben jelenik meg. Az ön által keresett egyetértési jog a minimálbér-megállapítás tekintetében létezik, és a munka törvénykönyve szabályozza, de a mostani szabályozás nem érinti a munka törvénykönyvének ezt a passzusát.
Továbbra is létezik az Érdekegyeztető Tanács egyetértési joga, ellentétben azzal a négy évvel, amiről el tetszett feledkezni, amikor nem létezett, mert önök úgy változtatták meg egyoldalúan a munka törvénykönyvét, hogy tárgyalunk egy határidőig, és ha addig nincs megegyezés, akkor majd egyoldalúan döntünk. Így volt a munka törvénykönyvében a szabályozás. Mi visszaállítottuk az egyetértési jogot, és ez jelenleg is működik, és ennek az egyetértési jognak a keretében született a hároméves bérmegállapodás. Mi van, ha nincs egyetértés? Ha nincs egyetértés, akkor a hatályos jogszabályok maradnak érvényben mindaddig, amíg újabb egyetértés nem lesz.
Felvetette, hogy ezen fórumok hatásköréről, működéséről nem nagyon van információ. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy a Magyar Közlönyben az Országos Érdekegyeztető Tanács minden létező üléséről megjelenik a tájékoztató, hogy milyen ügyben mikor tárgyalt, mire jutott, van-e megállapodás, nincs megállapodás, ha nincs megállapodás, akkor annak mi a következménye, folytatódik-e a tárgyalás, vagy nem folytatódik, ha megállapodás van, akkor milyen megállapodás van. Ha lapozgatja a Magyar Közlönyt, akkor meg fogja találni benne az Országos Érdekegyeztető Tanács munkájáról szóló tájékoztatásokat, az egyetértő megállapodásokat és a megállapodások hiányát is, és látni fogja, hogy ez hogy működik. Ezt tanácsolom és javaslom is. Egyetlenegy olyan ülése sem volt az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak az általam ismert elmúlt öt évben, amiről ne jelent volna meg közlemény, már ami a plenáris ülést illeti.
Fölvetődött mintegy öndicséretként, hogy annak idején a minimálbér emelését egyoldalúan milyen jótéteménnyel csinálta meg a Fidesz-kormány. Azért szeretném felhívni képviselő asszony figyelmét arra, hogy ezt valóban egyoldalúan, a szociális partnerek véleményét semmibe véve tette, és ennek terheit a Munkaerő-piaci Alapra egy bizonyos részben ráterhelte, s azt is szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy nem adómentesen emelte a minimálbért, hanem adóval, járulékkal terhelten, vagyis a költségvetés bevételeit szaporította jelentős mértékben ezzel a lépéssel.
Ami az ágazati párbeszéd bizottságok létrejöttét illeti: itt is szeretném a történelmet egy kicsit árnyaltabbá tenni. Képviselő asszony valószínűleg elfeledkezett róla, ezért szeretném az emlékezetébe idézni, hogy a Fidesz-kormány idején az Európai Unió által kibocsátott valamennyi országjelentésben szerepelt a középszintű ágazati párbeszéd fórumrendszer hiánya mint kritika. Vissza lehet keresni ezeket az országjelentéseket. Kétségtelen, hogy közeledve a csatlakozási időponthoz, az akkori kormány, még Matolcsy miniszter úr kénytelen volt aláírni egy megállapodást arra vonatkozóan, hogy létrejöjjenek az ágazati párbeszédfórumok - egy PHARE-programról van szó -, amelynek az aláírásán kívül az égvilágon semmi nem történt az ügyben, hanem 2002-től az új kormány vette a kezébe, s vitte el egészen a program végéig és a megállapodásig. Nem volna baj, ha erre is pontosan emlékezne.
Képviselő asszony felvetette, hogy miért az előző parlamenti ciklus utolsó ülésnapján tárgyalta először a két törvényt a törvényhozás, és hogy ez választási kampány volt. Nem, képviselő asszony, nagyon egyszerű: az Alkotmánybíróság kötelezte a törvényhozást arra, hogy szabályozza az Országos Érdekegyeztető Tanács tevékenységét, és a kormány ennek a kötelességének tett eleget. Sajnálom, hogy akkor nem ment végig a törvényjavaslat. Azért is hoztuk be most minél előbb, hogy az alkotmánybírósági döntésnek is meg tudjon felelni a tisztelt Ház.
