GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR, a MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, amikor a szakképzésről, a felnőttképzésről beszélünk, akkor olyan típusú törvénymódosításokat tárgyalunk, amelyek meghatározó jelentőséggel bírnak a magyar gazdaság életére vonatkoztatva is. Miért mondom ezt? Alapjaiban azért, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy egy tartós szakmunkáshiány milyen problémák sokaságát vetheti fel az országban. Szembesültünk vele nemcsak az elmúlt esztendőkben, hanem most már évtizedes múltra nyúlik vissza ez a problematika, mármint az, hogy az elmúlt másfél évtizedben olyan értelemben alakult ki Magyarországon a képzés rendszere - ebbe nemcsak a szakképzést és a felnőttképzést, hanem a felsőoktatás képzési intézményrendszerét is beleértve -, ami bizony elég távol van vagy elég távol volt a munkaerőpiac igényeitől. Azt kell mondjam legkiváltképp a felsőoktatás vonatkozásában - amelyet most e törvénytervezet kapcsán nem tárgyaltunk -, hogy olyan torzók is születtek, amelyek a munkaerőpiac képtelen volt kezelni.
De a másik oldalról - hogy a törvényhez térjek vissza -, magának a szakképzésnek a tekintetében is felfedhetők ezek a fajta ellentmondásosságok. Felfedhetők, mert nem véletlenszerű, hogy tartósnak mondható, nem egy-két éves, hanem évtizedes jellegű szakmunkáshiánnyal kell szembenézünk jelen pillanatban és jelen időszakban. Ez a fajta szakmunkáshiány, ami gyakorlatilag 30-50 ezer főre tehető az országunkban - amely egy-egy adott időszakban, egyik pillanatról a másik pillanatra, ha a megfelelő képesítéssel, végzettséggel, tudásszinttel felruházott emberek állnának rendelkezésre, a gazdaság részéről feszívásra kerülne -, bizonyos értelemben a versenyképesség tekintetében is korlátozó tényezőként jelenhet meg.
Nem véletlen tehát, hogy lépési kényszerek vannak, olyan lépési kényszerek, amelyek a társadalmat azzal szembesítik, hogy e tekintetben van tennivalója, és e vonatkozásban nyilván egyre inkább és egyre nagyobb mértékben szélesedő lehetőségeket kell biztosítani a gazdasági szerepvállalóknak, és nem baj, ha szembenézünk azzal, ami a gazdasági szerepvállalók irányából igényként is megfogalmazódik, mármint hogy a reprezentatív mintafelméréseik mit mutatnak. Csak jelezni szeretném: az elmúlt esztendőben mintegy nyolcezer gazdálkodó szervezeten keresztüli felmérés történt meg, amelyek visszaigazolták azt, hogy mi is az, ami igényként megfogalmazható rövid és középtávon a szakképzés irányában, és ennek a tükrében érdemes talán az egész történetet átgondolni, mert ezek fogható, ezek nagy biztonsággal jelezhető vagy jelzett igények, amelyek tekintetében azt gondolom, akár a szakképzés rendszerén keresztül egy viszonylag hosszabb átfutási idő mellett is az igények kielégíthetők, a felnőttképzés viszonylatában pedig még inkább, hiszen az egy rugalmasabb rendszernek tekinthető.
Persze, arra mindig érdemes odafigyelni, hogy a szakképzés és a felnőttképzés tekintetében olyan anomáliákra ne kerüljön sor, hogy a szakképzés alól magukat néhányan kivonva a felnőttképzés intézményrendszerén keresztül sokkal rövidebb futamidő alatt szerezhessenek képesítéseket. A felnőttképzés nem erről szól. A felnőttképzés arról kell szóljon, hogy meglévő tudásszint mellett, kompetencia mellett gyakorlatilag egyéb rárakódó többlettudások megszerzésével jussanak el az érintettek oda, hogy a munkaerőpiac igényeihez illesztetten a foglalkoztathatóságuknak a lehetősége növekedjék.
A szakképzésben is és a felnőttképzésben is külön-külön közel 400 ezer ember érintett. Hozzáteszem tehát azt - nyilván az iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli képzésről beszélek -, hogy együttesen mintegy 800 ezer embert érint ennek a kérdéskörnek a tárgyalása, és a 800 ezer érintett mellett csak a felnőttképzés kapcsán is mintegy ötezer olyan intézmény, regisztrált magánvállalkozás van, amelyek a képzéssel foglalkoznak. Ezer-egynéhányszáz egyébként azoknak a száma, akik akkreditáltként vannak jelen a rendszerben.
Még egyszer összegezve a hosszú bevezető gondolatokat, azt lehet mondani, hogy a szakképzés és a felnőttképzés meggyőződésem szerint a legmértékadóbb kitörési pontnak tekinthető az elkövetkezendő időszakra vonatkozóan.
