KUZMA LÁSZLÓ
KUZMA LÁSZLÓ
KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásomban néhány dologra szeretnék majd reagálni az előttem elhangzottakhoz kapcsolódóan. De mielőtt elkezdeném felszólalásomat, hadd idézzem egyik hidraulikaprofesszoromat. Ő azt javasolta nekem, hogy amit egy álló A4-es formátumú papíron nem lehet leírni, azt nem is érdemes leírni, mert szertefoszlik, széjjelfolyik. Éppen ezért csak olyan dolgokkal kívánok foglalkozni, ami még ebben a témakörben nem hangzott el, igyekezvén mérnökemberként a lényegre szorítkozni. Ezért nem ismétlem el még egyszer, amit a kisebbségi véleményben már megfogalmaztam, a törvény azon pozitívumait, amelyek révén a különböző minisztériumoknál meglévő háttérintézmények, hatáskörök, feladatkörök összevonását hajtotta végre a racionalizálás jegyében. Ezekről már többen szóltak, nézzék el nekem, hogy nem ismétlem meg ezeket.
Ellenben hadd utaljak arra, hogy ennek a racionalizálásnak a jegyében azt lehet mondani közmondásszerűen, hogy a fürdővízzel a gyermek is kidobásra sikeredett, mert amikor azt mondjuk, hogy racionalizálunk bizonyos témakörökben, bizonyos feladatköröket összevonunk, másokat újrafogalmazunk és meghatározunk, akkor nem tudom véka alá rejteni azt a véleményemet, hogy eközben állami feladatvállalásokat finanszírozunk a szakképzési alapba befolyt pénzekből. Tehát olyan feladatfinanszírozás történik, ami nem az eredeti célja volt annak idején, amikor a 90-es évek elején a szakképzés fejlesztésére nagyon széles látókörűen létrehozta ezt az alapot a parlament és annak intézményei.
Csak egyetlen példát hadd említsek e tekintetben. A Munkaerő-piaci Alapból finanszírozható például a gimnáziumi számítástechnikai képzés. És ezt a munkapiac szereplői, a befizetők is megfogalmazzák, hogy jó szívvel és jó lelkülettel elvárjuk tőlük, hogy a szakképzést finanszírozzák, de akkor, amikor alapvetően állami feladatként szereplő közoktatási feladatokat finanszírozunk ebből, azt nem jó szívvel fogadják, ugyanígy a gazdaság szereplői sem jó szívvel fogadják, hogy a szakképzési alapból különféle igazgatási feladatokat finanszíroznak, ami úgyszintén állami feladat lenne, a különböző intézmények finanszírozása.
(11.30)
E mögött a racionalizálás mögött egy bújtatott centralizációs törekvést is látok és vélek felfedezni. Ennek egyetlen elemét... - túl a szigorításokon, azzal magam is egyet tudok érteni, hogy a befizetéseket és a befizetők körüli fizetési morált jó lenne javítani. Azt is értem én, hogy a kormányzatnak van egy olyan törekvése, mely szerint lehetőleg minél több forrás kerüljön be a központi alapba, és ne közvetlen átadásra. De akkor, amikor Sós Tamás képviselőtársam említette azt, hogy a megrendelő igényeihez kell igazodni, akkor nagyon fontos eleme lehet ennek a törvénynek, amit érint egyébként a közvetlen átadható pénzeszközöknek 75 százalékról 70 százalékra történő csökkentése, tehát amikor közvetlen iskoláknak juttathatunk pénzt, itt a megrendelő igénye megjelenhet. Akkor, amikor egy oktatási intézmény beállít egy céghez, hogy tessék már minket támogatni a szakképzési alap terhére, akkor számtalanszor találkozunk azzal a szituációval, hogy ha az iskola elismert az adott szakmában, akkor az illető cég támogatni fogja az iskolát a szakképzési alap terhére. Ha nem elismert, akkor nem fogja támogatni.
Tehát mikor fogja támogatni? Amikor olyan konzultatív tevékenységet folytat, hogy a szabad órakeret terhére, a tananyagon belül súlyozás terhére - és sorolhatnám tovább ezeket a módszereket - hogyan lehet az adott térség igényeinek megfelelni, és az adott térség igényeit kiszolgálni. Itt most nagyobb térséget értek ez alatt, akár regionális vagy azon is túlnyúló feladatköröket, mert vannak olyan cégek, amelyek ilyen módon fejtik ki a tevékenységüket. Tehát ez a fajta centralizációs törekvés hátrányosan érinti az oktatási intézményeket, amit nem tudok jó szívvel elfogadni.
