BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, van egy olyan pont, ahol talán a parlamenti pártok véleménye összetalálkozik, ez pedig az, amit Herényi képviselő úr mondott ki, hogy legyen nagyobb a torta. Szerintem ebben meg tudunk állapodni. Abban már persze szét fognak szaladni a vélemények, hogy ezt a célfüggvényt milyen gazdaságpolitikával lehet elővarázsolni, de szerintem ez egy ilyen axióma.
Az a baj, Borsos képviselő úr, hogy jó ideje azt érzem, hogy a rászorultság emlegetése sokak szemében szitokszó, vörös posztó, mintha maga a rossz megoldás lenne.
(21.00)
A nagy kérdés a szociálpolitikában tényleg az, hogy csak a már lecsúszottakra figyeljen, vagy azokra is, akik közel vannak a lecsúszáshoz, de még nem csúsztak le. Én ilyen megkülönböztetést, hogy rászorultsági elvű szociálpolitika vagy szolidaritási, nem tudok tenni, mert a rászorultsági elvben is a szolidaritás van jelen. Az a baj, hogyha egy államnak nincs elég forrása ahhoz, hogy szélesítse azt a kört, akiket támogatni akar ilyen-olyan eszközökkel, akkor kénytelen a végekre fokuszálni, azt gondolom.
És még egy nagyon fontos gondolatmenet: visszatérően elhangzik, hogy a munkára ösztönzés, és a munkára ösztönzés üzenetében a szocialista és a jobboldali képviselők is találkozni szoktak. Szerintem is jó lenne munkára ösztönözni, de én ugyanezt az érdekeltség oldaláról keresném (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és az érdekeltség nem teremthető meg úgy, hogyha te egy centimétert kidugod a fejedet, akkor már a párhuzamos folyósítás tilalmába ütközve nem boldogulsz.
