BORSOS JÓZSEF
BORSOS JÓZSEF
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Most eljutottunk oda, ahol egy kicsit lehet beszélni már szakmai részletekről is. Az előbb Herényi képviselőtársam említette az elhanyagoltságot. Remélem, hogy a közterületek tekintetében nyilatkozott ebben, mert én azt gondolom, hogy a tulajdonosok tartsák rendben a saját házuk táját vagy a saját portájukat, de közterületek tekintetében egyetértek a fölvetéssel. És akkor lassan haladunk egyébként abba az irányba, amit én méltányosságelvű szociális politikának nevezek, hiszen igazat adok abban Béki képviselőtársamnak, hogy méltányos lenne az, hogy aki olyan helyzetbe kerül, arról a közösség olyan szinten tudjon gondoskodni, amit, mondjuk, egy szociális minimumban meg lehetne határozni.
Másrészről az is méltányos lenne, hogy ha valakiről így a közösség gondoskodik átmeneti időszakra, akkor ő azért valamit nyújtson a közösség számára ezért. Harmadrészt pedig méltányos lenne az, ha ebben az esetben, mondjuk, nem úgy nyilvánulna meg a társadalmi hozzáállás, hogy akadályt gördít az ebből való kilépésre, amit említett már az előbb Béki képviselőtársam, méltányos lenne az, hogy a szociális minimum és az elérhető minimálbérek között lényegi legyen a különbség, és amikor valaki elmegy dolgozni, olyankor neki mindig pluszköltségei keletkeznek ahhoz képest, mint amikor segélyen van. Ez nyilvánvaló. Tehát amíg a pluszköltség és az úgynevezett szociális minimum összegénél nem nagyobb az az elérhető alsó minimálbér, amiért már fölveszik dolgozni, akkor az ösztönzés kevésbé hat ebben az esetben, hiszen nagyon egyszerűen ki tudja számolni, hogy ha elmegy dolgozni, a pluszköltség miatt kevesebbet tud otthon a gyereknek adni abból a pénzből.
Tehát ezeket a méltányossági kérdéseket kellene rendezni. Nyilván nem lennének ekkora feszültségek, hogyha megfelelő számban lenne munkahely, nyilván, ha a jövedelmi viszonyok nem olyanok lennének, hogy, mondjuk, ha a magyarországi átlagkeresetet egy háromtagú családra elosztom, akkor kevesebbet kapok fejenként, mint amennyit a szociális törvényben kaphat egy-egy ember segély gyanánt. Erről ennyit.
A törvényre visszatérve: én örülök annak egyébként, hogy az eredeti köröztetett anyaghoz képest eltűnt ez a szegénységi bizonyítványnak nevezett előterjesztés, nyilván valamilyen szakmai tiltakozások hatására ez a bizonyítvány, amit a jegyző kiad. Gondolom, hogy ez jó, hogy kikerült.
Azt fából vaskarikának tartom, hogy helyette meg bekerült szociális rászorultság címszó alatt egészségügyi rászorultság, ezt nem egészen értem, de nyilván erről lehetne beszélni. És amiket érinteni fogok itt felvetéseket, nem minden tekintetben nyújtottunk be módosító javaslatokat, azért nem, mert amiről itt fogok beszélni, néhány kérdésről, nem egy egyszerű módosító indítvánnyal orvosolható, hanem meg kellene néznünk, egy kicsit hosszabban vitatkozni arról, és azért javasoltuk mi ezt, hogy esetleg napoljuk el ennek a törvénynek a vitáját, mert olyan kereszthatások keletkezhetnek, amit végig kell gondolni, hogy igazán jó-e, hogyha éppen azt a megoldást választjuk. És én mindig azt sajnálom, hogy elválasztunk törvényeket vagy rendszereket egyébként más társadalmi rendszerektől, és ezeket a hatásokat nem vesszük figyelembe.
Itt a szervezetátalakítási szabadságról már volt szó. Itt megint előkerül gyámhivatalok kapcsán, hogy majd alacsonyabb szintű jogszabályban rendezzük ezeket a kérdéseket. Nyilván ezt meg lehet csinálni, de azért én azt gondolom, ha törvényi szinten rögzített, garantált rendelkezések vannak, parlamenti ellenőrzés lehetősége alól ezeket kivonni nem mindig szerencsés, mert azért ezek a törvények nagyon keményen érintenek embereket. Ez nem egy olyan általános szabályozás, hogy most egy szervezet hogyan működik, hanem azért itt jogok és hatáskörök vannak, nem biztos, hogy ez egy biztonságos megoldás.
Az inflációról már beszéltem, itt nyilván meg kellene tanakodni a Nemzeti Bankkal meg a Pénzügyminisztériummal, hogy biztos, hogy annyi-e az az annyi.
A nem jövedelemnek minősülő felsorolásnál azt gondolom, hogy még találhatnánk olyan tételeket, amelyeket szívesen sorolhatnánk a nem jövedelemnek minősülő bevételek közé. Szerintem ezt is végig kellene beszélnünk. Ez a lista nem egészen korrekt így ebben a tekintetben.
