BORSOS JÓZSEF
BORSOS JÓZSEF
BORSOS JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági szakaszból idézték az egyik idézetet, amit ott elmondtam. Engedjék meg, hogy ezt teljes terjedelmében felolvashassam önöknek. Ez így szólt: “Az elpuskázott jelen mindig a jövőre hagyja a megoldást, a jelen, amelyből kilopták a szívet és az értelmet, szívesen tér vissza az idő holttestéhez, a múlthoz”. Hrabal ezt “Az asztal, amelynek hiányzik egy lába” című művében írta. Azt gondolom, hogy ennek az asztalnak, amit Magyarországnak vagy magyar társadalomnak hívhatunk, egyre több lába kezd hiányozni. Ha már az idézeteknél leragadtunk, mivel egy részét elmondták, én egy újabbat szeretnék önöknek elmondani, és ez tanulság lesz az egészre. Ezt Benjamin Hoff írta a “Malacka és a Tao” című művében, ahol Malacka azt mondja, hogy a baj könnyen megállítható, mielőtt elkezdődik. (Derültség a Fidesz soraiból.) Tehát erre legyünk tekintettel!
Azt gondolom, jelen állapotában Magyarországon a szociális veszély és megélhetési bizonytalanság egy új időszaka fog beköszönteni. Azt is gondolom, hogy közös cselekvésre és leginkább demokráciára volna szükség. A társadalmi és a gazdasági helyzetet, úgy tűnik, egyre növekvő labilitás jellemzi. Úgy gondolom, ez egy hanyatlás kezdete, amelynek a mélységét és a tartósságát nem nagyon ismerjük, de a munkanélküliség és a szegénység növekszik.
A jelenlegi folyamatokkal együtt járó fenyegetéseket és veszélyeket ugyan tovább fokozza a 2007. évi költségvetés miatti megrázkódtatás, de ezek jelen voltak és láthatóak voltak a Gyurcsány-kormány és az őket támogatók hazug és semmittevő politikájában. E helyzet megdöbbentő és legidegesítőbb jellemzőinek egyike, hogy ma Magyarországon nagyon sok helyen nem lehet tisztességes munkával megkeresni a szociális minimumot sem.
A szegénységbe csúszott gyerekes családok 40 százaléka annak ellenére szegény, hogy van a családban legális kereső, azaz hivatalosan munkában álló szülő. Mindjárt az elején szeretném leszögezni azt, hogy amikor a Fidesz és a KDNP szociális kérdésekben kifejti az álláspontját, akkor nem azoknak az érdekében szól, akik rosszhiszeműen használják, illetve játsszák ki a támogató rendszereket, mintegy kullancsként élősködve a közösségeken. Mindnyájan ismerünk ilyen eseteket. Mi azok érdekében emelünk szót, akik valóban segítségre szorulnak, hogy önmaguk, illetve családjuk hite ne törjön meg abban, hogy lehet jobb is, és a reménytelenség ne győzze le bennük az akaratot saját sorsuk kezükbe vétele iránt.
Továbbá szót emelünk azon sok tízezer család érdekében, akik mindennapi kemény munkájuk ellenére ott egyensúlyoznak a társadalmi lecsúszás, a szegénység határán, mert a piacgazdaság nem garantálja a létbiztonság jogát. Ezek a családok azok, ahol egy betegség vagy a gyerek magasabb iskolába lépése, vagy sok esetben egy keményebb tél miatti fűtésszámla is megélhetési, eladósodási gondokat okoz, hiszen a boltban nem kérdezik meg, hogy a minimálbérből vagy a szociális segélyből fizetik-e ki a számlát.
(20.10)
A Gyurcsány-kormány ténykedése egyre inkább egy kínai tányérakrobata mutatványának paródiájává válik, egyre több tányért pörget a pálcákon, és egyre kevesebb ideje van mindegyikhez odaugrani, hogy valamelyik le ne zuhanjon a lendületvesztéstől. Az eredményt pedig láthatjuk: eszeveszett kapkodást tapasztalhatunk, és ezt megfogalmazhatjuk úgy is, hogy reformanarchia uralkodik ma Magyarországon, és ez káros. Különösen káros ott, ahol a stabilitás talán a legfontosabb: a létbiztonság területén, amely alkotmányos jogunk.
