BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim, úgy gondolom, hogy a napirenden lévő törvény vitájában is nagyon sok olyan vélemény elhangzott, amelyben konszenzusban vagyunk, vagy egyformán látjuk a dolog lényegét. Miben nem látjuk egyformán? És ez nem baj, de úgy gondolom, hogy elvárásunk az ellenzék oldaláról a kormányzat irányába lényegesen több, mint amit jelenleg prezentált a törvénymódosítással. Ebből adódik a véleménykülönbségünk.
Tudom, hogy mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a képzés, a felnőttképzés, átképzés, szakképzés invesztíció, mégpedig olyan invesztíció, amely a gazdaságban realizálja az eredményt. Csak azért szeretném hangsúlyozni azt, hogy ez nem egy misszió, hanem kötelessége az államnak, hogy a gazdaságot fejlessze, és a gazdaságnak adjon lehetőséget, olyan szakembereket, akik nemzeti jövedelmet, új értéket képeznek, termelnek.
Nyilvánvaló, hogy a helyes és jó szakképzés lehetőséget ad a gazdaságnak, hogy többet és jobbat termeljen, ugyanakkor az egyénnek is munkahelyet, megélhetést, kenyeret biztosít. Meg kell állapítanunk azt, hogy ennek a szakképzésnek a rendszerében az invesztíció sok esetben rosszul hasznosul, tehát diszfunkciókkal bír. Miniszter úr kifejtette álláspontját, hogy ne várjuk tőle most a szakképzés, felnőttképzés komplex megoldását, áttekintését e törvényjavaslatnál, viszont véleményünk az, hogy komplex módon kell ehhez a kérdéshez hozzányúlni. Hiszen mit akarunk mi? Azt szeretnénk, hogy stabil gazdaságunk legyen, a stabil gazdasághoz pedig jó szakmunkásra, jó szakképzésre és sok munkahelyre van szükség.
Tehát, mi mindenféleképpen kérjük a kormányt, úgyis szereti a reformok szavát, hogy komplex módon nyúljon ehhez a kérdéshez, és igenis rendszerszemléletben. Tudniillik, ha bizonyos elemeket javítgatunk, azok újabb diszfunkciókat keletkeztetnek, ha ezt nem rendszerszemléletben próbáljuk átgondolni, átnézni... - és a változtatás igénye fontos nap mint nap, és itt dübörög, nem a gazdaság, hanem az igény a tekintetben, hogy rendszerszemléletben változáson essen át a szakképzés.
Úgy gondolom, és ezt már mondtam is, hogy a szakképzés és a helyes, jó szakképzés a gazdasági teljesítménynövelésnek az egyik eszköze, lehetősége. Viszont a jelenlegi szakképzésről sokan megállapították azt itt a hozzászólásokban is, amivel teljes egészében egyetértek, hogy nem kellőképpen rugalmas, és nem szolgálja a gazdasági szereplők érdekét. Pedig azért azt tényleg ismételten ki kell hangsúlyozni, hogy a gazdaság a maga részéről, tehát a munkáltatók, foglalkoztatók, a szakképzési alap befizetésével, magyarul: ők is hozzájárulnak ahhoz az állami feladathoz, tehát fizetnek érte, hogy megfelelő szakképzett szakembereket kaphassanak feladataik ellátásához, a munkájukhoz.
Úgy gondolom, axiómaként kell kezelnünk, hogy a reálszférának több beleszólása, több véleménye legyen - gondoljunk csak a háború előtti időszakra -, több beleszólása legyen - és kell - a szakképzésbe, a felnőttképzésbe és az átképzésbe. Erre vannak történelmi példák Magyarországon, és úgy gondolom, hogy a köztestületeknek, a szakmai testületeknek, a reálszféra bevonásának erősíteni kell azt, hogy a kamarák, a köztestületek többet hallassák a szavukat. Igen, tapasztalható a törvényjavaslatban, és ezt helyesnek is tartom, és ezért kezdtem azzal, kedves államtitkár úr, hogy sok tekintetben bizonyos irányokat illetően egyet kell értenünk, mert helyesek az irányok.
Azt kérjük számon a kormányon, hogy a rendszerszemléletű és komplex átalakításhoz kezdjen hozzá, hiszen nem lehet gazdasági növekedés anélkül, ha nem megfelelő a szakképzés, átképzés, felnőttképzés. Azért meg kell állapítani emellett azt, hogy jelenleg kevés a befolyása a köztestületeknek, többre van szükség, több kompetenciát kell számukra biztosítani, sőt mi több, evidenciaként kell kezelni a gazdaság szereplőinek véleményét, kérését, javaslatát a szakképzésben.