A 2. §-nál, amikor a jegyző hatósági irányításáról van szó, azért én majd megnézem azt a helyzetet, amikor 200 kilométerről fogja, mondjuk, a gyámhivatal regionális koordinátora, vagy nem tudom, minek fogják hívni... - majd a gyakorlatban ez hogyan fog működni kisfalvak jegyzőinél.
A 4. §-nál itt ez egy érdekes kérdés, hogy ha a jogosultsági küszöböt meghaladja a bevétel, akkor - kivéve, ha önkormányzat által szervezett közmunkában dolgozik a segélyezett, ő vagy a családja -, ami le van írva a 4. §-ban, az egy érdekes megközelítés, mert én nem vagyok benne biztos, hogy ez munkára ösztönöz, hiszen az a 10 százalék meghaladás. És nem rendezi azt a kérdést, hogy mi van akkor, ha nem az önkormányzat által szervezett munkában vesz részt, hanem egyébként úgy legálisan elhelyezkedne a munkaerőpiacon, akár részmunkaidőben vagy akár minimálbéren, mert pont ott van a határon, és ott át tudja lépni ezt a határt, de nem biztos, hogy ez ösztönző, mert lehet, hogy kevesebbet kap, mintha segélyként kapná, mondjuk, ha részmunkaidőben megy el. Tehát ezt át kellene beszélni egy kicsit, meg azért ez érdekes függőségi viszonyokat alakít ki a legkisebb falvakban.
Amikor azt mondja az 5. §, hogy a rendszeres szociális segély egy családban egyidejűleg csak egy személynek állapítható meg, ez egy izgalmas kérdés, mondjuk, a szegény családok összetartozása tekintetében, merthogy ebből logikusan az következik, hogy ha elválunk, akkor én is kaphatok, meg te is kaphatsz, a gyerekeket megosztjuk, az egyik hozzám jön, a másik meg hozzád. Nem biztos, hogy ez családösszetartó hatású, ezen érdemes lenne elgondolkodni.
(21.20)
Az önkormányzati munkáról már beszéltünk. A közgyógyellátás szabályozásánál nem ez a probléma, nem igazán a szabályozással van itt a probléma - ez a kisebbik gond -, hanem az a baj, hogy ahogy csökken a ráfordítható összeg, és még hozzávesszük a vizitdíjat meg egyéb mindenféle pluszterhet, ami most következik, pontosan ezeknél a rétegeknél, ahol a szegénység miatt, a rosszul tápláltság miatt sokkal nagyobb a fertőzésveszély, sokkal nagyobb problémák vannak egészségügyileg, nem biztos, hogy ezzel a kérdéssel kellene ilyen mélységig foglalkozni, hogy a jegyző hogyan szabályozza ezt a kérdést vagy hogy nem. Erre érdemes lenne egy kicsit több időt fordítani.
A házi segítségnyújtás esetében a rászorultsági vizsgálatnál a szakmai szempontú megközelítés jó megközelítés lenne akkor, ha a másik oldalon az egészségügyi rendszer átalakítása nem abba az irányba haladna, amilyen irányba most halad, vagy egyre kevésbé fogják tudni igénybe venni azt a rendszert. Egymást ki fogja ütni, ha ezt nem hangoljuk össze.
Itt pontosan abba az irányba fog hatni, hogy a szakellátás irányába fogja nyomni ezeket az embereket, és egy drágább ellátást fogunk használni. A családsegítés kérdését, a családsegítő szolgálatokat át kellene gondolni. Nagyon ki vannak emelve ebből, és van egy csomó olyan speciális szolgáltatás már kialakulóban, amik ki tudják váltani ezeket a megoldásokat, amiket a családsegítő szolgálatnál favorizálunk és olcsóbban. Itt tehát érdemes lenne átnézni a családsegítő szolgálatok rendszerét, mert ez egy kicsit ellaposodott az eredeti elképzeléshez képest.
A szenvedélybetegek kérdése: azt mondja a tervezet, hogy szenvedélybetegek részére nyújtott szolgáltatás során az igénybe vevőt személyes körülményeinek vizsgálata nélkül szociálisan rászorultnak kell tekinteni. Miért olyan kivételes ember a szenvedélybeteg? Nála is kellene ezt vizsgálni, hiszen nem mindig mondható az, hogy egy szenvedélybeteg teljesen önhibáján kívül került ebbe az állapotba.
Valószínűleg ez egyfajta értékválságot mutat a társadalmunkban, hogy a szenvedélybeteget így kivesszük, egyébként meg más, ilyen rossz helyzetben levő embernél elkezdjük vizsgálni a szociális helyzetét, hogy erre rászorul-e. Ez nagyon rossz irányba tereli a rendszert.
Megpróbáltam felvillantani ezeket a lehetőségeket. Ezeket hosszabban kellene végigbeszélnünk. Köszönöm szépen.
