BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Néhány dolgot szeretnék még elmondani, amire az első megszólalás alkalmával nem volt időm. Én a bizottsági ülésen adatokat kértem a minisztériumtól, amit kaptunk is a rendszeres szociális segély alakulására vonatkozóan. Tájékoztatást kaptunk azzal kapcsolatban, hogy mintegy 40 százalékos lakossági minta alapján készült a statisztika, hiszen a tárca megkérdezte az önkormányzatokat, hogy hogy működik az új rendszer, és az önkormányzatoknak, illetve a lakosságnak mintegy 40 százaléka válaszolt.
Ebből a táblázatból az derül ki, hogy valóban nincs 5 százalék az, ahol az 50 ezer forint feletti nagyságrendű szociális segélyek keletkeznek, és egészen bizonyos, hogy ezek a magas gyerekszámmal élő családok.
(21.30)
A többség, a 60 százalék a 20-30 ezer forint közötti mezőbe esik. Ha a régi adatokat is elővesszük, akkor azt látjuk, mindez azt jelentette, hogy az átlagosan 18 ezer forint összegű rendszeres szociális segély a változtatások következtében átlagosan 27 ezer forintos nagyságrendűvé vált.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintve, hogy most nem egy főre jutó segélyösszegről van szó, hanem családi alapú 27 ezer forintról, kérem szépen, ítéljék meg, hogy ez tényleg olyan horribilisan nagy, hogy itt a baj? Itt kell keresni a bajt?
Megmondom őszintén, elolvasva ezeket az információkat, én nem nyúltam volna most hozzá a rendszeres szociális segélyhez. Valószínűleg vártam volna még további tapasztalatokat, illetve azzal a technikával próbáltam volna segíteni a szegények helyzetén, amit - még egyszer hangsúlyozom - a mai hatályos törvény is előír, hogy ilyen programokat kell számukra működtetni. Lehet ezt természetbeni segítségnyújtásnak nevezni.
Valóban, az alkoholizmus ritka nagy probléma Magyarországon. Engem nagyon sokszor bosszant, hogy sokkal több szó esik a drogról, ami pedig a lakosságnak egy nagyon pici rétegét érintő probléma, míg az alkoholról pontosan tudjuk, hogy százezres, sok százezres nagyságrendű, hogy olyan 600-700 ezerre lehet becsülni azokat az embereket, akik esetében az alkoholizmus mint betegség van jelen. Azt gondolom, hogy ennek nagyon súlyos kihatása van a családra, a család jövedelemszerző képességére, és a többi, és a többi. Valószínűleg a szociális gondoskodásnak ehhez a kérdéshez is érdemben hozzá kellene nyúlnia, természetesen liberálisként nem gondolom, hogy a kényszer erejével, hanem a segítségnyújtás eszközével.
Amiről még nagyon szerettem volna szólni, az a szociális alapellátások változtatásának kérdése. Ebben a törvényben a szociális rászorultság mint szempont már hozzá van kapcsolva a törvénymódosításban az egyes alapellátások igénybevételéhez. Alapellátásként most hármat emel ki ez a módosítás: a házi segítségnyújtást, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtást és a támogató szolgálatot. Furcsa mód mind a három szolgáltatás vonatkozásában másképp definiálja a szociális rászorultságot. Már a javaslat indoklásában megjelenik, hogy nagyon súlyos probléma Magyarországon, hogy ezek az alapszolgáltatások sokszor éppen a legszegényebbekhez nem jutnak el, mert azt a kapacitást, amit mondjuk, az önkormányzat kiépít, elhasználja, és a legszegényebbek adott esetben hozzá sem férnek ehhez a szolgáltatáshoz. Az indoklással maximálisan egyetértek, a szándékkal maximálisan egyetértek, hogy úgy kellene az alapszolgáltatást változtatni, az alapszolgáltatás igénybevételét szabályozni, hogy a végektől felfelé haladva, szükség szerint.
Az a kérdés, hogy ha például a házi segítségnyújtásnál a szociális rászorultságot úgy definiáljuk, hogy csak az egészségi állapot szerepel indokoltságnak, akkor ez elégséges-e ahhoz, hogy tényleg az egészségi állapot és a szegénység összefüggésében jusson el a gondoskodás az érintettekhez. Mert ha csak az egészségi állapot szerepel mint kritérium, akkor ebbe fizetőképes rétegek is természetesen beleférnek. Van ugyan egy másik bekezdés, amelyik arra utal, hogy a feltételek fennállását külön jogszabály pontosítja, vélhetően egy rendelet pontosítja. Ennek jobban utána lehet menni.
A jelzőrendszernél új elemként bekerül a 65 éves korhatár. A régi szabályozás már szólt a jelzőrendszeres szolgáltatásról, de csak az egyedül élést, az időskort, a pszichiátriai vagy fogyatékos betegséget említette. Ehhez képest merőben új ez a korhatár, és lehet, hogy indokolatlanul szűkíti be az igénybevételi lehetőséget.
A jelzőrendszerrel kapcsolatban van még egy észrevételem a 116. § kapcsán, amely az igénybevételhez kapcsolódó térítési díjakról szól. Részben megnyugvással láttam, hogy ezek ugyanazok a nagyságrendek általában, ami a hatályosban is van, tehát házigondozásnál, étkeztetésnél a 25-20 százalékos nagyságrendek, de éppen a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás esetében itt 2 százalék szerepel. Őszintén szólva nem tudom, hogy ez elírás vagy valóban 2 százalék, valóban azt jelenti-e, hogy a szociális rászorultság alapú ingyenes jelzőrendszer biztosítása megszűnik, és egy ilyen csekély térítési díj ellenében, de mégiscsak díjtételhez kötött. Nem vagyok benne biztos, hogy ez nem egy sajtóhiba itt a szövegben; erre majd szeretném, ha reagálna az államtitkár úr.
A harmadik pedig az alapszolgáltatások körében a támogató szolgálat, ahol megint csak indokolt, hogy elsősorban azokhoz jusson el, akik miatt létre lettek hozva ezek a szolgálatok, azok a fogyatékossággal élő emberek vehessék igénybe, akiknek ez nagyon komoly segítség az életükben.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindabból, amit elmondtam, bizonyára érzik, hogy nagyon sok problémám van. A szociális törvénymódosítással oly sok, hogy ezúttal meg sem kíséreltem - valószínűleg energia híján - módosító indítványokat gyártani a javaslathoz.
A szabad demokraták képviselőcsoportja vélhetően tudomásul veszi ezt a módosítást. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
