ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Az ön tárcájától 3-4 törvény fog az elkövetkező időszakban a parlament elé kerülni, és nyugodtan mondhatom, ezekből legalább háromban, ötpárti egyeztetéssel, döntéssel minden további nélkül nagyon komoly törvényt lehetne megalkotni. Ezt mondom azért is, mert a szakképzési törvény átalakítása megérett, és nagyon fontos kérdés. Nagyon fontos kérdés azért is, mert ma sajnos Magyarország szenved attól, hogy bizonyos szakmacsoportokban állandósult a hiány, bizonyos speciális szakmákban, amelyek Magyarországra jellemzőek voltak, a szakma utánpótlása teljesen kiürült. Reggel beszéltem egy szakközépiskolával és egy olyan emberrel, aki évek óta foglalkozik a fiatalok szakképzésével, gyakorlati képzésével, ráadásul az Iposzon keresztül rendszeresen vizsgáztat is. Tehát olyan tapasztalata van, amelyet érdemes elfogadni, és a törvénybe is úgy beemelni, hogy valóban a hazai szakképzés, felnőttképzés meg tudjon felelni azoknak a kihívásoknak, amelyek Európára és az Európai Unió tagországaira jellemzőek.
Ehhez tartozik az, hogy a szakképzési alap eddigi 20 százalékról 60 százalékra történő helyben hagyása részben egyfajta megoldás, egyfajta kedvet biztosít a hazai kis- és középvállalkozásoknak a gyakorlati szakoktatás további erősítésére. Ezen egy kicsit azért mégis túllépnék, miniszter úr, majd meg is indoklom, hogy miért. Magyarországon olyan speciális szakmák voltak, amelyek Európában is keresettek voltak.
(10.00)
Nem véletlen települt át számos olyan gazdasági társaság, amely Magyarországon találta meg az igazi szakmai kultúrát ahhoz a tevékenységhez, amelyet már a saját országában nem tudott tovább folytatni.
Az elmúlt napokban, hetekben volt vita arról is itt a parlamenten belül, hogy a külföldi nagyobb gazdasági társaságok miért települnek Magyarországra. Nem a minimálbér miatt, tehát annak az adása miatt, hanem valóban Magyarországon olyan szakmakultúrát talált, hogy a saját elvárásainak maximálisan meg tudott felelni, és a magyar szakmai tudással együtt, a problémamegoldó képességgel együtt túl tudott lépni azon a nehézségen, amely egyben fejlesztést is jelentett számára, és adott esetben a kutatás-innováció kérdését is Magyarországon találta meg, hisz a szakmakultúra tudta hozzá biztosítani a megfelelő erőt.
Nagyon fontosnak tartom, és üdvözlöm azt is a Vállalkozók Pártja részéről is, hogy ez a törvény be kívánja emelni a kamarákat. De itt szeretném jelezni a miniszter úrnak, hogy évek óta most már az Iposz, Kisosz részt vesz magában a szakmai gyakorlati képzési rendszernek a kialakításában és a vizsgáztatási rendszerben is. Tehát én szeretném mindenképpen, hogy ha frekventáltan továbbra is az Iposz, Kisosz megmaradna ebben a szakmai tevékenységben, és a kamarákkal együtt egyeztetne a tárcával.
Ugyanilyen fontos kérdés a gyakorlati szerződések kérdése. A hatvanas években Magyarországon egy nagyon jó rendszer alakult ki a szakképzés területén, hisz a második, harmadik évben a gyakorlati képzésnél kihelyezték gazdasági társasághoz a tanulókat, és egy ösztöndíjrendszerrel, tulajdonképpen egy emelt ösztöndíjrendszerrel azt lehet mondani, majdhogynem a termelés bizonyos fázisaiban is részt vettek, tehát gyakorlati oktatás keretén belül. Ezek a rendszerváltozás után totálisan szétestek, megszűntek, azok a gazdasági társaságok, amelyek valóban óriási összegeket fordítottak a gyakorlati képzésre és a saját szakmájuk vagy a saját tevékenységük utánpótlására, tulajdonképpen ezek a gazdasági társaságok megszűntek.
Itt lenne érdemes elgondolkozni azon, miniszter úr, hogy valóban a jelenlegi gazdasági társaságokkal, tehát a hazai kis-, közép-, valamint a hazánkba települt, más országból jövő gazdasági társaságokkal egy olyan szerződést, egy olyan gyakorlati oktatási szerződést kellene kötni, amelyben valóban a pályakezdő fiatalok a szaktudást is meg tudják szerezni, és én itt javasolnám mindenképpen, hogy egy pályakezdési szerződés is alakuljon ki magában a törvényben. Tehát nemcsak a gyakorlati oktatás idejére, hanem valóban, ha az az adott cég, amely a gyakorlati oktatást végzi, majd később, amikor a fiatal elvégezte a tanulmányait, akkor pályakezdő szakmunkásként alkalmazza tovább egy meghatározott ideig. Adott esetben kedvezményi körökbe lehetne a hazai vállalkozást emelni abból a szempontból, hogy ezzel tulajdonképpen a pályakezdő fiatalok jelenlegi munkanélküliségi mutatóit tulajdonképpen nagymértékben le lehetne csökkenteni. És itt is az ösztöndíj kérdése, ami nagyon fontos kérdés.
