HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megpróbálok nem elaludni hozzászólás közben. Elég késő éjszaka kerül sor ennek a tárgyalására.
A 2006. évi választásokat követően ez a törvénytervezet annak a sornak egy része, amely a társadalom közterheinek a növelését, az adó- és járulékbevételek pontosabb beszedésének a lehetőségét kívánja biztosítani. Ezek a törvények hol Gyurcsány-csomagként, hol a mostani törvénytervezet formájában T/1297. számon, hol a nyugdíjrendszer módosításaként jelentkeznek. Az a baj velük, hogy az amúgy is barokkos, amúgy is rendkívül kusza adó- és járulékrendszert még áttekinthetetlenebbé teszik, és egyre nagyobb terhet rónak nemcsak az adózókra, hanem az adózást végző hivatalra, az APEH-ra is. Egyre drágábban szedjük be ezeket a pénzeket, egyre többe kerül ez a vállalkozóknak és az államnak. Úgy látszik, hogy a tisztelt Házban rajtunk kívül az égadta világon senkit nem érdekel az adóreform, amelynek pont az lenne a lényege, hogy egy kicsit egyszerűsítsük ezt a rendszert, ehelyett minden alkalommal bonyolultabbá és átláthatatlanabbá tesszük.
Ez a törvényjavaslat 197 paragrafusból áll, és 20 törvényt érint. Az előző törvény tárgyalása kapcsán meg tegnap este nagyjából ilyenkor szóvá tettem, hogy ezt a salátatörvény-gyakorlatot valahogy abba kéne hagyni, hiszen ennek a csomagnak is vannak olyan részei, amiket jó szívvel lehetne támogatni, de az egészet meg nem, mert egy csomó olyan van benne, ami számunkra elfogadhatatlan. A tisztelt kormányoldal megfosztja az ellenzéket attól, hogy szavazatával tanúsítsa egyetértését a ritkaságszámba menő, de egyébként támogatható javaslatokkal kapcsolatban.
A törvényjavaslat foglalkozik azoknak az adótörvényeknek a kiigazításával is, amelyeket vagy az EU, vagy az Alkotmánybíróság, vagy éppen az Audi nem tartott elfogadhatónak. Sajátos, hogy az új Gyurcsány-kormány által hozott adó- és járulékintézkedések bevezetése legalább kilenc eltérő pontban történik 2006 nyarától 2007 áprilisáig. Ember legyen a talpán, aki ezt követni tudja, és ezt értem a minisztériumra is és az előkészítőkre is.
Az adó- és járuléktörvény-módosításoknál kifogásoljuk, hogy azok évközi változásokat is tartalmaznak, sőt vannak visszamenőleges hatályúak is, ami végképp elfogadhatatlan, mert lehetetlenné teszi a cégek megalapozott üzleti tervének kidolgozását és annak betartását, hogy e szerint dolgozzanak.
Nézzük tételesen a mezőgazdasági őstermelők társadalombiztosításának a kérdéseit! A törvényjavaslat a lakosság terhét leginkább az őstermelők társadalombiztosításának kötelezővé tételével, illetve az illetéktörvény módosításával növeli. Nem lehet tudni, hogy ezek bevezetése az adott törvényjavaslatnak megfelelően történik-e, hogy milyen terhet jelent az őstermelők, illetve a vállalkozások számára, és ebből következően milyen bevételnövekedést fog okozni a tb-nél, illetve a költségvetésnél, mert egyetlenegy hatástanulmány sem készült. Itt csak becslésekre szorítkozhatunk.
A törvényjavaslat 68. §-a kiegészíti a társadalombiztosításról szóló 5. § (1) bekezdését egy i) ponttal, meghatározva ebben azt, hogy milyen esetekben kötelezi az őstermelőt a különböző kategóriákban megállapított biztosítási díj megfizetésére, illetve kik mentesülhetnek ez alól. Ez a módosítás valójában a nyári Gyurcsány-csomagból lett levezetve azáltal, hogy ott az ellátásra jogosultak körébe bekerültek a mezőgazdasági őstermelők. Hogy ez milyen okból alakult így, azt a T/2031. számú törvényjavaslat 130. és 131. §-ából lehet levezetni, amit júliusban fogadtunk el.