Mivel a piacgazdaság ezt nem garantálja, hiszen a munkahelyeket nem képes garantálni, ezért felértékelődik e tekintetben szociális jogrendszerünk garanciaképessége és stabilitása. Ehelyett alighogy megszáradt a tinta a mintegy egy éve lóhalálában, kapkodva, végiggondolás nélkül az ellenzék, azaz a Fidesz és a KDNP minden figyelmeztetése, kérése ellenére elfogadott módosítások után, itt vannak a minden elvszerűséget nélkülöző módosítási javaslatok.
Nyilván a tekintetben meg fognak róni, hogy a felszólalásomban úgymond ez demagóg hozzáállás, olcsó populista szöveg, hiszen mostanság ez az egyik kedvenc szavajárásuk, amikor felvetéseket teszünk. Nos, nekünk más erről a véleményünk.
Úgy gondoljuk, hogy az a következetlenség, vagy ha cinikus akarnék lenni, mondhatnám azt is, hogy szervezett hazugság, amit a szociális törvény kapcsán folytatott törvénykezési gyakorlat is bizonyít, nos, az, ami káros és demagóg.
Az, amikor szavazatot akarnak vásárolni, akkor eltörlik azt, hogy a segély egy részét természetbeni juttatással - ruha, élelmiszer és így tovább - lehessen folyósítani, aztán a választások után hirtelen jön a megvilágosodás, és rájönnek arra, hogy bizonyos helyeken a gyerekszegénység egyik leginkább tetten érhető fenntartója az, hogy a gyerekek után kapott segély a kocsmában köt ki. Vagy az a tény, hogy ugyanígy az idén nyáron életbe lépjen és hatályba lépjen egy önkormányzati választásokon politikai cukorkaosztogatásra okot adó vagy alkalmat adó, polgármesteri választási kampányhoz használható jogszabály-módosítás, eltörölték a munkavégzési feltételek támasztásának önkormányzati lehetőségét a szociális segély tekintetében; beépítve a segély összegét a családi pótlékba, azt a hamis látszatot keltve, mintha duplájára emelték volna azt, és ez akkor sem volt igaz, kedves képviselőtársaim, és most sem igaz, és nem is válik azzá.
Mindezen hamisságok ellenére támogatni fogunk a javaslataik közül minden olyat, ami ugyan kimondatlanul, de beismerését jelenti annak, hogy tévedtek egy éve, és újra visszahozzák azoknak a szempontoknak legalább egy részét, amelyek csillapíthatják azt a feszültséget, amit ez a kapkodás okozott. Mire gondolok itt?
Támogatni fogjuk azt, hogy újra munkavégzési feltételek előírásával is élhessenek az önkormányzatok a segély folyósítása feltételeként, nem helyes ugyanis az, hogy akár generációk nőjenek fel úgy, hogy ne ismerjék meg a rendszeres munkavégzést, a rendszeres erőfeszítést, és ne lássák ezt szüleik példáján. Támogatni fogjuk azokat a javaslatokat is, amelyek újra megerősítik azokat az egyes családokhoz szabható, mérlegelhető lehetőségeket, hogy a gyermekeket célzó segélyek valóban rájuk fordítódjanak, és ne tűnjenek el a kiskocsmák mélyén.
Támogatni fogjuk a családi pótlék emelését is, na nem azért, mert egyetértünk azzal az úgynevezett családpolitikával, amit önök képviselnek, hiszen az a kapkodásnak és a liberális dogmák feltétel nélküli végrehajtásának eredményeként rövidlátó, és hiányzik belőle a cél, az eszköz és a világos jövőkép, nem segíti a gyermekeket vállaló családokat. De a 2007. évi költségvetés leginkább őket fogja sújtani, ezért támogatunk minden olyan javaslatot, amely számukra is forrásokat juttat.