A gazdaság, a köztestületek, a kamarák, a gazdasági érdekképviseletek szerepének a növekedése meggyőződésem szerint nem elvitatható. Sőt erősítendő, akár úgy is, ahogy miniszter úr jelezte, hogy a kamarák képviseletében vizsgaelnöki kijelölésekre is sor kerülhessen, legkiváltképp azoknak a szakmáknak a tekintetében, ahol a tananyagok elkészítésében is mértékadó szerepet játszottak, vagy ők maguk készítették el ezeket. A vizsgáztatások rendszerében is érdemes olyan típusú változásokat eszközölni, amelyek az egzakt méréseket alapozzák meg, és bizonyos értelemben a tanfolyamok keretei között és a vizsgákkal egyetemben rákészítenek a munkaerőpiachoz való illeszkedésre.
Azt gondolom, akárhányszor nyúlunk ehhez a kérdéskörhöz, egy megállapítás soha nem cáfolható meg. Ez a megállapítás pedig az, hogy mindennek, ami a szakképzés és a felnőttképzés tekintetében zajlik, mértékadó módon igazodnia kell a jelen, a közeljövő, ha belátható, a távolabbi jövő munkaerő-piaci igényeihez. Nyilván ehhez illesztetten olyan típusú változások is megmutatkoznak a törvényjavaslatban, amelyek segítik ennek a gondolkodásnak a kialakulását, például a szakképzési hozzájárulás kapcsán befizetett járulékok felhasználása tekintetében a saját dolgozókat érintő képzési költségekhez illesztetten. Korábban az egyharmadát vehették igénybe a munkáltatók saját dolgozók képzéséhez illesztetten a képzési költségek finanszírozásával kapcsolatosan. Jelen időszakban a törvénytervezet azt hordozza magában, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások, amelyek viszonylag nagy foglalkoztatói körrel, mondhatni, a többségi foglalkoztatói körrel rendelkeznek, ennek a befizetett forrásnak a 60 százalékát - azért ez már mértékadó nagyságrend - gyakorlatilag visszaigényelhessék saját munkavállalóik képzéséhez. Azt is hozzá kell tenni, hogy ennek a működtetésében egyfajta bürokráciamentességet is biztosít a törvény, ami a bejelentési kötelezettséget hordozza magában a pénzek felhasználása tekintetében, és nem engedélyeztetési-jóváhagyási folyamatra vár, hanem a későbbiekben reprezentatív módon ellenőrzéssel párosul.
(9.20)
Azt gondolom, ez sokkal nagyobb rugalmasságot ad a pénzek felhasználása tekintetében, és talán a mérték kellő motivációt is jelent.
Amiről érdemes még szólni, az maga a képzési intézményrendszer, ami elég komplex, és elég komplikáltnak is mondható, hiszen a közoktatási intézményeken keresztül, a regionális átképző intézményeken át, a megalakuló új területi integrált szakképző központokkal egyetemben a vállalkozások az akkreditált képző szervezeteken keresztül mind-mind jelen vannak a piacon. Nyilván arra kell törekedni, hogy egy olyan harmonizáció, együttgondolkodási felület alakuljon ki a képző szervek viszonylatában, ahol a törvényszerű és szükségszerű versengés mellett nem mást, csakis az érintettek érdekeit szolgálja mindaz, amit tesznek. A törvény utalásai erre is módot és lehetőséget adnak.
Az akkreditáció kérdésköre nem véletlenszerű, a minőségi elvárás tekintetében fogalmazódik meg, azért, hogy olyan képzési folyamatok kerüljenek kivitelezésre, amelyek a képzésben részt vettek tekintetében megfelelő biztonsággal adják meg a végkimenetel lehetőségét.
Arra törekedni kell természetesen, hogy minél bürokráciamentesebben történjen meg mindez, ezért van az, hogy akkreditált szervezetek juthatnak állami pénzforrásokhoz, és mindezek mellett nem kell minden egyes programot akkreditáltatniuk, hanem egyetlen program akkreditációja is elegendő ahhoz, hogy ezen forrásokhoz hozzájussanak.
Befejező gondolatként még annyit szeretnék mondani, hogy a törvényben ugyan ez taxatív módon nem szerepel, nem is szerepelhet, de a figyelmet érdemes felhívni arra, hogy a társadalmi modernizációs program keretei között olyan típusú és olyan nagyságrendű pénzügyi források állnak rendelkezésre az elkövetkezendő időszakban, amelyeket mindenképpen érdemes figyelembe venni, és megpróbálni integrálni a szakképzés és a felnőttképzés érdekében. Mindezek alapján jó szívvel ajánlom önöknek a szakképzési és a felnőttképzési törvénytervezetet elfogadásra.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