Több szakközépiskolával beszéltem, Ajkán négy is van belőle, tehát könnyű válogatni közülük, de nagyon fontosnak tartják a térségi integrációs szakképzési központok szerepét, hisz minden iskola megpróbál a gyakorlati képzésre hangsúlyt fektetni, pénzszűke van, pénzhiány van, nem tudnak a mai kor kihívásainak megfelelni, és ezért is fontos lenne mindenképpen a térségi integrált szakképzési központok technikai ellátottsága és valóban a gyakorlati szemléletnek a kialakítása.
A másik, amit az a vállalkozó, aki évek óta tényleg hihetetlen sokat tesz azért, hogy például erősáramú, gyengeáramú villamosipari szakmunkások körében ne az az áldatlan állapot alakuljon ki - hisz ebben is hiányszakma alakult ki Magyarországon, tehát ebben ő megpróbál szakközépiskolákkal közösen együtt dolgozni… (Köhög.) Elnézést, meg vagyok fázva, és sajnos néha köhögési ingerem van. Tehát ő saját maga is elmondta, hogy a legnagyobb problémát ott látja, amikor vizsgáztat, hogy a szakelméleti képzés hiányos a fiataloknál. Tehát arra kellene sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni, hogy a szakelméleti képzés mellé párosuljon egy nagyobb fokú gyakorlati képzés is. A fiataloknak ebben az időszakban kellene a szakma alapjait elsajátítani, de ha nincs meg a megfelelő szakelméleti képzettsége és megfelelő gyakorlati képzettsége, akkor sajnos a gazdasági társaságnak sokkal több időt és figyelmet kell szentelni arra, hogy valóban a munka frontján tulajdonképpen be tudjon igazodni, be tudjon állni abba a rendbe, amelyet az adott gazdasági társaság tulajdonképpen a maga részéről megkövetel és helyesen megkövetel, mert ha egyszer végzett szakmunkásról van szó, akkor teljesen logikus, hogy a teljesítményére is mindenképpen szükség van.
A cégekkel kötött szerződés, ösztöndíj kérdését már elmondtam, és itt nagyon fontosnak tartanám a fogyatékkal élők szakképzésének a kérdését, valamint a megváltozott munkaképességűek kérdését, hisz ott is óriási gondok vannak, közel 600 ezer megváltozott munkaképességű él Magyarországon, és csak töredékük tud különböző szakmacsoportokban adott esetben megfelelő munkát kapni. És itt is fontos lenne, hisz egy 67 százalékos rokkant ember még nem írható ki teljesen a szakma világából, bizonyos fokú átképzéssel lehetne rajtuk is segíteni, és a számot sokkal magasabbra emelni, hisz a 600 ezerből durván 34 ezer van foglalkoztatva. Azt mondom, hogy akik így nincsenek foglalkoztatva, azok sajnos további egészségromláson esnek keresztül. Tehát ezen a téren is, a megváltozott munkaképességűek esetében is sokkal többet kellene tenni.
Itt kiemelném még azt is, hogy törvényileg bizonyos szakmacsoportokat vagy tevékenységi köröket rögzíteni kellene, pont a fogyatékkal élők és a megváltozott munkaképességűek munkahelyteremtésének a szükségessége szempontjából. Nyugat-Európában, az Európai Unión belül is számos országban megteszik, hogy bizonyos szakmai tevékenységet tulajdonképpen rátestálnak ezen fogyatékkal élő emberek számára, törvényileg is megpróbálják a hátteret úgy biztosítani, hogy lehetőleg és elsődlegesen ezek az emberek végezzék azt a tevékenységet.
Nem véletlen mondtam a miniszter úrnak, és szeretném, ha megfogadná, és talán a frakción belül is, ha a kormányzó oldal részéről is eljutnának abba az állapotba, hisz a magyar parlamenten belül jelenleg is három témakörben ötpárti egyeztetéssel kerülnek bizonyos törvények a parlament elé elfogadásra - ilyen a génmódosított, génmanipulált termékek kérdése, vagy adott esetben a körbetartozás kérdése, közbeszerzési törvény kérdése -, és itt is lehetne, nem véletlen mondtam, hisz egy óhaj, egy kérés minden oldalról, a tegnapi interpellációknál, napirend előtti hozzászólásoknál is ez nagymértékben előjött, hogy valóban a parlamenten belül számos területen lehetne úgy ötpárti egyeztetést elvégezni, hogy azt lehet mondani, hogy majdnem hogy többséggel nagyon sok törvényt el lehetne fogadni a parlamenten belül.
Én erre ösztökélném a miniszter urat, és tudom azt, hogy ön nyitott ebben a kérdésben. Tehát jó lenne pontosan a szakképzés területén, felnőttképzés területén is egy ötpárti egyezségre jutni, és azokat, amelyeket képviselőtársaim (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) elmondtak, beemelve a törvénybe, javítva a törvényt és javítva a szakképzés, felnőttképzés helyzetét Magyarországon, és a hiányszakmák mielőbbi - fogalmazzunk úgy - megszüntetését, betöltését. (Az elnök ismét csenget.) Tehát én úgy érzem, hogy ötpárti egyezséggel…