(11.50)
Tudniillik ők fogják majd az innen, az intézményekből kikerülő szakembereket foglalkoztatni és dolgoztatni. Jelenleg megállapítható, úgy gondolom, hogy a képzésünk eléggé statikus, és teljesen igazad van, képviselőtársam, a régi rendszer pofozgatása és javítgatása folyik, holott tényleg át kellene formálni. Ugyanis változó, megújuló és gyorsreagáló szakképzést kell Magyarországon kialakítanunk véleményünk szerint, mert ez a fejlődésünk és felemelkedésünk alapja. Van egy axióma, amelyet szintén te fejtettél ki, és teljesen csatlakozom hozzá, mégpedig az, hogy a gyakorlati képzésnek elsősorban a munkahelyen, a foglalkoztatónál kell korszerű módon és hatékonyan megvalósulnia.
Ehhez a fogalomhoz tartozik a kompetencia típusú képzés. Ha valahol ennek a szónak jelentősége van - mindenütt a közoktatásban manapság kezd elterjedni ez a fontos fogalom -, a szakképzésben feltétlenül. Használható, készpénzre váltható, termelésre váltható ismeretekre van szükség a szakképzésben, és nem biztos, hogy tele kell tömködnünk a gyorsan változó szakképzési igény mellett a nagyon erős és mély alapokat, hanem a használható, munkahelyre váltható, kompetencia típusú tudásra és működtetésre van szükség.
Úgy gondolom, hogy a szakképzés anomáliái valójában ott gyökeredznek - és esetleg diszfunkciói is -, hogy Magyarországon egy kormánynak, egy nemzetnek tisztáznia kellene azt magában, hogy a gazdaság fontos számára, s nemcsak kinyilatkoztatásban, és ezen belül pedig a hazai nemzeti gazdaság fontos számára; a hazai kis- és középvállalkozások, és nyilvánvaló, hogy rugalmasan kell a multik igényeihez, a nagy foglalkoztatók igényeihez alkalmazkodni. Ezért mondom azt, hogy a reálszféra bevonása mindenféleképpen itt is elindul a törvényjavaslatban, de teljes mértékben és teljes vállszélességgel támogatom e tekintetben a további intenzifikációt.
Úgy gondolom, ez is egy axióma kell legyen, hogy helyre kell állítani a szakma, a kétkezi munka, a munka becsületét, e tekintetben presztízsét, a szakmunkás fontosságát, mert úgy gondolom, hogy az elmúlt évek mind ez ellen hatottak. Nem jó az, ami jelenleg folyik. Ugyanis képzünk, álmokat kergetnek alkalmasint az iskolákban a szülők is, a gyerekek is, de igazából sok tekintetben sokszor nincs meg az a megfelelő szakképzettségű szakember, aki ténylegesen meg tudna élni a megszerzett tudásból, szakmából és kompetencia típusú szakképzésből.
Persze, államtitkár úr, azt hiszem, hogy több gondot kellene fordítani a szakma megbecsülésére, különösen a fizetésekre, hogy a kétkezi munka, a szakmunka presztízse Magyarországon helyreálljon. Úgy gondolom, hogy ez most a mélypontján van, és ez rossz a magyar gazdaságnak. Mindent meg kell tenni a tekintetben, hogy a szakmák presztízse helyreálljon.
Emlékeznek rá, hosszú évtizedeken keresztül a tisztes szakma becsülete nagyon fontos volt ebben az országban, és ez nem valamiféle demagógia, hanem egy polgári érték. Tudniillik a tisztes szakmából mindig meg lehetett élni. Kérem, az irányban tevékenykedjenek az ön által több alkalommal hangoztatott reformok vonatkozásában, hogy e fontos elvárásnak a jogi feltétele és a szabályozás eleget tegyen.
Arra kérem államtitkár urat és a kormányt, hogy komplex módon, rendszerszemléletben nyúljon ehhez a kérdéshez. Nagyon fontos dologról van szó, és azért bátorkodtam felszólalni és hozzászólni, hogy magam is hozzáadjam a véleményemet; ha ez a folyamat elindul, bátorítom csak önöket benne, hiszen a gazdasági felemelkedésünk alapja a szakképzés, képzés és átképzés. És ne apró tömedékeléssel, ne apró lyukak javítgatásával foglalatoskodjon a kormány, hanem az ellenzékkel is egy komplex áttekintés mellett komplex törvényjavaslattal álljunk elő. A rendszert meg kell újítani e tekintetben, a szakképzés, átképzés és felnőttképzés rendszerét.
Köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