Borsos képviselő úr az ágazati párbeszéd bizottságok tekintetében némi kételyeket fogalmazott meg. Szeretném jelezni, hogy teljesen EU-konform az a törvényjavaslat, amit ide letettünk. Az érintettekkel való megállapodáson nyugszik, semmiféle olyan aggály nem fogalmazható meg, hogy ez ne lenne az Európai Unió szabályozásával teljesen megegyező megoldás. Ami a cím második felét illeti: javaslom, nézze meg pontosan, hogy a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szól a törvényjavaslat, és nem is állítottuk mi magunk se, hogy a középszintű párbeszéd teljességét lefedi a törvény, pusztán a kollektívszerződés-kötés néhány szabályát érinti annak érdekében, hogy használható legyen.
Kételyeket fogalmazott meg az ágazati kollektív szerződés kiterjesztésével kapcsolatosan is. Azt tanácsolom, hogy a munka törvénykönyvét is nézze meg e tekintetben. Nem önkényesen és bármikor terjesztheti ki az ezért felelős miniszter az ágazati kollektív megállapodásokat, hanem meghatározott szempontok szerint. Szívünk szerint természetesen sokkal többet kiterjesztenénk a teljes ágazatra, de természetesen meg kell felelni a törvényi feltételeknek. Ehhez jó lehetőséget rejt magában az ágazati párbeszéd bizottságok legitim léte, lehetővé teszi, hogy a ma négy ágazatra kiterjesztett kollektív szerződés - ami a villamosenergia-iparban, a sütőiparban, az idegenforgalomban és legutóbb az építőiparban jött létre - mellett ezek a megállapodások szaporodjanak, és a munkavállalók többségét Magyarországon is kollektív szerződések védjék a munkaviszonyuk és béreik tekintetében.
(19.00)
Bernáth Ildikó képviselő asszony hiányolta, hogy hiányzik a közszféra az ágazati párbeszéd bizottságok szabályozásánál. Valóban így van, hiányzik; bár szeretném hozzátenni, hogy a közszférában léteznek a szektorális érdekegyeztető fórumok, az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács, létezik a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa, a Köztisztviselők Érdekegyeztető Tanácsa, az Önkormányzati Köztisztviselők Érdekegyeztető Tanácsa, léteznek az ágazati érdekegyeztető fórumok, tehát nincs a közszféra érdekegyeztető fórumrendszer nélkül. Az igaz, hogy ilyen típusú ágazati párbeszéd bizottságok nem jöttek létre, mert a munkáltatóijog-gyakorló lehet az ön értelmezése szerint az önkormányzat - például az önkormányzati intézményrendszerben -, de a magyar törvények szerint az intézményvezető a munkáltatóijog-gyakorló, és ma nem létezik a munkáltatói oldalon a közszférában olyan szerveződés, ami a tárgyalóasztal egyik oldalán ülhetne. A munkavállalói oldal szervezett, ez így van, a szakszervezetek mint tárgyaló partnerek rendelkezésre állnak, de a munkáltatói oldalon nem állnak rendelkezésre a munkáltatóijog-gyakorló szerveződések, ezért nem jött létre.
Egyébként közösen dolgozunk az érintettekkel, hogy egy, ebbe a szabályrendszerbe illeszkedő megoldást ki tudjunk alakítani. Tehát nem a törvény hibája ez, hanem a magyar törvényi szabályozás adottsága, hogy ezt most nem tudjuk megtenni.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelettel szeretném megköszönni, hogy a vitát figyelemmel kísérte Szabó Endre elnök úr, az Országos Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalának soros elnöke és Panykó Antal úr, az Országos Érdekegyeztető Tanács munkáltatói oldalának titkára. Ismételten szeretném az együttműködésüket is megköszönni, nemcsak a mai türelmes figyelmüket. Bízom abban, hogy az Országgyűlés vitája után igazolva látják, hogy azokat az aggályokat, amelyeket az együttműködés során a vitában formális és informális keretekben a kormány részéről megfogalmaztunk a szabályozás pontosságát illetően, itt a vita újra és újra igazolta.
Talán megnyugodtak abban, és kérem, tolmácsolják is a szakszervezetek, illetve a munkáltatói szervezetek felé, hogy az Országgyűlés talán minden frakciója kész egy olyan törvényt alkotni mind az Országos Érdekegyeztető Tanácsról, mind az ágazati párbeszéd bizottságokról, amely hosszú távon legitim módon biztosítja e fórumrendszerek működését. Ehhez anyagi természetű hozzájárulást is biztosít, kiszámíthatóságot, tervezhetőséget a munkavállalói, munkáltatói érdekek képviselete és egyeztetése terén.
Köszönöm szépen együttműködésüket és figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