Támogatjuk a biztosítottak körének kiterjesztését. A mezőgazdasági termelést folytató magánszemélyek az uniós gyakorlat szerint a társadalombiztosítási rendszer tagjai, hazai szabályaink szerint azonban a mezőgazdasági őstermelők Karsai képviselő úr állításával szemben jelenleg nem biztosítottak, így félő, hogy időskorukban a saját jogú ellátás helyett a szociális ellátórendszerre szorulnak. A saját jogú ellátások megszerzése érdekében ezért indokolt a mezőgazdasági őstermelők bevonása a kötelező társadalombiztosítási rendszerbe.
A korábbi időszakban a mezőgazdasági őstermelők önkéntes alapon köthettek szerződést ellátásukra, ez a lehetőség azonban 2006-ban megszűnt. Ennek pótlására kerültek be a biztosítási körbe, amivel együtt kötelezővé vált számukra a járulék fizetése. Mint mondtam, mi alapvetően nem ellenezzük az ilyen kiterjesztést, azt azonban kifogásoljuk, hogy senki nem vizsgálja, hogy az őstermelők különböző csoportjainak helyzetét hogyan érinti ez az intézkedés, senki sem mutatta be, hogy miért pont ilyen arányú biztosítási díjat kell fizetniük, és azt sem lehet pontosan tudni, hogy végül is ez hány emberre vonatkozik, és milyen várható bevételt jelent.
Ma körülbelül 1,3 millió magyar állampolgár tartozik - családtagjaikat is beleértve - az őstermelői körbe. Ezek közül csak 750 ezren rendelkeznek őstermelői igazolvánnyal, a többiek önellátó gazdálkodást folytatnak, és közülük körülbelül 300 ezer minősíthető aktív piacra járónak. Nekik van olyan bevételük, amely alapot adhat a járadékfizetésre, ez a kör azonban nem feltétlenül esik a törvény hatálya alá, ugyanis harmaduk már túljutott a nyugdíjkorhatáron, illetve özvegyi nyugdíjas, esetleg kiskorú, akikre a díjfizetési kötelezettség nem terjed ki. Ez a törvény valószínűleg mozgásokat fog elindítani az őstermelőkön belül, az őstermelői igazolvány a nem fizető kör felé fog eltolódni, aminek nemkívánatos következményei lehetnek.
A második dolog, amiről szólni kell, az új illetéktörvény. A 43. § kedvező változásként mutatja be, hogy ha az ingyenes eszközátadásra irányuló ügyletekben részt vevő gazdasági társaságok egyike a másik százszázalékos tulajdonában áll vagy a gazdasági társaságok egyazon személy százszázalékos tulajdonában állnak, akkor “csak” 21 százalékos ajándékozási illetéket kell fizetni január 1-jétől a jelenlegi 40 százalék helyett. Amennyiben az ingyenes eszközátadás - más szóval: ajándékozás - idegen cégek között jön létre, az illeték a korábbiaknak megfelelően 40 százalék marad.
Ennek az illetéktörvénynek van egy másik értelmezése is, a vállalkozások számára egy még félelmetesebb következménye, nevezetesen, hogy mivel az illetékhivatalok az APEH-hoz kerültek, viszonylag egyszerű lesz vagy lenne a korábbi öt év ajándékozási eszközátruházásait felderíteni, és az elmaradt 40 százalékos illetéket behajtani. A következményeket tessék átgondolni!
Az MDF részéről egyrészt azt javasoljuk, hogy a korábbi évek ajándékozási illetéke vonatkozásában a törvény adjon amnesztiát, másrészt javasoljuk, hogy az életbe léptetni kívánt ajándékozási illeték 15, illetve 30 százalékra csökkenjen. Ez nem túl megalapozott javaslat, de ugyanennyire nem megalapozott a kormány 20, illetve 40 százalékos javaslata sem, mert miért pont annyi. (Dr. Veres János: Ma ennyi a mértéke.) És a 20 százalék hogy jött ki? (Dr. Veres János: Benne van a törvényben.)