2006 második felében azzal a veszéllyel kellett szembesülnünk, hogy a társadalmi kohézió erőteljesen lanyhulni fog, akár teljes hanyatlásba torkollhat, ha nem történik valami energikus ellenintézkedés. Ellentétben a hivatalos bizonygatásokkal, a hanyatlás kivédésére lehetségesek azonnali és hatékony lépések, van más út is, kedves képviselőtársaim. Azok a terméketlen gazdaságpolitikák, amelyeket a jelenlegi években folytattak, sem a világgazdaság pozitív fejleményeit nem tudták kihasználni, sem a mostani társadalmi kihívásokkal nem képesek szembesülni. Jelenleg a növekvő társadalmi veszélyekkel és a nyilvánvaló gazdasági romlással összefüggésben, alapvető gazdaságpolitikai irányváltás lenne szükséges, amely a célok összességében a teljes foglalkoztatottságot tekinti központi kérdésnek, és a monetáris, valamint a fiskális politikát e cél elérésének eszközeként veszi figyelembe. Azaz rövid távon azonnali intézkedések szükségesek és lehetségesek a gazdasági aktivitás, valamint a foglalkoztatás ösztönzésére.
Ezek után jöhetnek a sokkal ambiciózusabb középtávú reformok is, amit azonban a társadalomnak is el kellene fogadni, nehogy a gazdaság gyenge növekedésben végezze, és még nagyobb munkanélküliséggel és kirekesztődéssel találkozzunk. Ehhez pedig a demokrácia és a hatékonyság nem kielégítő színvonalának emelése lenne szükséges, azaz nyíltan állást kellene foglalni a tekintetben is, hogy valóban a felzárkóztatás, társadalmunk egységesítése-e a cél, vagy csupán a liberálisok és a Gyurcsány Ferenc által önökre erőszakolt nézet, hogy a társadalmi béke érdekében elégséges csupán a modern gazdaság számára nem használható embertömeg, az alsó egyharmad segélyezése.
Veszélyeztetett fajjá vált a szociális háló, és felváltotta a szegénypolitika. Ez az egyharmad a szegénypolitika alanya és tárgya, a cél pedig az a minimális ellátás a kiszolgáltatott, leszakadó rétegek számára, amely még életük fenntartásához a nyomorúságosnál éppen magasabb szinten elégséges. Felzárkóztatásról, esélyteremtésről ugyan esik szó, de sokkal gyakoribb az utalás a racionalitásra és a társadalmi igazságosságra.
Magyarországon ma szegénypolitika van, rászorultságalapú szegénypolitika, nagy elődje és nagy hitvallója ennek Bokros Lajos. Ez a csak a rászorultakra vonatkozó szociálpolitika a jómódúak érdekeit támogatja. A konvergenciaprogram a jelenlegi formájában csak kényszert jelent a költségvetési politikára, tekintet nélkül a polgárok lehetőségeire és igényeire. Ez világos jele a Gyurcsány-kormány betegségének: ellenáll a társadalmi kohézió újjáépítésének anélkül, hogy közös vagy együttes kiutat javasolna a nemzet számára.
Ennek a meddő és terméketlen helyzetnek a feladása - a visszahúzó konvergenciaprogramot behelyettesítve egy társadalmi fejlesztési egyezménnyel - fontos politikai jelzés és egy nagyobb társadalmi és demokratikus előrelépés lehetne. Ez kínálhatja számunkra az esélyt arra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a gazdaság alapjait megerősítve, markáns szociáldemokrata és kereszténydemokrata szociálpolitikával létrehozzuk az egészséges magyar jóléti rendszert. Ezt az esélyt megragadhatjuk, de el is üthetjük magunktól, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök új magyar szociáldemokráciája, vagy ahogy még mondani szokták: az Új Magyarország azonban a liberális dogmák kritikátlan végrehajtásával sajnos, a Tajgetosz felé indul ezzel a csecsemővel. (Az elnök ismét a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Elnézést, elnök úr, még egy mondatom van. A súlypontok és a kitörési irányok újrarendezése szerintünk megszervezhető és három pontban: a teljes foglalkoztatottság, a szociális kohézió és a méltányosság a szociális politikában. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