A következő témakör pedig időközben számomra is nagyjából világossá vált, de azért hadd említsem meg, hogy a törvény maga munkaügyi központok helyett állami foglalkoztatási szervről beszél, és gondolom, itt a másik törvénnyel összhangban ez úgy nagyjából a helyére fog kerülni remélhetőleg, és csak egy kicsi hiátus keletkezett itt ebben a törvénytervezetben, amely a három törvényt érinti.
A továbbiakban szeretném megemlíteni a külső gyakorlóhelyeket. A külső gyakorlóhelyek tekintetében 50 százalék fölötti gyakorlóhelyeket nem alkalmazhatnak az oktatási intézmények, kivétel a művészeti képzés vagy művészeti szakképzés területe. Jelezték a mezőgazdaság területén dolgozók, hogy ezt nem tudják jó szívvel támogatni, hiszen annyira szelektív a gyakorlóhelyek lehetősége, vagy az egy gyakorlóhelyen folytatható tevékenység, hogy ezt vagy ki kellene terjeszteni más tevékenységi körökre, vagy általánosságban célszerű lenne fölszabadítani.
Szó esett ma már a szakmacsoportonkénti bizottságok megszüntetéséről is, egyfajta ilyen integratív szerepet ellátó más bizottság felállításáról van szó. Szintén a gazdaság szereplői nehezményezik ezt, hiszen ha a részletektől, a konkrét végrehajtástól minél távolabbra kerül egy konzultatív testület, annál kevésbé képes átlátni az ott levő problémákat, noha a rendszerszemlélet tekintetében jobban látja értelemszerűen. De ezeket szakmacsoportonként - ez nem olyan túl sok, ugye, ez húszas nagyságrendű bizottságszámot jelent - célszerűbb lenne fenntartani, a szakmai irányításba jobban bekapcsolódhatnának ezeken keresztül a szakképzésért felelős minisztériumok, és ezen keresztül megvalósulhatna jobban a szakmai tananyagtartalom, a vizsgáztatási követelmények és a hozzá kapcsolódó egyéb dokumentumoknak a felügyelete. Mert többen említették ma már azt, hogy az ördög a részletekben van, tehát a tananyagtartalmakon keresztül tudunk a munkaerőpiacra befolyást gyakorolni. Tehát, ahogy a miniszter úr mondta, aki fizeti a zenészt, az rendeli a zenét. Tehát hagyjuk, hogy a piac szereplői közvetlenül és ne csak általánosságban tudjanak bekapcsolódni ebbe a munkába.
Szó esett róla, úgyszintén Sós Tamás említette, és az én mondandómhoz is igazodik, ez a bizonyos OKJ-felülvizsgálat, és hogy körülbelül 900 szakmából 400 körüli szakma kerül majd kibocsátásra. Ehhez szeretném változatlanul és nyomatékosan kérni, hogy éppen a munkaerőpiac mobilitása érdekében további szakképesítések ingyenességét is tegyük lehetővé, annál is inkább, mert éppen ez az OKJ-felülvizsgálat, amely a 400 mellett további részszakképesítéseket is megnevez, további részszakképesítéseket is lehetővé tesz, ennek következtében nemhogy 400-nál több, hanem még tán 900-nál is több szakma fog kikerekedni, ha a részszakképesítéseket is ezekbe beleszámoljuk. Tehát az egész egy kicsit ilyen formában, nem azt mondom, hogy kaotikussá válik, de azok az eredeti célkitűzések, amelyek itt a szakmák számát csökkenteni hivatottak, nem minden tekintetben valósulnak meg.
A kisebbségi véleményeknél már említettem, de még egyszer szeretnék visszautalni arra, hogy bizonyos forrásokhoz csak az akkreditált felnőttképzési intézetek juthatnak hozzá. Van egy nagyon komoly... - hiszen itt is szó volt róla, hogy az iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli képzést közelíteni kellene egymáshoz, és az úgynevezett alanyi jogon képző intézmények e szerint a törvényszöveg szerint nem képesek hozzáférni. Tehát ha nem akarunk eltérni attól a céltól, hogy közelítsük az iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli képzések formációit egymáshoz, akkor szövegszerűen is meg kell említeni az alanyi jogon felnőttképzéssel foglalkozó iskolákat is.
Köszönöm szépen a türelmét, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
