FILLÓ PÁL
FILLÓ PÁL
FILLÓ PÁL, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Ház! Az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság megtárgyalta a két törvényjavaslatot. Elég érdekes vita alakult ki a törvényjavaslat kapcsán, hiszen ellentétben az előttem szóló bizottsági felszólalóval, nálunk az ellenzéki képviselők nem támogatták a javaslatot, illetve néhányan tartózkodtak a szavazásnál.
Alapvetően egy olyan, hát, kicsit rosszízű vita alakult ki, ami a szakszervezetek legitimitását kérdőjelezte meg a bizottság ülésén, amit jómagam is, illetve néhány kormánypárti képviselőtársam visszautasítottunk azzal, hogy itt az érdekegyeztető tanácsban nincsenek baloldali meg jobboldali szakszervezetek. Itt szakszervezetek vannak és munkáltatók, és mindenkinek a saját ügye, mindegyik szervezetnek, illetve annak vezetőjének saját ügye az, hogy éppen milyen szavazatot ad le a politikai választások során. Tehát én nagyon bízom abban, hogy ez a törvénytervezet elfogadásra kerül, hiszen a munkaadói és a munkavállalói oldal valóban mindkét javaslatot támogatja.
Komoly előzményei vannak az érdekegyeztetésnek Magyarországon. Természetesen mindig könnyebb volt akkor érdekeket egyeztetni, amikor jól ment a gazdaság szekere, vagy éppen a költségvetésnek megvoltak azok a lehetőségei, hogy különböző juttatásokat vagy magasabb béremelést tudjon egy-egy területnek adni vagy ajánlani, és több volt a vita olyankor, amikor szigorúbbak voltak a feltételek. De egy dolgot azért, úgy gondolom, semmiképpen nem vitathatunk el, és ez az, hogy bizony tárgyalni kell, egyeztetni kell, még akkor is, ha vannak olyan esetek vagy olyan szituációk, amikor nagyon nehéz megegyezésre jutni, ugyanakkor vannak olyanok is, amikor könnyebb.
Az ágazati párbeszéd bizottságokról szóló törvényjavaslatról annyit szeretnék elmondani, hogy ez egy nagyon fontos szelete az érdekegyeztetésnek, nem véletlen, hogy Európa-szerte több országban is működik hasonló rendszer, hiszen folyamatosan azzal szembesülünk itt a parlamenti vitában és a munkaügyi törvények vitájában különösen, hogy a kis létszámot foglalkoztató munkaadóknál nem nagyon tudják a munkavállalók megvédeni az érdekeiket, hiszen ott nincs szakszervezet, nincs üzemi tanács, és a legtöbb esetben kollektív szerződés sincs. Az ágazati párbeszéd bizottságok köthetnek kollektív szerződést, és amennyiben megfelelő megegyezés születik, akkor ezt a miniszter, az illetékes miniszter kiterjesztheti az egész ágazatra. Ez azért nagyon fontos, mert akkor az azonos munkát végző munkavállalók, munkások a különböző munkahelyeken azonos feltételek mellett, azonos juttatások és munkakörülmények között dolgozhatnak az ágazatban. Erre jó példa volt például az építőipari ágazatnak a megállapodása.
Nagyon remélem, hogy amennyiben a törvényt elfogadjuk - és én bízom benne, hogy el fogjuk fogadni, hiszen végső soron a szociális partnerek egyöntetűen támogatják mindkét törvényjavaslatot -, akkor megnyílik az út a tekintetben is, hogy minél több ágazati megállapodás szülessen, és ezzel meg tudjuk védeni a magyar munkavállalók érdekeit olyan munkahelyeken is, ahol esetleg nincsen szakszervezet vagy nincsen üzemi tanács, amely helyben tudna a munkáltató esetleges visszaéléseivel szemben fellépni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
